kis Varga-lap

Gyógyulnak

2012-01-16T22:21:00.000-08:00

Ahétvégére nem nagyon szeretnék sok szót vesztegetni… szombatig hol lázasakvoltak, hol hőemelkedésük volt, hol csak simán köhögtek. Fájó szívvel lemondtammind a két, hétvégére szóló szülinapi meghívásunkat… köztük ugye Gigiszülinapját… Jól indul G. randi-sorozata, mondhatom… Mondjuk egy szavunk selehet, mert vasárnap már mind a kettő láztalan volt, úgyhogy szerdán valszegmár mehetnek oviba (kedden még kihívom a dokit, oszt meglátjuk), úgyhogytényleg hamar lefutós vírus volt ez, de esküszöm, mind a kettőnketlefárasztottak… hihetetlen tehetségesek ebben.

Madélelőtt viszont, hogy a gyógyulásukat tényleg minden eszközzel segítsem,megint elvittem őket a sószobába. D. nem nagyon akart jönni, kicsit uncsinaktalálja a dolgot, úgyhogy beígértem nekik, hogy utána játszhatnak is (mert asószobában nem azt teszik, mi?...). Most már Gáborka is habozás nélkül vetettebele magát a kalandokba, és újfent megállapítottam, hogy jó egy idősebb testvér…most először nem nekem kellett felmászni a legmagasabb emeletre törni az utat,megtette ezt D. helyettem… G. meg ment utána (a kép nem sikerült valami jól, deazért kivehető, hogy G. a harmadik, legfelső emeleten tart már éppen), másztak,bohóckodtak, már attól féltem, hogy gy kifárasztják magukat, hogy ettől fognakvisszaesni… de hálistennek estére a köhögésük is elmúlt. Holnap délután jön adoki, és ha rámondja az áment, akkor szerdán már ovi.

Éééés... mindkettő.

2012-01-13T22:18:00.000-08:00

Hátpersze. Dávid tegnap reggel felkelt, és köhögött egyet… meghallottam, és nemmentünk oviba. Csúnya volt. Viszont együtt mentünk sószobázni, mind a hárman,szépen lezsírozva. Beszéltem tegnap a dokival, mondta hogy délután megnéziőket. Délelőtt ugye elvoltunk a sóban, bár 11kor G már elég kornyadt volt, deD-t alig lehetett hazarángatni, mert a só után ő még a játszóház részt is kiakarta használni. Csóró Gáborka csak állt a magas, többemeletes mászóház előtt,de bemenni már vagy ereje nem volt, vagy mersze, nem tudom… D. akkor még nagyonélt, de hazafelé már kezdett leereszteni ő is.

Délutánjött is a doki (addigra G. már lázas is lett, és D. is nyomi hangulatbakerült). Az lett a diagnózis, amitől tartottam: Dájí valami mást nyalt be, amitG. is sikeresen elkapott (de szerda éjjel óta nincs krupp!!!! Ki a kicsit nembecsüli, ugye…). Szerdáig tuti elhúzódik a gyógyulás, úgyhogy felköthetem agatyám….két beteg pasi… most aztán nagyon oda kell magam tenni… mert a férfiakha betegek: „Vizet. Puhámat (párna). Teát. Kakót. Aktimelemet. Telefont (ez D,és játszani akar). Mesét. Másikat. Másikat. Másikat. Nem ezt, másikat….”.Közben még arra is képesek, hogy kisírják, hogy mind a kettőjük lábát egyszerremasszírozzam…

Krupp... hosszú idő után először, de most is kimaradhatott volna...

2012-01-10T21:50:00.000-08:00

Mertpersze mikor üssön be a gebasz, ha nem akkor, amikor az ember tök jól érzimagát…

Anagyon jó hétvége után jött a nagyon rossz hétkezdet… hétfő reggel. D. máréjjel átcuccolt hozzánk, én viszonylag korán keltem, ő még maradt az apjáhozbújva, G. húzta a lóbőrt. Mikor mentem be, hogy most már ébresztem Gáborkát,aszongya T, hogy az előbb mintha G. nagyon csúnyán köhögött volna… mondom nemhallottam semmit, pont klotyón voltam… de mire kimondtam, már én is hallottam:G. elköhintette magát, de olyan csúnyán, hogy tudtam, hosszú idő után megen’jön a krupp… hallali. Úgyhogy rögtön mondtam is, hogy oké, ovi neki lefújva,D-t elvittem, hazarohantam, és látom, hogy G. játszik. Jókedvű, vidám, köhögésnincs. Mondom nem veszem ezt be, délelőtt irány a közeli sószoba. El ismentünk, persze pechünk volt, mert épp valami technikai zűr miatt nem voltnyitva, de legalább egész délelőtt friss, hideg levegőn volt a gyerek… ami ugyeilyenkor a lehető legjobb.Délután jött a doki, megnézte G-t, mondta, hogy se atorka, se a füle nincs begyulladva, valszeg ez valami vírus, ami nála rögtön akruppot hozza ki. Kurvajó. Este hatigegy köhintés el nem hangzott már… épp kezdtem megnyugodni, amikor rákezdte…Jaj. Fél éjjel a nyitott ablaknál ültem vele a szobájában… beburkolóztunktakarókba, félig lógva aludt az ölemben, én meg hallgattam, hogy vajon kap-emég levegőt… vidám volt, nem mondom…

Tegnap,miután egy telefonnal meggyőződtem róla, hogy már nyitva van a sószobásjátszóház, elmentünk kúrálódni. G. tök jól érezte magát, túrta a sót, csúszdázott,halál élvezte az egészet… de estére megint sokat romlott a helyzet, kénytelenvoltam bevetni a Rectodeltet is… és megint jött a nyitott ablak, a gyerekoverálban-sálban-sapkában altatása, és a mellette fekvés a földön („Anyucikámitt majad velem…”-naná).

Remélem,mára legalább majd a rohamok csillapodnak… én nem bánom, ha itthon van betegen,csak ne fuldokoljon, mert attól rövid úton kikészülök (ő is, gondolom…).

Pocsolyák januárban

2012-01-08T21:49:00.000-08:00

Ezegy nagyon jó kis hétvége volt… pont olyan, amit szeretünk… amikor nem történiksemmi különös (ebben benne van az is, hogy különösebb hiszti, vagy rosszalkodássincs), csak úgy simán jó együtt lenni.

Szombateste D. rávilágított, hogy lehet, hogy a focipályán még vannaktűzijáték-maradványok (aznap a kertben már összeszedte az összes,szilveszterkor eldurrantott petárda maradék szemetét, és boldog volt, hogy nekiannyi „rakétája” van), azonnal menjünk ki, és szedjük össze… sikerülthálistennek lebeszélni róla, hogy este nyolckor nekivágjunk, viszont vasárnapreggel nem úsztam meg. Emlékezett az ígéretemre, úgyhogy T. örülhetett, hagytukaludni, mert reggeli után rögtön öltöztünk mind a hárman, és mentünk „rakétákatkeresni”. Mondanom se kell, nem találtunk egy darabot se, de legalább jó nagyotsétáltunk a környéken. Én próbálgattam az új fényképezőmet (lefotóztam mindenvarjút, minden felhőt is…), ők meg rohangáltak a pocsolyák közt.

Délutánbábelőadást prezentáltak nekünk „A madarak ismerkedése” címmel. T-vel jókatröhögtünk, olyan kis édesek voltak, esküszöm, D. még izgult is…

Szerelem...

2012-01-05T20:44:00.000-08:00

Nos, azt hiszem, hogy arról már volt szó, hogy G. kimondottan hedonista alkat. Imád enni, hálistennek (egy esetenként csak imádkozás után enni hajlandó gyerek után elég jól tud esni, hogy valaki szó nélkül elfogyasztja az ételt, amit elé raknak), imádja, ha masszírozom a kis lábát (fekszik a kanapén, és szól: „anyucikám(!!!), meejjém….” melléülök, kis csülkét az ölembe rakja: „masszió lábomat”… tud élni a csávó, na), és hát igen, már csajozik is. Több anyuka mondta, akiknek a lánya G. csoporttársa, hogy valamit tudhat a fiam, mert a kislánya otthon szinte csak a „Gáborka” szót mantrázza, ha a bölcsi szóba kerül. Gáborka is megnyilvánul néha érdekesen otthon, ha kérdezem, hogy mi volt az oviban, kivel játszott, akkor a válasz így hangzik:”NoiMMAL, OtiMMAL, GigiMMEL…”… és itt áljunk meg. Tavaly ugye már kezdett nyilvánvaló lenni, hogy azért Gigi a non plus ultra a „háremben”, amit G maga köré varázsolt… Giginek minden nap ad kakaós csigát (én viszek magammal mindig valami fincsit, amikor megyek értük- könnyebb őket öltöztetni, hehem), egymás mellett eszegetik, közben Gigi simogatja Gáborkát… És Gigi már nem ám bölcsis, hanem ovis. Sőt, nagycsoportos. 5 éves. Komoly, érett nő Gáborhoz képest… és mégis „elindult valami”. Gigi anyujával titkon jókat röhögünk, főleg, amikor Gigi is mondja, hogy ő úgy szereti Gáborkát….

Na, tegnap Gigi-anyu (Andi) odajön, hogy hát ő szeretne minket majd meghívni Gigi jövő heti szülinapjára, merthogy Gigi ragaszkodott ahhoz, hogy Gábor is ott legyen.
Szöveg a következő volt:
-Anya, én a Gáborkát szeretném meghívni a szülinapomra, mert a Gáborka olyan ROMANTIKUS...
-????? (Andi itt elvágódott picit, majd megkérdezte, hogy Gigi tudja-e egyáltalán, hogy mi az a romantika)
-Igen, tudom!
-Honnan?
-Hát a meséből... a Barbie is mindig azt mondja a királyfijának, hogy te olyan romantikus vagy....

Na, gondolhatjátok, mikor ezt nekem Andi előadta, hát elájultam… úgyhogy G.nek szerveződik az első komoly randevúja…

Évkezdet... csak lazán!

2012-01-03T20:37:00.000-08:00

Cicuka úgy döntött, hogy ők, mint cég, nem igazán ragaszkodnának a hétfői munkakezdéshez, így aztán csak negyedikén kezdenek… így legalább van két napunk, amit kettesben tölthetünk (hogy az istenbe nem unjuk mi még egymást? Ja, hogy normál napokon összesen csak pár órát talizunk? Lehet…). Többek közt fogtuk magunkat, és tegnap elmentünk az outletbe, megnézni, mit áraztak le (tök jó cuccokat találtam, nagy kedvenc a csillogós Adidas mellény… hiába, imádom a sportos-kényelmes cuccokat, de mivel volt szarka valszeg’ a felmenőim között, ha az illető kényelmes cucc csillog, az azért mindent visz). Ma meg elmentem körmöshöz is, és mire hazaértem, T csinált nekem ebédre császármorzsát… na, annyira rossz sorom valóban nincs, ezt megállapíthatjuk.
Esténként együtt mentünk a kölkökért…. erre is ritkán van példa a sima hétköznapokon…

2012-01-01T20:34:00.000-08:00

No, tegnap délelőtt befutott Zsófi is Botonddal. Nem moondom, hogy ez volt életünk legpörgősebb szilvesztere, de azért nem volt rossz. 11kor futottak be a népek (egyszerre, T először elszaladt a Dédihez a saját gyerekeinkért, majd velük együtt ment ki az állomásra a Zsófiékért). A kölkök láthatóan nagyon örültek egymásnak, bár Gáborka a nap folyamán többször is belázadt, hogy a „nagyok” nem akarnak vele játszani… jaj, de jó lesz majd, ha már Bobóék is tudnak ilyenkor csatlakozni, és akkor már nem G lesz a kicsi… szívem szakadt, amikor félig sírva panaszkodott nekem, hogyaszondja „Botom nem szejet engemet”….
Mindegy, azért többnyire mindannyian együtt játszottak (a legjobban a „városfejlesztés a fürdőkádban” című projekt volt, elvoltak vele vagy fél órát… mondjuk elég jól látszott a kész városrészleteken, hogy a tervezőjük épp hol tart korban….), én meg legalább tudtam egy kicsit dumcsizni Zsófival (erre ugye elég ritkán van lehetőség).
Délután mindenki aludt egy nagyot, majd délután volt filmnézés, még tovább játék, vacsora (természetesen malacsülttel… jaj, nagyon finom volt…) aztán jött a lézerfény-játék, 10 körül meg a tűzijáték… na, mondjuk D eleve kijelentette, hogy nincs az az isten, hogy Ő felöltözzön, és kijöjjön a kertbe tűzijátékot nézni, mert az hangos, ő majd a nappaliból szemléli… Botond felvette kabátot-sapit, de az első lövedék után ő is a nappaliból való szemlélődés mellett tette le a voksát…. Legrosszabbul G járt, akit én tartottam, és neki kint kellett végignézni a show nagy részét…. láttam, hogy tetszik neki, csak a hang az, ami zavarja, úgyhogy azért viszonylag hamar beengedtem őt is a többiekhez… így esett, hogy megint csak mi Cicukával maradtunk kint a kertben, lődöztünk, a három gyerek meg mint megannyi kis ablakra tapadó plüss, bentről lestek szájtátva….

Először ugyan azt ígértük a gyerekeknek, hogy fent lehetnek, amíg csak akarnak, de aztán végül fél 11 tájban muszáj volt őket lefektetni, mert már nem láttak ki a fejükből…. persze 10 percenként felsírt Gáborka, merthogy mások is tűzijátékoztak ezerrel (hogymicsodaemberekvannak, nahát), de pár perc vigasztalás után mindig visszaaludt. Botond egyszer sem ébredt fel, ellenben D. végül is kijött, és hagytuk is neki, így aztán ő velünk is pezsgőzött éjfélkor. Én fél kettőkor mentem aludni, Zsófi meg T valami fél háromig dumáltak, adtak az érzésnek rendesen…

Ma aztán délelőtt kicsit sétáltunk a két kicsivel, meg Zsóval, de fogadalmakra újfent nem került sor…. sokat dumáltunk, majd délben megettük a kötelező lencselevest (miután Dnek elmagyaráztuk, hogy azért kell ilyet enni, hogy az embernek sok pénze legyen jövőre, és sok kisautót tudjon venni, a kezdeti vonakodása ellenére betörölt három tányérnyit…).
Zsófiék végül is csak a fél hetes vonattal mentek haza, olyan jól éreztük magunkat… Holnap meg már ovi, kezdődhet az új év….

31.

2011-12-31T20:19:00.000-08:00

Egy gyors kis év végi összegzés:
D. nagyon gyorsan fejlődik, bár a kiskamasz kor néhányszor elég erősen megjelent… rettentő akaratos tud lenni, ha valamit elhatároz, akkor annak úgy kell lennie (bár ebben az ő korában nincs semmi különös). Az oviban többnyire dicsérik, szeret barátkozni, úgyhogy én maximálisan meg vagyok vele elégedve.
Gáborka is idén megkezdte az ovit, fél évvel előbb ugyan, mint ahogy én terveztem, de hát istenem… sokkal jobb volt ez így spontán, mintha végigcsináltuk volna a nagy beszoktató procedúrát.
Már komoly nagyfiú lett eddigre ő is, a napirendje tökéletesen belepasszol az ovis-létbe.

Minden reggel szépen felkelünk, összekészítem őket, elballagunk az oviba, majd én megyek haza… és 4 év után már élni is tudok egy kicsit.
Sokat voltam idén „szabadprogramon”, járok ugye főzni, színházba, nem lehet okom panaszra….
Októberben elindítottuk a kis boltomat is, ami mostanra nem várt sikerrel dübörög, úgyhogy én nem is kívánok mást az új évre, mint hogy rosszabb ne legyen a mostaninál.

Mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok, tessék szépen holnap lencsét enni, hátha…!!!!

Szünet

2011-12-29T20:18:00.000-08:00

Időközben befutott Imre is, úgyhogy zajlik ám az élet rendesen. Egyfolytában eszünk (legalábbis ilyen érzésem van), sokat játszunk a kölkökkel, DVD-zünk, meg hasonlók. Jók ezek az ünnepek, az embernek van egy kis ideje lazítani… Zsófival megbeszéltük, hogy eljönnek majd szilveszterezni, előtte még holnap átvisszük a kölköket reggel a Dédihez, ott van Apu, együtt majd átmennek a Lilikéékhez, és majd 31én hozza haza őket Tamás (egy füst alatt valszeg a Zsóékat is elhozza az állomásról).

Kláriék ma mennek majd haza, nagy szilveszteri bulizást terveztek be, mi meg már fogalmazgatjuk az újévi fogadalmainkat. Bár, most azt hiszem, túl sok megfogadnivalóm nincs, ha csak az nem, hogy megpróbálunk néha T-vel kettesben elhúzni valahova pihizni, mert most az elmúlt időszakban tényleg sokat dolgoztunk, ránk férne néha egy kis lazaság….
A kölkök nagyon élvezik a "szabit", sokat játszanak már együtt, amit nagyon szeretek nézni.... még akkor is, ha a játék épp az "öljük meg a tesónkat, szorítsuk ki belőle a szuszt"...

Bobóéknál

2011-12-26T20:13:00.000-08:00

Ma megvolt a nagy családi karácsony is. A hagyományoktól eltérően most nem Ballószögön tartottuk, merthogy ugye Petra még elég kicsike, Bobóék nem nagyon akartak vele még utazni, meg hát Bóbi sokkal hamarabb visszatért a melóhoz, mint azt bárki gondolta volna előre…
Nem karácsonyi téma, de muszáj vagyok róla egy kicsit írni, Zita miatt… Zita Bóbita barátnője volt, már elég rég óta, egy munkahelyen dolgoztak még a Rödl-nél, aztán ugye Bóbi elment a Belforhoz, de közben azért tartották a kapcsolatot, mentek együtt színházba, meg ilyes. Aztán amikor Bóbi a Nándival terhes lett, és végre elengedte az íróasztalát, akkor felhívta Zitát, és Ő vette át a melót tőle. Ment is minden a maga útján, egészen dec. 7-ig, amikor is Zita a céggel együtt kiment Bécsbe, a céges karácsonyi bulira. Csütörtök reggel, nyolcadikán, szólt a főnöknek a szállodai telefonon, hogy ő nem megy le reggelizni, mert nem igazán érzi jól magát. A főnöke felment hozzá a szobájába, megnézni, hogy hogy van, akkor a Zita mondta, hogy ő tényleg nagyon rosszul van, nem ártana mentőt hívni…. mire kijött a mentő, ő olyan rosszul volt, hogy már csak azt tudta elmondani a mentősöknk, hogy mit érez…. majd kapott egy rohamot, és már nem is tudtak rajta segíteni… meghalt. Harminc egykét éves volt… Tudta, hogy van egy kis gond a szívével, de nem tűnt azért ilyen komolynak a dolog… dolgozott, főiskolára járt, közben vezetni tanult… Isten nyugosztalja.

Naszóval, a főnök, mivel tudta, hogy itt az év vége, zárások, meg mifenék, kénytelen volt a Bóbitát felhívni, hogy hát legyen kedves a Petrát betenni a szekrénybe, vagy visszatenni oda, ahonnan jött 2 hónapja, és tegye már meg, hogy visszafárad, lezárni az évet… Bóbi szólt Anyunak, aki mindent félretett, és odacuccolt Bobóékhoz, pesztrálni a gyerekeket, Bóbi meg visszatért a munka frontjára…

Így aztán tényleg az volt a logikus, hogy náluk jöjjünk össze, ami végül is nekünk mindegy volt, mi szívesen megyünk bárhova. Átmentünk kora délután, vittük az ajikat, meg sütit, Anyu főzött, a gyerekek pikkpakk szétkapták belakták a lakást… mindegyik kapott egy csomó ajándékot, már mindegyik bontogatta mindenki más csomagját is… nagyon éltek….
Sikerült összehoznunk egy egész használható családi fotót is, bár megmondom őszintén, hogy a számomra legkedvesebb fotó az a Gáborka-Petra páros…. naná. Nem, ennek ellenére sem lesz G-nek kishúga, bármennyire is úgy tűnik, hogy gyakorlatilag egyedül felnevelné…
Egész estig ott maradtunk Bobóéknál, D. közben megevett 5!!! tányér levest rengeteg tésztával, úgyhogy a vacsiról is le volt a gond, otthon már csak elájulni kellett… és tovább élvezni a két hét szünetet.

Kari

2011-12-25T20:10:00.000-08:00

A szenteste csont nélkül lement. Nem, betegség nélkül mondjuk nem úsztuk meg, szegény Katinak volt egy kis hasfájása, némi sűrű vécélátogatással fűszerezte az estét, de ezen kívül minden csont nélkül ment. Háromegyed ötre futottak be a népek, én addigra kisminkelve, kivasalt hajjal álltam a nappaliban, a fa ragyogott, gyertyák égtek, rend volt, még a lézerfényeket is sikerült bekapcsolnom… csuda hangulatos volt, na. A kölkök persze rögtön rávetették magukat az ajándékokra…
D. tablet-pc-t kapott többek közt, hogy nyugodtam „madarazhasson”, amikor csak úgy tartja kedve, Gáborka meg egy nagy járgányt. Dávid mondjuk nehezményezte, hogy ő nem kapott akkora nagy csomagot, mit G, de aztán rájött, hogy a járgány kétszemélyes (nem véletlenül), úgyhogy nagy balhé nem lett a dologból hálistennek.
A Vacsora is nagyon finom volt, mindenki degeszre ette magát, majd mikor Gáborka már lefeküdt, Dávid asszisztálása mellett a felnőttek is felbontották a saját ajándékukat.
Klárinak laptopot vettünk, hogy végre elmerülhessen az internet világában (legalább lesz, aki a blog folyamatos írására motivál majd engem), Kati ékszert kapott (már egy hónapja tudom, hogy melyik darab tetszene neki igazán). Én Cicukának borhűtőt vettem, igazi pasisat, ledfénnyel, sőt telepakoltam rozéval, szó ne érje a ház elejét… úgy láttam, hogy tényleg nagyon örül neki..
Én meg kaptam parfümöt, valamint egy cipőt. Igen, cipőt, de nem akármilyet. Híres tervező cipője, és a nyálam csorgott érte már hónapok óta… alig várom, hogy felvehessem valahova (elég alkalmi darab, de hál istennek van színházbérletem… oda tuti jó lesz). Ja, és nem utolsó sorban a kis cégem is kapott ajándékot: igazi profi fényképezőgépet… sírok érte már vagy fél éve, bár kezelni nagyon nem tudom még, de ezzel az automata beállításos képek is csodálatosak már most is, pláne, ha majd még tanulgatom is egy kicsit a kezelését, akkor milyen jó lesz…
Szóval összességében nagyon jól sikerült az este… asszem, ezt a fajta szentestére való készülést jövőre is eljátsszuk… főleg, ha Klári és Kati is bevállalja.

Ma meg aztán mindenki az ajándékainak a tesztelésével volt elfoglalva. Klári majd’ egész nap a számítógépezést tanulgatta (oké, használt Ő gépet régebben is már, de főként csak könyvelőprogramokat a munkahelyén, úgyhogy a Facebook, meg az egyéb ilyen alap-dolgok tanulása még ráfér, de nagyon ügyes, úgy bele fog jönni, hogy fél év múlva majd Ő ira a blogot szerintem…), meg hát mindenki tesztelte az új tévét is… ja, igen, azt nem is mondtam, hogy végre megvalósult T. nagy álma, és lett egy 3D tévénk… már vagy egy éve rágódik rajta, hogy legyen-ne legyen, most, mivel az ékszerbiznisz elég jól indult, mondta, hogy vehetjük úgy is, hogy én veszem neki ajiba az j tévét… jó, mondom, akkor vegyük úgy, intézd el. Elintézte, múlt hét óta itt az új csoda, úgyhogy minden szabad percünkben szemüvegben ülünk a tévé előtt, és tátjuk a szánkat…
Gábor és Dájí is értékelik a tévét, de D. tablet PC-jének még nagyobb sikere van… és nem csak ő maga játszik ám vele, hanem G. is elég jól kezd belejönni…. nem viccelek, az autóversenyes játékot már egész jól nyomja… már most látom, hogy nem biztos, hogy csak a szülinapjára kap Ő gépet… Játszik minden időpontban, és minden pozitúrában…. nem mondom, hogy nem vagyok rá büszke…

Holnap meg átmegyünk majd a Bóbitáékhoz karácsonyozni. Ideje is lesz, mert a Pettrát már megint tök rég óta nem láttam, és Nándi szövegelése is hiányzik….

Készülődés

2011-12-23T20:07:00.000-08:00

Na, tegnapelőtt reggel T összepakolta a kölköket, meg Klárit, és elindultak a Balaton felé. Előzetes megbeszélések szerint 24-én délután fognak befutni, így aztán most van idő egy kis lihegésre. Én ennek fényében gyorsan megcsináltam még pár csomagot, majd kora délután elmentem a Köki terminálba, véglegeztem a gyerekek ajándékát (utolsó előtti pillanatban, naná), taliztam T-vel, aki időközben visszaért Pestre, bepakoltuk a cuccokat a kocsiba, majd elmentem Ildi barátnőmmel (D csoporttársának, Maximnak az anyuja) egy kis laza vacsira a Baldaszti’s grand-ba. Nem mondom, hogy nem esett jól egy kis lazítás az elmúlt napok hajtása után…
Tegnap aztán reggel elmentünk fát venni, aztán én a változatosság kedvéért csomagoltam kicsit (most ajándékokat), T. meg még elment beszerezni pár dolgot, majd délutánra bementem a céghez, ahol megtartottuk a kis karácsonyi partinkat… nagyon jó volt, csak este hétre értünk haza T-vel.
Ma reggel T. újabb beszerzőtúrára indult (basszus, mindenki ennyit vásárol kari előt???), én meg feldíszítettem a fát… olyan fura volt, közben jöttem csak rá, hogy még soha nem díszítettem fát egyedül… de nagyon élveztem, komolyan… csuda szép lett…

Délután elmentünk egy kicsit tüntetni (mit csinál egy magyar ember kari előtt egy nappal, nem? Hát tüntet… tök jó…), majd kimentünk a karácsonyi vásárba. Sokan voltak ugyan, de nem volt vállalhatatlan a tömeg, jól éreztük magunkat… aztán hazajöttünk, és készülünk a holnapra. 10 körül majd T. elindul a Balcsira a népekért, én még majd összetakarítok, megcsinálom a vacsit, odakészítem az ajikat, eceterera, hogy mire megjönnek, minden teljesen komplett legyen…. remélem, mindenki örülni fog mindennek, és kivételesen senki nem lesz beteg…

A Gála

2011-12-21T20:01:00.000-08:00

Hátkéremszépen. A karácsonyi gála remek jól sikerült. Bogi anyukájáék csuda aranyosak voltak, mert amikor beszéltünk róla, hogy ki mikorra megy, én mondtam, hogy szerintem én előre megyek a két gyerekkel taxival, oszt T meg Klári majd jönnek utánunk, rögtön mondta Szilvi, hogy hát ne taxizzak, úgyis ők is oda mennek, akkor menjünk már velük inkább. Oké.
Napközben megjött Klári, összepakoltuk a cuccot, hogy mit is visznek majd másnap a kölkök, én még közben útjukra indítottam az utolsó csomagokat, majd délre elmentem a kölkökért, aludtak, kirittyentettük magunkat, oszt irány a Gála. Mikor Bogiék befutottak, kérdezgettem a kocsiban a kölköket, izgulnak-e, D. állította, hogy nem, bár hozzátette, hogy fáj a hasa- addig semmi baja nem volt, úgyhogy betudtam az izgalom jelének.
A második sorba kaptunk jegyet, mert hát ugye G még a bölcsi csoport tagja, és az ő szereplésük a műsor elején van, majd lemehetnek a szülőkhöz.
Nem mondom, hogy biztos voltam benne, hogy a 12-13, másfél-kétésfél éves gyerek egyszerre meg fog állni a színadon, és produkkció is lesz… de anyám, megoldották!
Csuda pofák voltak: bevonultak a kis mikulás-szerkóban, és nagyjából egészéből előadták a hangszóróból szóló zenére a kitalált koreográfiát….
Az ember ugye azt gondolná, hogy képtelenség ekkora korú gyerekeket úgy beidomítani, hogy a színpadra érve ne szaladjanak szét, mint egy zsák bolha (egyrészt a fények, másrészt anyuka-apuka látványa), de sikerült. Büszke is voltam G-re rettenetesen, már amikor épp nem a könnyeimet törölgettem…

D. szokás szerint aratott. Csuda cukorfalat volt, mivel a második sorban ültünk, rögtön kiszúrt minket, de esküszöm, kibírta, nem hadonászott, nem ugrált, nem integetett, hanem csak a szemével jelzett, hogy észrevett bennünket. Hihetetlen bűbájos volt (naná..), nagyon szépen tudta az összes verset, dalt… és mintha élvezte is volna a szereplést…

Mondjuk én csak az előadás első felét láttam,( mert ugye G hamar felélénkült, és a műsor második fele alatt ki kellett vezetnem a teremből, de jövőre már majd jól látom az egész műsort én is végre… addig meg megnézem a dévédét majd), de hihetetlen büszke voltam mind a két fiamra! Hazafelé jóó alaposan meg is dicsérgettük őket, és úgy láttam, D. érti is, hogy mire a nagy felhajtás, és büszke saját magára… nagyon gyorsan fejlődik mostanság…
Na, és akkor pár kép. És milyen jó, ebben az esetben, hogy csak utólag írom mindig a blogot (újévi fogadalom: megpróbálok nem mindig egy hónap késéssel postolgatni!!!), így vannak legalább képeim arról is, hogy hogyan készülődtek a kölkök az öltözőben. Nagyon szép filmecskét kaptunk dévédén az előadásról is, és hát egy másik lemez is készült, profi fotóssal, amelyen 1668(!!!) kép van… csak győzzek válogatni, mi? Amint lesz egy percem, külön kis slide-showt fogok csinálni ide oldalra…

Képek az oviból

2011-12-19T21:30:00.000-08:00

És mielőtt még tényleg kimaradna: múltkorjában volt fotózás az oviban, a gyerekek napközbeni kis tevékenységeit örökítették meg. Íme a két kölökről készült válogatás-fotók.

Amúgy izgatottan készülnek ám a gálára… D.-n mondjuk ez nem feltűnő, szokás szerint most sem hajlandó egyetlen verset-dalt sem elmondani-elénekelni. Ez tavaly is így volt,akkor aggódva mondtam az óvónőnek, hogy félek, hogy D. esetleg beég, mert úgy tűnik, egy verset sem tud… akkor mondta Viki (az óvónő), hogy hát megbeszélték a gyerekekkel, hogy had legyen a szülőknek meglepetés, hogy mit adnak elő, legyen az akkor titok, biztos D. ezt komolyan veszi… és igaza lett. D. briliánsan szerepelt, úgyhogy idén nem is aggódtam, hogy egyetlen télapós vers-dal sem üti fel a fejét a szájából.
G. viszont egyfolytában gyakorol… beszélni még mindig csak kicsit tud, úgyhogy nem verseket nyomat, hanem skálázik. Amikor itthon van, bármit is tesz, időnként csak úgy elkurjantja magát, hogy „éjjá-éjjá-óóóóóóóó”. Az óóóó-t hosszan kitartja, néha egész belevörösödik, és utána mindig elégedetten körülnéz… gondolom tapsot vár, így néha megtapsolom… akkor újra kezdi, hogy éjjáéjjáóóóó…. ötödszörre még sose tapsoltam meg… nem vagyok jó anya… pedig az enyémnél már most jobb hangja van…

Holnap eldől, kiből mit hoz ki a színpad. Szombaton meg már Karácsony…

Mostan színes tésztákról álmodom... bocs.

2011-12-18T18:00:00.000-08:00

Mindenki gőzerővel készül a karácsonyra… így én kevésbé. Szinte minden időmet lefoglalja most az áruház, de gondoltam, hogy azért ha már a macaron-készítő tanfolyam megvolt, legalább ezt az egy dolgot tegyem már hozzá a készülődéshez -megmondom őszintén, hogy most egy adag mézeskalács sem készült pl, amit azért össze szoktam hozni… mondjuk őszintén, és tiszta szívből utálom a mézeskalácsot, de a gyerekek miatt (meg az illata miatt) általában megerőltetem magam. Most nem fért bele, még erőltetve se… meg hát ha már valamit készítek, akkor az legyen olyan, aminek valaki nagyon fog örülni…remélhetőleg. A macaron T. nagy kedvence, én ugye nem ugrálok érte annyira, mint tudjuk, de tényleg már vagy egy éve könyörög, hogy hát legalább próbáljam meg. Oké, ezen ne múljék… legyen neki is karácsonya, ugyebár. Hehe.( Szegénynek úgyis elég húzósak a napjai mostanság… mivel tényleg egész nap dolgozom, meg általában este is, a vacsikésztés és mosogatás is rá marad… becsületére legyen mondva, nem panaszkodik, örül a sikeremnek).
Szóval nekiláttam, és rögtön három féle színű macaronnal indítottam. A készekről is lesz majd fotó, de egyenlőre itten vannak a tészták, mert annyira tetszett így is a színük… Aztán hogy majd mi lesz belőlük…

És akkor lássuk az előzetes karácsonyi –ünnepi menetrendet: Klári kitalálta, hogy hát ugye a gyerekeknek 20-án este lesz a karácsonyi gálája. Ő arra jól eljön, majd másnap T. vigye le őket a Balcsira- márhogy őt és a két gyereket, ott lesz addigra Kati is, és akkor ők ott majd jól ellesznek. És akkor majd csak 24-én estére hozza őket haza. Mondtam neki, hogy sok jó ötlete volt már, de ez asszem mindent visz.
Így ugyanis:
-    megússzuk a 24-i nagy dilemmát: hova, és mennyi időre vigyük el sétálni(játszani,nemtommicsinálni) a gyerekeket ahhoz, hogy a fa időben és titokban elkészülhessen
-    lesz idő főzni (már amennyire nagy főzőcskézést tervezek idénre
-    lesz idő csomagolni (na, ajándék az van nekik dögivel… köztük ott van G. járgánya, ami egy 150*80*100-as dobozban van kb, de szeretném, ha csomagformája lenne a végére… T vett vagy 30 tekercs papírt, valahogy csak megoldom
-    netán szentestére ki leszek sminkelve, és még a hajam is rendben lesz…

Sőt, bónuszként esetleg T.vel kettesben eljutunk mondjuk a karácsonyi vásárba is… vagy nézünk filmeket, vagy valami… Éljen. Na, megyek dógozni…

Molekulás- ahogy D. mondja

2011-12-10T23:21:00.000-08:00

Csakhogy látszódjék, hogy nem volt hiábavaló a hétfő esti főzőest: T. újra előkaptaaz itthon fellelhető molekuláris kajákhoz való porokat (még tavaly vett nekemegy egész kis készletet, de mivel én valahogy nem boldogultam vele (konkrétanvalamiért még egy adag gyümölcskaviárt sem tudtam előállítani, pedigistenbizony keményen próbálkoztam… mai napig nem tudom, mi volt a baj, de háromnap után elrekkentettem az egész miskulanciát a fenébe), és míg én az emeletentettem-vettem egész nap, a Kati meg a gyerekeket gardírozta, addig Ő vacsiracsinált extra előételt, és desszertet. Rákocskák hal-alaplé spagettivel éstengeri habnak álcázott ecetes öntettel, és aranyfényű tiramisu-golyócskákkal…..nemsemmi látvány volt, elhihetitek…. na, majd egyszer most már csak lesz egyolyan fényképezőm, amivel használható képeket tudok készíteni, addig érjétek beezekkel a telefonos-képekkel, és képzeljétek el azt, ami nem látszik jól….Mindenesetre na…. bücke vagyok a férjemre :)

A legütősebb játék

2011-12-08T23:17:00.000-08:00

Kláricsak ma ment haza, kölköknek király dolga van, körbe vannak ugrálva, éstulajdonképpen nekem is nagyon jó, merthogy az áruházon kívül semmivel nem kellfoglalkoznom. Reggeliztetés, ebédeltetés, vacsora, mosás, vasalás, pelusozás:mindent elintéznek a lányok, nekem „csak” dolgozni kell. Nincs is hiba benne,haladok szépen, mindenki mindent meg fog kapni karácsony előtt.

Viszontma megint rájöttem, hogy néha a legegyszerűbb dolgokból lesznek a legjobbjátékok. Kora délutánra kifogytam a bubifóliából, úgyhogy kiszaladtam apapír-írószerbe, és vettem egy szép nagy tekercset. Na, hazaérek, mirelecuccoltam a kabátot-táskát, a kölkök már rákaptak a bubinyomkodásra…komolyan, vagy 20 percen keresztül ültek a folyosón, és pattogtattak… drágaemlékű nagymamám jutott az eszembe, aki imádta, ha dobozos bonbont kapajándékba, merthogy akkor rögtön van benne játék is…. istenem, emlékszem, ahogyült a fotlben, majszolta a bonbont, és addig le se tette a fóliát, míg az összesbubit ki nem pattogtatta rajta….

Jöna Karácsony, kezdek szentimentális lenni…

Voltunk Bécsben, nyugi

2011-12-06T23:14:00.000-08:00

Reggela gyerekek vígan ébredtek, és persze nagyon izgatottan, merthogy ők estekirakták a mamával a csizmákat az ablakba, hátha hozzájuk is jön minden fenyegetőzésünkellenére a Mikulás (az elmúlt két hét leghatásosabb fegyelmezőeszköze: aMikulás csak a jó gyerekeknek hoz ajándékot ám!!!!). Megnyugtatok mindenkit,jött a Mikulás… Fotóval nem nagyon tudom most bizonyítani, de kaptak sokajándékot, társasokat, csokikat, de a legnagyobb sikere természetesen a plüssAngry Birs-ekenek volt… rögtön meg is mutattam, hogy ha a folyosóra kiteszik amalackájukat (mindkettő kapott egy malacot, D. egy simát, G. egyrohamsisakosat), akkor milyen frankón lehet rájuk célba dobni a madarukkal (G.piros madárral indult, D. mg természetesen a robbanósat kapta- bár kicsitcsalódott, hogy nem robban fel igaziból, de hát semmi sem tökéletes…), ésmiután láttuk, milyen édesen dobálóznak (max.hangerő mellett, naná), gyorsan leis léptünk, és elmentünk kirándulni.

Nemragozom, a legtöbben voltatok már Bécsben, szép volt nagyon, bár mi a klasszikkarácsonyi vásár helyett inkább a nagyobb üzleteket céloztuk meg. Vettünk isrengeteg szép cuccot, meg voltam elégedve…. Este kilencre értünk haza, kölköktovábbra is egészségesnek tűnnek, de Kati boldogan beleegyezett, hogy marad ahéten, úgyhogy ovi a hétre lefújva. Tuti ami ziher.

Por alakú zsír...

2011-12-05T23:13:00.000-08:00

Ahétvége nagy része nekem melóval telt… Tudom, hogy jön a karácsony, de azértekkora érdeklődésre nem számítottam, és meg kell mondjam, kicsit nehezen éremmagam utol. Pénteken már csúszásba kerültem, merthogy napközben nem dolgoztamegy szemet sem, mert Cicuka meglepett azzal, hogy megvan az automatikusszámlázóprogram, menjek be vele a céghez, és ott majd a Maci (kolléga, termetebelőhető) rátelepíti gyorsan a gépemre a cuccot, és az Anett meg megmutatja,hogy hogy is műkszik a dolog, gyorsan megtanulom, és délre már haza is érhetek,dolgozhatok boldogan estig, nyomathatom a számlákat…

Igenám,de hiába vagyok én viszonylag értelmes, és hiába használta Anett a programelőző verzióját már jóideje, ha a frissített verzióban nem minden ugyanúgy van,és a kezelési leírásban a 68. oldalon kezdődik az a rész, hogy aszongya:egyszerű számlák készítése az XY számlázóprogrammal… szívtunk egy kicsit, ez alényeg, így négyre keveredtem haza. Ekkor még volt egy gyors megbeszélésemvalakivel, akivel esetleg majd lehet együtt dolgozni a későbbiekben, ötre megrohantam a kölkökért, summa-summárum a nap elment, én meg megcsúsztam amelóval. Hétvégén próbáltam magam utolérni, de a vásárlók is belehúztak, éslehagytak, meg hát a családdal itthon nem haladok olyan gyorsan. Nem baj,mondom, majd hétfőn. Így hát ma délelőtt hajtottam, mint a güzü, estére rendbenis lettem volna, ha…

Mertpersze ha az mindig van. Az eredeti terv szerint délután négyre kész lettemvolna mindennel, közben háromra ígérte magát Kati és Klári bébiszitterkedni, merthogyestére programom volt, mégpedig főzősuli, T-vel együtt (igen, a gyerek utánmost a férjet is elviszem egy körre ,ugyanis Ő is Viktor nagy rajongója, ésmegbeszéltük, hogy a molekuláris-gasztro estre eljön velem). Délben mégbeszéltem is a „lányokkal”, hogy ráérnek ideérni, vásárolgassanak nyugodtan,itt minden oké…. majd amikor fél kettőkor hívtak az oviból, hogy D hányt, G-nekmeg hőemelkedése van, akkor visítva hívtam őket újra, hogy a vásárlást kicsitvegyék rövidebbre, és siessenek… Elhoztam a két gyereket, persze meló felejtős onnantól.Kell nekem főzni menni… mindegy, nem olyan nagy már az elmaradás, majd szerdánbepótolom…. holnapra ugyanis Bécs van betervezve… kicsit hezitáltam, hogy nemmegyünk el, de hálisten a kölköknek igazából semmi baja (D. azóta, miótahazaértem vele az oviból, eleven, mint a csík, és egyszer sem hányt, G-nek meg3 mili Nurofen levitte a hőemelkedését, ami azóta sem tért visza), és Kláriékis azt mondták, hogy menjünk, mert ezt tervezzük már hetek óta, ellesznek őkremekül…

Afőzés egyébként remek jó volt. Csináltunk például kacsasültet liofílizáltmálnával és porított kacsazsírral…. na, az valami csoda, ahogy a zsírból némicsodaszer alkalmazásával por lesz… ízre ugyanaz marad, nade a látvány… hát azfokozhatatlan….

Hazafeléautózva felhívtuk az itthoniakat, hogy hogy vannak, mondták, hogy minden okés,úgyhogy megszületett a döntés: gyerekek a héten otthon maradnak, Katitmegfűzzük, hogy maradjon, én melózhatok, és holnap viszont irány Bécs…

Bajban volnék...

2011-12-03T23:09:00.000-08:00

Tegnapdélután nagyon örültem, hogy a GYIVInek nincs ahhoz joga (ha ez egy kicsit is politizálósblog lenne, akkor hozzátenném, hogy MÉG…. mer ugye ki tuggya, kinek mihez leszholnap joga), hogy kisgyerekes családokra hirtelen rátörjék az ajtót, mondván,hogy csak leellenőrzik, hogyhogy bánnak ott a kiskorúakkal, és ha nem tetsziknekik valami, akkor rögtön intézkednek…

mertha ez a joguk megvolna, és pont tegnap jutott volna eszükbe felénk csámborogni,akkor én most kimondottan rosszul jártam volna. Ugyanis arra nyitottak volna bea jóemberek, hogy az anya (tehát én) a nyakukra kötött pórázon vezetgeti akölkeit. Nem tudom, adott szituban mennyit szépített volna a dolgon, hogymindkét póráz fürdőköpeny-övből készült, és egyik sem szárítókötélből, sőt, azegyik kimondottan nagyon puha, és rózsaszín….

Szerintetekegy 4 és 2,5 éves érdemben tudna érvelni azzal, hogy az kimondottan az őkérésükre tettem???

Énmeg csak habognék, és mondanám, hogy igen, uraim, jól látják, valóbannégykézláb mászatom a gyerekeket fel-alá a folyosón a nyakukra kötött kötélenfogva… de értsék meg, macskásat játszunk…és higgyék el, az előbb még lelkesennyávogtak is….

Manókonyha a Csillagánizsban

2011-12-01T21:11:00.000-08:00

Hogyne hiányozzon annyira a főzés, tegnapra is beiktattam egy kisCsillagánizs-programot… méghozzá rendkívülit, hisz ilyen még a suli történetébennem volt: anyukák a gyerekekkel.

Azapropó: a napokban kerül a boltokba egy csudijó kis gyerek-szakácskönyv, a cmeManókonyha. Szerzője nem más, mint Ugrai-Nagy Tünde, az Ízbolygó nevűgasztroblog írója, aki már jó pár éve segít nekem főzni- márhogy virtualice. AzŐ blogja volt annak idején tán az első gasztroblog, amit T. felfedezett magának,és miatta lett gasztromán. Annak idején először Tündével még a Segítsüti akcióelső körében találkoztunk személyesen, azóta meg párszor ugye a Csillagánizskapcsán, és amikor nyáron mesélte, hogy milyen könyvet készít épp, nagyonmegörültem, mert hát ugye D. elég lelkes a konyhai melókkal kapcsolatban (plánekorához és habitusához képest…), úgyhogy amikor kiderült, hogy aCsillagánizsban is lesz Manókonyha-foglalkozás, rögtön jelentkeztünk.

Sőt,mielőtt leadtam a jelentkezésemet, meséltem is az oviban az egyik anyukának,hogy hát hova is tervezem vinni D-t, ő is rögtön belelkesedett, hogy hát akkorők is jönnének, merthogy Bogi is már most jeleskedik konyhafronton, biztosannagyon tetszene Neki is a dolog, úgyhogy rögtön 2 helyet foglaltam.

Nemtudom, hogy ki izgult jobban: a megjelenő szülők, hogy a gyerekeknek hogytetszik majd a program, vagy Tímea, a főzősuli vezetője, vagy maguk a gyerekek…az egyetlen, akin nem látszott izgalom, az maga Tünde volt… hiába, neki nagyonnagy rutinja van ebben, hisz’ Ő a saját óvodájukban is gyakran csinálManókonyhás foglalkozásokat, így tuti biztos volt benne, hogy a gyerekekélvezni fogják a dolgot… és igaza volt. Minden gyereknek jutott feladat, aszervezésnek köszönhetően Dávid és Bogi, akik a legkisebbek voltak, sem éreztékmagukat elveszettnek, gyúrhattak, süthettek palacsintát, keverhetek… igazánnagyon jól ki volt ez találva. Aminek nagyon örültem, az az volt, hogy Tündemagával hozta Dalmát is, aki ugye az Ő öt és fél éves kislánya, és az egyiklegkomolyabb kiscsaj, akivel én valaha találkoztam. Szép is nagyon, persze, deami engem igazán lenyűgözött, az a stílusa… komolyan el tudtam velebeszélgetni, csuda, milyen kis szépen fogalmaz, látszik, hogy okos kislány.

Szóvalsikeres kis este volt, készült fetás-kukoricás palacsinta, gyros, diósangyalka, sok-sok mézeskalács, és még dedikáltathattuk is az új könyvet… egészkomolyan foglalkoztat a gondolat, hogy valahogy összehozzunk egy olyan estét,ahol csak D. korabeli gyerekek vannak… de így is nagyon tuti volt.Köszönjük!!!!

Csillagánizs tábor 2: Siófok

2011-11-28T23:00:00.000-08:00

No,megvolt a főzőtábor a hétvégén. Hú, oltári jól ~~éreztem magam~~ éreztükmagunkat, azt hiszem, mindenki nevében nyilatkozhatok ilyet bátran.

Atábor célja az volt egyébként, hogy bemutassák nekünk, hogy milyen is egyátlagos nap egy három Michelin csillagos étterem konyháján. Várvizi Péter volta vezetője, aki összességében már egy évet dolgozott a Haeberlin háználFranciaországban, így igen komoly tapasztalattal bír. Szerette volna, halátjuk, mekkora precizitás, tudás és türelem kell ahhoz, hogy egy 8 fogásos„csillagos menüt össze lehessen hozni… nos, megláttuk.

Péntekenvolt ugye az érkezés, a helyszín Siófok, a főiskola tankonyhája-kollégiuma, majdelőadás arról, hogy másnap mit is fogunk csinálni. Miután Péter mintegy kétórában elmondta, hogy mely étel hogy is fog elkészülni, már mindenkinekegyrészt korgott a gyomra, másrészt komoly kétség fogalmazódott meg az agyábana saját rátermettségét illetően… és még csak ekkor jött a meglepi: Péter mondta,hogy nehogy azt higgyük, hogy majd csak úgy összedobjuk magunknak a kaját,tettek róla, hogy legyen tétje is a dolognak: vendégeket hívtak. Méghozzá SegalViktort és Sárközi Ákost (a Borkonyha séfje) feleségestül, valamint Ugrai-NagyTündét, az Ízbolygó blog íróját… bennem a szusz is megakadt, de sztem’ nemvoltam vele egyedül…

Kilencenvettünk részt a táborban, Péter beosztotta, hogy ki melyik fajta ételt fogja másnap elkészíteni. Én az előételes csoportba kerültem, na, mondom, legalábbprofi homárbontó lehetek vasárnapra… és lesz, ami lesz. Vacsizni átvonultunk akikötő túloldalára, a Balaton part legjobb halsütőjébe, ahol nagyon jóhangulatban töltöttük el az estét. Én utána mentem is alukálni, merthogysejtettem, másnap azért strapás lesz…

Szombatreggel igazi francia reggelit kaptunk: Péter és „segédjei” életem legfinomabbcroissant-ját sütötték meg, volt hozzá vagy 6 féle lekvár, sőt, hogy a franciahangulat igazán „átjöjjön”, még francia napilapok is voltak az asztalon… nemtehetek róla, én az ilyesmitől (értsd: figyelmesség) totál meg tudok hatódni…Miután betoltam vagy 3 croissant, birtokba vettük a konyhát. Elsőként aszemélyyzeti ebédnek ugrottunk neki, párhuzamosan a vacsihoz valókelőkészítésével… úgy elment az idő délig, hogy észre se vettük, mindenkikomolyan vette a feladatot, Péter zseniálisan instruált minket, egy élményvolt, komolyan… délre mindenkinek kopogott a szeme, úgyhogy örömmel vetettük rámagunkat az ebédre. A menü: Bresse-i csirke egészben sütve, rozmaringosburgonyával, és zöld saláta vinaigrette öntettel, valamint áfonyás almatortavolt (na, ez lesz az első, amit itthon is megcsinálok, az tuti.).

Miutánmindenki jóllakott, még folytattuk a vacsora elkészítését, majd fél háromkorelzavartak minket egy kis pihire (hiába, nem szokta a paraszt a szántást…szobatársammal, Dórival, úgy ájultunk be az ágyba, hogy öröm volt nézni). Félhatra kellet visszamennünk, hogy véglegezzük a vacsit, minden kész legyenannyira, hogy majd csak tálalni kelljen. Gyors átöltözés hét előtt, addigrabefutottak a vendégek is, akik kíváncsian várták, mit is kapnak (mi is…). A menüsor:

Kecskesajttal töltött tortilla lazac kaviárral

Tengeri keszeg tartare paradicsomvízzel és kurkumástuille-vel

Homár narancsos karotta mousse-val édeskömény-mangósalátával

Sütőtök püré szarvasgomba emulzióval, marináltgombákkal rukkolával és sütőtök chips-vel

Kacsamell és kacsmáj passiós karamellel fűszeressous-vide ananásszal

Pezsgő zselé málna coulis-val és őszibarackespuma-val

Csokoládé torta csokoládé fagylalttal, kétfélecsokoládé mousse-val étcsokoládé tuille-vel

Mignardies: financier málnalekvárral és pisztáciás"macskanyelv"

Látványos,nagyon jól megkomponált menüsor, minden fogáshoz hozzáillő borral… istenienéreztük magunkat. Közben kötetlen beszélgetés a vendégekkel, és higgyétek el,hogy az a kilenc ember, aki itt volt, és egész nap főzött, nagyobb ajándékotnem is kaphatott volna annál, minthogy látja, hogy olyan séfek, mint Ákos ésViktor, és egy olyan kaja-szakértő, mint Tünde eszik (mi több, „jóízűen”eszik!!!) a főztjüket… Mi mindannyian végtelenül tiszteljük ezeket azembereket, és ugyan eddig is sejtettük, micsoda hihetetlen munkabírás, ésszakmai alázat kell ahhoz, hogy valaki ilyen szintre jusson a főzéssel, mint ők,a szombati „hajtós” nap után ezt még jobban átéreztük. És persze hozzá kelltennem, hogy mi még „kímélve” is voltunk, Péter, Dani, Roland és Dávid a meló nagy részét „elvitték” a hátukon… Tudom magamról, hogy kábé két nap után visítvarohannék el Elzászból, vagy akárhonnan máshonnan…

Visszatérvea vacsira: minden elfogyott, mindenkinek minden ízlett, és mindenki nagyon jólszórakozott… és nem, az alvással sem volt gondja senkinek sem éjjel…

Tegnapreggel aztán újabb fantasztikus reggelit kaptunk, sonkákkal, szalámikkal(hálistennek újabb adag croissant-al), mindennel, amit csak reggelire kívánnilehet… meg is ettünk mindent, kicsit még méláztunk az előző napon, majd szépenhazaszivárogtunk…

Imádtamezt a hétvégét, remélem, nem ez volt az utolsó ilyen alkalom…

Aztándélután még leugrottunk Ballószögre a gyerekekért, és hazahoztuk őket, szegényanyuék had regenerálódjanak kicsit karácsony előtt… addigra tán pont magukhozis térnek…

Macaron mánia

2011-11-24T20:30:00.000-08:00

Agyerekek vidékre küldésének mondjuk nem csak az volt az oka, hogy „mert az apuannyira akarta már”, hanem mert nekem is összejöttek kicsit a dolgaim. Emlékeztek,meséltem Nektek a nyáron, hogy milyen nagyon jó kis főzőtáborban voltam… nnna,most hétvégén, (25-27) lesz annak a főzőtábornak a „folytatása”, nagyjábólugyanaz a csapat, csak más helyszín, más ételek… amikkor Tímea megemlítette,hogy hát akkor ilyen is lesz, rácsaptam a lehetőségre azonnal, és jeleztem,hogy ja, jövök. Ez a tábor lesz most péntektől. Aztán vetem csak észre, hogy akét „sima” főzőest”ből az egyik, amit megszavaztam magamnak erre a hónapra, amacaronos az meg ugyebár tegnap volt, tehát 23-án, így elég hamar rájöttem,hogy itt bizony be kell vetni valamely nagyszülőt, mert az én férjem ugyan egy strapabíródarab, de azért azt mégse lehet, hogy szerda este se vagyok otthon, meg péntek-szombatonse… Úgyhogy ezért is volt az, hogy pont mostanra deportáltuk a gyerekeket.

Naszóval,kölkök kedd este lekerültek Anyuékhoz, én meg tegnap elmentem macaron-sütésttanulni.

SzegényT. már tavaly óta mondogatja, hogy igazán megpróbálhatnék macaront csinálni, demegmondom őszintén, hogy ad egy: nem is annyira vagyok oda a macaronért, adkettő: akárhol olvastam a készítéséről, olyan nagyon bonyisnak tűnt, hogyabszolúte nem volt kedvem még csak megpróbálni sem. Aztán amikor a múlthónapban voltam főzni, akkor Tímeát kérdeztem meg, hogy ebben a hónapban milyenestre is akarok én jönni, Ő mondta, hogy lesz macaronozás… mondom, oké, dehiába csináljuk itt meg, ha a dolog olyan bonyis, hogy otthon úgyse állok neki…megnyugtatott, hogy szerinte azért venni fogom az akadályokat, így rábólintottam,na, mondom, Cicuka kedvéért… istenem, de rendes feleség vagyok… egy áldozat,komolyan…

Naszóval,így esett, hogy tegnap Ferenczi Hajnival a macaronsütés rejtelmeibe isbepillantást nyertem. Megmondom a tutit, tényleg nem „annyira” bonyolult dologez, int ahogy én azt elképzeltem. Persze rengeteg kis apróság, technológiaitrükk van, amire oda kell figyelni, de azt hiszem, meg tudom ugrani itthon ismajd a lécet… nagyon jó hangulatú este volt, talán az egyik legjobb, amin eddigrészt vettem… Csináltunk citromos és csokis macaront, mindkettő gyönyörű lett,és nem mellesleg olyan finom, hogy alig bírtuk abbahagyni a kajálást, akut cukormérgezéstőlféltünk már mindannyian… de azért mindenki tudott kis dobozban kóstolótelhozni.

Krisztabarátnőm is jött, és már egy hete megbeszéltük, hogy mivel neki meg a férjeúgyis külföldön van, és a fiához bébiszittert hív, akkor már mindegy, hogy10-ig marad-e ki, vagy tovább, menjünk el utána vacsizni. Első helyen persze aBorkonyha szerepelt, mint lehetséges célpont, de amikor szóltam Tamásnak (nem aférj, a Borkonyha tulaja ez esetben),hogy akkor mi mennénk, sajnálkozva mondta,hogy sorry, de ez az az eset, amikor még nekem se… merthogy zártkörű rendezvényvan. Franc, sebaj, legalább kipróbálunk valami mást is. Így aztán elmentünk aMÁK bisztróba, merthogy ott még egyikünk sem volt. Nem bántuk meg, mindennagyon finom volt, jó fejek voltak a pincérek is, bár megmondom őszintén egyhangyányit nagyobb adagokat is el bírtam volna fogyasztani, de hát én belesvagyok, mint tudjuk.

Összességébennagyon jó kis este volt, rengeteg nevetéssel, sok jó kajával, és a tudattal avégén, hogy ha akarnék, akkor már macaront is tudnék sütni (igen, továbbra iscsak mint lehetőség, mert mióta „üzletasszony” vagyok, mink rántottát eszünktöbbnyire…). Ma összepakoltam, holnap irány a tábor. Alig várom, komolyan…

Az elkóborolt macska

2011-11-23T00:28:00.000-08:00

Kisőszi szünetet szavaztak meg nekünk Apuék… tegnap délután levittük a kétgyereket Ballószögre, és vasárnapig ott is fognak maradni.

Kicsitparáztam, hogy hogy veszik majd most ezt a dolgot, hogy otthagyjuk őket, lévénmost mind a kettő „kicsit” anyás… de nem kellett volna aggódnom, ugyanis Apuzseniálisan megoldotta a dolgot: beszerzett egy kismacskát. Namost egy dolgottudni kell az apukámról: szerinte lakásban csak akkor van létjogosultságaállatnak, ha az illető egy sült csirke. Vagy malac, szintén sütve. Esetlegnyúl, az lehet rántva is. De élő macska… na az nem.

Volta macskához sztori is:

„hát,szegény ott nyávogott a lábtörlőn, és hideg volt, és megsajnáltam, ésgondoltam, holnap úgyis jönnek a gyerekek, had örüljenek neki… majd ha hétvégénhazamennek a gyerekek, akkor majd körbenézek a környéken, hogy honnankóborolhatott el…”

Namosta Zsófi húgom este 11kor, két pohár likőr után elmondta, hogy igazából a faterpontosan tudja, hogy a macska honnan származik, 2 házzal lakik csak arréb, de afater lecsapott rá, és betoloncolta a lakásba, had örüljenek a gyerekek…

Mondjukörültek is… fel se tűnt nekik, amikor reggel elköszöntünk tőlük, és leléptünk…osztán hogy a macskából marad-e annyi, amit a hét végén vissza lehet adni….????

Te csináld ezt....

2011-11-20T15:00:00.000-08:00

D-taz isten is főnöknek teremtette… oltárira élvezi, hogy Gábor megy utána,csinálja, amit mond neki, ritkán vitázik (pedig lassan már beszél is), úgyhogyD. ezt kihasználva folyamatosan instruálja.

„Gáborka,most te ezzel az autóval menjél, én meg majd azzal!!”

„Jó”

„Gáborka,mégiscsak cseréljünk, én akarok azzal lenni!!!”

„Jó”.

Úgyhogynincs nehéz dolga D-nek…. bár azért vannak esetek, amikor G. belázad, de aztényleg ritka.

Na,és a lényeg: kicsit tán későn ugyan, de D. rákapott a szerepjátékokra, akedvencei a teljesen hétköznapi tevékenységek imitálása a lehetőleglehetetlenebb helyeken… ilyen például az alvás a nappali közepén. Szépenmegágyaz, lefekteti Gábort, odahordja neki az összes plüssjátékot, aamithirtelen megtalál, melléfekszik, és akkor ők alszanak…

Ja,és igen, az ott középen az én pizsamagatyám… némi fetisiszta vonást mutatmindkét gyerek, imádnak ezzel a pizsamámmal aludni… D. mindig beosztja: „Gáborka,most Te alszol a nadrággal, én meg a felsővel”-„Jó”…és másnap csere…

Overálban

2011-11-18T21:14:00.000-08:00

Nagyonlehűlt az idő, és előkerültek az overálok… Az oviba menet mindig van valamimegtekintenivaló, ma éppen az egyik szomszéd állt ki épp az autójával, az éngyerekeim meg úgy nézték, mintha színházi előadást látnának… kocsimán mindkettő…És hogy melyik-melyik? Már én sem vagyok biztos benne…

Buliztunk

2011-11-14T21:09:00.000-08:00

Tegnapdélután elindultunk bulizni, merthogy meghívtak minket mulatni. 40. szülinapotünnepeltünk, méghozzá egy olyan szállodában, hogy szemünk-szánk maradt tátva.Mondjuk egy kicsit tényleg több energiát is rakhattam volna abba, hogy alaposanmegnézzem, hogy hova is vagyunk meghívva pontosan, de nem tettem. Mentségemreszóljon, hogy tényleg belezüzültem kicsit (jó értelemben) ebbe a bolt-dologba,kicsit egycsatornás lettem, nem nagyon tudok másra is figyelni, így amikor T.küldött nekem egy e-mailt, annyi szöveggel összesen, hogy „elmegyünk?”, csakminden 5.szót olvastam el az egészből, annyi fogtam fel kb, hogy „szülinap,szeretettel, szállodába, nem ér cinkelni a kivitelezést), úgyhogy visszaírtam,hogy jó, menjünk, persze, biztos jó lesz, legalább nem itthon ülünk.

Magambanmeg már el is döntöttem, hogy hálisten kiöltözni se kell nagyon, valszeg nemnagy truváj a hely, de hát én amúgy se cinkelem sose a kivitelezést…

Aztánvalami azért megmozdult bennem a héten, mert elmentem, és vettem egytisztességes nadrágot, meg egy szép új cipőcskét magamnak, mondom, mégse énlegyek már a legratyibb… legyen az a szálloda, mit bánom én, de azért mégis,adjuk már meg a tiszteletet… ja, meg még fél óra szöveg, hogy miért akartam újcuccokaszet.

Ésamikor tegnap elindultunk, akkor mondja T., hogy tudtad, hogy milyen széphelyre megyünk (de, szoktunk esténként beszélgetni, de most ha ez a szülinapszóba jött, akkor csak röhögve tervezgettük az ünnepelt ajándékát (viccesdolgokat találtam ki, tényleg, és tetszett is neki végül), vagy örültünk, hogykettesben leszünk egy estét, és azt nm részleteztük, hogy hol is lesz…), akkorkezdtem gyanakodni…

Odaértünk,és padlót fogtam. Tényleg nem reklámozni akarom a szállodát, de ez valamigyönyörű. Tiszta Afrika! Nézzétek meg a honlapját: http://www.bambarahotel.hu/hu/.

Kiderült,hogy az ünnepelt volt az építész, ezért volt az az engem félrevezető megjegyzés…de nem baj, kultúran néztem ki hálisten.

Kilenckormég Editnek azt bizonygattam, hogy én mindjárt elalszom, aztán 11kor márordítva üvöltöttük együtt, hogy „jelszó, halál a májra”, majd fél 12kor, hogy „plafonona hangulatom végre, ugorjunk le néhány hétre délre”, éjfélkor eldaloltuk, hogy „bikicsunáj,fricsáj”, majd asszem fél egykor jött a Mágnás Miska örökbecsű, hogy „igyuk mega pezsgőt”. Jó kis karaoke-buli volt na. Ráztuk a hajunkat Edittel veszettül,és reméltük, hogy nem sok fotón leszünk majd rajta…

T.nem volt mulató hangulatban, csak ücsörgött, és jókat vihogott rajtunk, desebaj…én kimulattam magam rendesen.

Iskolába...

2011-11-10T14:00:00.000-08:00

Szeretnémleszögezni, hogy nagyon örülök ennek a kis webáruházamnak, de az is biztos,hogy nagyon fel kell még vennem a fordulatszámot… egyszerűen, hiába volt az azelmúlt négy évben (öt…majdnem öt…jesszus), hogy oké, hogy itthon vagyok, deminden percem be van osztva a kölkök által, most, hogy már nincsenek itthon, és bejött az üzlet, elsőre aztgondoltam, hogy ez nem okozhat gondot… de igen, a blogírás pl. kezd olyan dologlenni, ami a napi rutinba semmiképp nem fér bele, akárhogy is szeretném…úgyhogy igenis, ha nem akarom abbahagyni, rá kell szoknom az elékeztetőkre,mert vagy az lesz, hogy kéthetente egy marha hosszú bejegyzés, vagy nem tudokírni semmiről, mert egyszerűen két nap múlva már nehezen tudom felidézni, hogymit is akartam írni… úgyhogy első jegyzet magamnak: írj jegyzeteket. Jó,remélem, majd ezt a kis feljegyzést megtalálom néha…

Főzniis járok egyébként továbbra is, tegnap egytálételeket készítettünk a „suliban”,nagyon élveztem, és annyit ettem, hogy azt hittem, haza se tudok jönni. D.csuda aranyos, amikor reggel mondom neki, hogy ma majd este apa jön értük azoviba, rögtön mondja is, hogy „megint elmész megtanulni, hogy hogyan csináljnekem vacsorát? Oda, a te iskoládba? Anya, majd egyszer elviszel az iskoládba?”.

Valamiértmostanában elkezdte őt izgatni az iskola gondolata, már nézett ki magánaktáskát, meg megkérdezte, hogy akkor majd ő is megtanul-e olvasni, meg ilyesmi…és hogy hányat kell még aludni addig, amíg iskolás lesz…Nem is gondoltam volna,hogy ez már most felmerülhet.

Levelek, kabátok

2011-11-08T22:00:00.000-08:00

Amúlt héten a barátnőm segédletével Svédországból rekkentettünk a kölköknek ilyenkis egyforma, nagyon szőrös, nagyon puha kis kabátkát. Olyan aranyosak benne,hogy nagyon, de amikor Dávidon is rajta van a sapkája, és háttal vannak nekem,mit mondjak, örülök neki, hogy legalább gatyát különbözőt vesznek feláltalában, mert nem biztos, hogy elsőre meg tudnám őket különböztetni, lévén amagasságkülönbség ülve nem is látszik. De annyira nagyon bírom, amikor ilyenkis egyfomában vannak! De nem csak én ám… Mondjuk D. néha belázad, hogy Ő nemakar mindig ugyanolyan ruhában menni, mint Gáborka, de G-nél ez pont fordítvatörténik. Ha hisztisen kel, és éppen minden „nem, NEM!!!!” (sőt, mivel ezt, hanagyon berág, akkor hajlamos némi tájszólással ordítani, inkább NÁM-nek hangzik), annyira nám-nám, hogybármely felsőt veszem elő a fiókból, akkor azt ledobja a földre, és nám-nám,akkor elég annyit mondanom, hogy „figyelj, Gáborka, akarod, hogy D. is azugyanilyen felsőt vegye fel? Akarsz olyan lenni, mint D?” Ilyenkor rám néz, améreg könnyei még a kis szeme sarkában, és halkan súgja, kis biccentés közben,hogy „jóóóó”.

Na,ilyenkor mennek egyformában. És ilyenkor D. már nem szólhat bele, hogy mitvegyen fel. Valahol csak határt kell szabni…

Na,és ami még egyforma, és ami miatt egyáltalán elkészült ez a kép (mostanában,hogy is mondjam, drasztikusan lecsökkent a havi fotók száma…eszetlen sok mindenvan….), az az, hogy nem csak külsőre hasonlítanak egyre jobban… D. mint egyvezérbika működik a kapcsolatukban, amit csinál, azt rögtön G. is… de olyanszinten, hogy ha futkosnak a folyosón, és D. futás közben egyszer csak ugrikegyet, akkor G, amikor ahhoz a ponthoz ér, ahol D. ugrott, ott Ő is szökkenegyet… nem fél centivel előbb, és nem 5 mm-rel később, hanem OTT. És ha D.minden tiltás ellenére belegázol a mások által összekotort levélbe, akkor G.,akármilyen kis szófogadó is tud lenni néha (ritkán, újabban ritkán mondjuk….)kutyakötelességének érzi, hogy csatlakozzék… és vannak reggelek, amikor nem iskiabálok emiatt, hanem - hiába tudom, hogy nem túl következetes viselkedés-csak nézem őket, és csak előveszem a tlefont, hogy lefotózzam, milyen szép voltaz a sok levél… és az egyforma kabátok.

Rövid

2011-11-07T10:00:00.000-08:00

No,amilyen hosszú volt a múlt hétvége, ez a mostani annyira rövid… történtugyanis, hogy a hétfő munkanap ünnep lévén, a szombatit tették munkanappá. Márhét elején érkezett az oviból levél, hogy hát ki akarja hozni ovizni agyereket? Mondom este T-nek, hogy most akkor mi legyen? Rávilágított, hogy:

1:kéne csiszolni a kaput

2.nem volna baj kicsit kettesben lenni…úgyhogy úgy döntöttünk, hogy kettesbenkaput csiszolunk délelőtt, majd utána elmegyünk ebédelni… úgyhogy én bizonybeírattam a gyerekeket…és vittem is őket, bizony. Tudom, rossz anya vagyok, dejó volt kicsit kettesben elmenni egy étterembe, beszélgetni, mifene…

Avasárnap meg aztán már gyorsan eltelt, egy nap hétvége nem is számít annakigazán… most megint hétfő van, én itthon, csomagolgatok (hálistennek van mit),T dolgozik, gyerekek oviznak…

Ésma megint eszembe jutott, hogy nemsokára már itt van a karácsony.

Apám,mintha csak most értünk volna haza a nyaralásból…

Napsütés hajnalban

2011-11-05T11:30:00.000-07:00

Mostanábanmár azért igazi őszi idő tud lenni, elég csípősek a reggelek… de amikor süt anap… az egész környezete másként fest az embernek, mintha egy kis mesevilágbanélne…

A gyerekek még mindig imádnak járművel oviba menni, én nem is értem,hogy hogy nem fagy rá a kis fenekük…

Mégjó, hogy az új telefonommal könnyen lehet fotózni, mert mostanság a gépetkicsit elhanyagolom…

Nemsok idő marad a blogírásra se, amióta beindult a bolt, próbálom magam utolérni…hiába, ha az ember 4 évig megszokja, hogy csak a háztartással foglalkozik, kellegy kis idő, mire az új teendők szervesen a nap részévé válnak, és nekem mégkell idő… de az tény, hogy nagyon élvezem a dolgot, állandóan a rendeléseketnézegetem, és úgy örülök, ha jön egy új…

Majdegyszer biztos eljön az az idő is, amikor visszatérek ahoz a napi rutinhoz,hogy reggel először blogot írok, hogy legalább ne 3 hetes elmaradásom legyen…

Azért ez szép

2011-11-01T20:30:00.000-07:00

Végigjártuka temetőket… és megmondom őszintén, én úgy látom, hogy a halál nem mindigrémületes… Nézzétek ezt a képet!

Amúgya hétvége nem alakult a legjobban, és ez nemcsak a halottak napján beköszöntőszokásos (és elvárt) letargiának köszönhető… Szegény Imre lebetegedett.Méghozzá nem is kicsit. Már szombaton telefonált, hogy Ő annyira köhög, hogy hanem haragszunk meg, akkor inkább nem is jönne a gyerekek közelébe, nehogyvalamelyik valamit elkapjon (nem haragudtunk, csak nekiláttunk aggódni). Klárimár vagy két hete aggódik, Imre ugynis azóta krihog… volt a háziorvosnál, azadott Neki valami szopogatós tablettát, oszt ennyi. Na, aztán amikor tegnapreggel Imre azzal telefonált, hogy hát ő már azt hitte, meg se éri a reggelt,és véres volt a zsepi, amikor köhö na, akkor nagyon határozottan mondta NekiKlári, hogy most aztán nincs mese, irány a kórház. Onnan telefonáltlegközelebb, hogy bent fogták, vigyünk neki cuccot (szegénynek pechje volt,mert ugyan Ő nem egyedül él, de a család elutazott a hosszú hétvégére- mint mi is ugye…). Eredmények igazából holnapravárhatóak, ma még a fű se nő… de legalább jó helyen van.

Mimég ma megebédeltünk Földváron, aztán indultunk is haza, holnap ovi… minden 4napos ünnep véget ér egyszer sajna…

Csontosok

2011-10-29T23:00:00.000-07:00

Tegnapvolt a Haloween-buli az oviban. Mindenki már egy hete lázban ég, az ovigyönyörűen feldíszítve, és minden délutáni öltözés annak a jegyében zajlik,hogy pénteken ki minek fog öltözni. A lányok nagy rész ilyen-olyan boszorkánylesz (kedvenc ötletem egyébként Glinda, a jó boszorkány jelmeze… mééér is kénemindenkinek rémületesnek lenni?), a fiúk persze leginkább csontvázban,vámpírban, kalózban nyomják.

Gábortmég nem akartam nagyon félelmetesre kreálni, viszont Dávidnak azért már komolycsontvázjelmezt szereztem be, de én bevallom, kicsit féltem a dologtól… na nemazért hogy majd megrémülök a saját fiamtól, hanem hogy nehogy úgy járjak, hogylelkesen megveszem a jelmezt, ő meg majd nem akarja felvenni… merthogymostanában nem mindig találkozik az ízlésünk.

Máramikor vettem a jelmezt, akkor mondtam az eladó kislánynak az üzletben (nemírom, hol, nehogy baja legyen belőle, de tündibündi volt, köszönöm neki), hogyoké, én most megveszem, kifizetem, oszt holnap majd ott állok vele, éshasználhatom felmosónak… Erre ő közölte, hogy –figyelj, akár felveszi, akárnem, jövő héten visszahozhatod… ha hordja, akkor is csak egy nap, semmi bajanem lesz, majd azt mondod, hogy nem volt jó a méret, és veszel magadnak valamiszépet helyette… magadnak úgyis ritkán vásárolsz, nem igaz?

Basszus,ez nekem eszembe se jutott volna… mindenesetre akkor megfogadtam, hogy ha D.felveszi, akkor azért tuti nem viszem vissza, mert hátha Gáborka is hajlandólesz majd viselni jövőre (addigra pont belenő majd.)

Na,kár volt félnem. Csütörtökön, amikor mentem a kölköért, elkezdtem bepromózniDájínak a hacukát, hogy hát milyen franyesz csontváz is lesz őbelőle…

Úgyfutott haza, hogy öröm volt nézni, lerángatta magáról a melegítőt, belebújt ajelmezbe, és fürdéskor alig tudtam róla leimádkozni… abban akart aludni is, deazt azért nem engedtem, mondtam, hogy elég, ha a komódra terítjük…

Ebbemondjuk nem ment bele (ő jobban belegondolt abba, hogy nem biztos, hogy azéjszakai pisilás alkalmával rápillantva is olyan szépnek látja-e), úgyhogy akonyhaasztalon várta reggelig sorsa jobbra fordulását…

Dereggel, az oviban, simán felvette, sőt, boldog volt… Még Gáborka is rögtönbelebújt a hasonló stílusú felsőjébe… Úgyhogy a buliban kettő csontváz már tutivolt…

Öregszem...

2011-10-28T23:30:00.000-07:00

Nézemma a híradót. Egyik vezető hír volt, hogy egy 15 éves kamasz fiú megmentetteegy volt válogatott focista életét. Na, felkaptam a fejem egyből, mostanában aza hír, amiben fiúgyermek szerepel, különös jelentőséggel bír számomra, merthogyugye két fiút nevelek, kellenek a jó példák.

Szóval,ottan volt ez a fiú, aki 15 évesen épp előző nap tanulta az iskolában, hogy mitis kell tenni vészhelyzet esetén, és volt annyi lélekjelenléte, hogy alkalmazzais a tanultakat. Cikk ITT.

Álltam,bámultam a tévére, egyik kezemben G. használt pelusával, és szégyen, nemszégyen, bekönnyesedett a szemem, majd felsóhajtottam:

- Istenem,de büszke lehet rá az édesanyja….

Akövetkező pillanatban meg röhögőgörcsöt kaptam, mert az is eszembe jutott, hogynem is olyan sok évvel ezelőtt még azt mondtam volna, hogy nicsak, milyen helyeskis fiúka…

Öregszem.

Reggeli a Baldaszti'sban

2011-10-27T19:30:00.000-07:00

Na, ma leettük a nyereményreggelit... Végül is mindent rábíztunk a pincérre, és hagytuk, hogy hozza ki, amit gondol... komolyan, azt hittem, hogy haza se tudok jönni, úgy telekajáltam magam...

Vacsira spenót lesz...

Válaszol...

2011-10-26T01:53:00.000-07:00

Párnapja Dávid újra felélesztette a régi szokást, miszerint az esti menetrend:mesenézés, fogmosás, amit ő egyedül szeret csinálni, nekem közben ki kellmennem a fürdőből, és mire visszamegyek, már nem találom ott, mert ő elbújik…mindig ugyanoda, a fürdőszoba-ajtó mögé. Ha van kedvem, és még nincs túl késő,akkor „keresem” egy darabig, mielőtt megtalálnám, és akkor boldog. Tegnap úgygondoltam, hogy fejlesztem egy kicsit a játékot (már elég uncsi volt így), ésszépen elmagyaráztam Neki, hogy mind a ketten sokkal jobban járunk, ha nemmindig ugyanoda rejtőzik, hanem használja a fantáziáját, és bújjon máshova.Ebben meg is egyeztünk, hogy holnaptól másképp lesz.

Na,ma fogmosás után magától ment az ágyba (elég fáradt volt), viszont rákérdezett,hogy akkor mikor lesz karácsony. Elmondtam szépen, hogy először a Télapó jön,és majd csak utána lesz karácsony. Következő kérdése az volt, hogy mikormegyünk a mamához, illetve ő mikor jön hozzánk, valamint hogy a mama cicájamiért fél tőle. Mindenre választ kapott, de a magyarázatom közepén márelkezdett ugrabugrálni, úgyhogy visszakérdeztem:

-Mitis magyaráztam el neked???

Errerám néz, megvonja a vállát, majd közli:

-Hogyminden este máshova bújjak….

Delegalább néha figyel….

Ebéd

2011-10-25T22:30:00.000-07:00

Afőzősuli - ahova egyébként szintén gyakrabban szeretnék járni novembertől, mertmostanság egy kicsit az is hanyagolódott (hiába, mindent előz az üzlet, hehe)-szóval a főzősuli nem csak abban segít nekem, hogy jobban főzzek, hanem abbanis, hogy találjak pár új barátot….mert az tök jó, ha az embernek vannakbarátai…És nem, nem vagyok elégedetlen a meglévő barátaimmal, félreértés neessék, ezt inkább úgy értem, hogy a régiek mellé jött pár új is, ami jó…értitek? Az elmúlt négy év ugye elégé gyerek centrikus volt, és most élménynekem az, ha valaki olyannal is össze tudok barátkozni, akinek ez annyira nemminden napos téma, hogy momentán akárgyereke sincs… teljesen mások a témáink, ami változatosságot hozott azéletembe.

Mondjuk,hiába szerzek én új barátokat, ha találkozni nem nagyon tudok velük (pont talánaz eltérő életvitel miatt)… Ma mondjuk végre sikerült! A tábori szobatársnőmmelmár akkor (igen, aug. eleje) megbeszéltük, hogy a hajnalig tartóbeszélgetésünket mihamarabb folytatjuk egy ebéd mellett… a mihamarabb ma volt,úgyhogy nem kapkodtuk el, de azt őszintén mondhatom, hogy érdemes volt várnirá. Mondjuk egyszer már múl hét keddre is meg volt beszélve egy ebédünk, de aztG.betegséggyanús magatartása miatt hétfőn lemondtam, egy héttel halasztottunk,úgyhogy ma mentünk. Nagyon jól éreztem magam, és újra megegyeztünk abban, hogyezt mielőbb megismételjük… naja. Bár, lesz komoly apropó, ugyanis jövő héten lesz a Csillagánizs olajbogyó-szüret-túrájaOlaszországba, ahova én most nem tudok elmenni (az üzlet, ugye), de Gabi megy,és megígérte, hogy amikor hazaér, kapok egy fotós élménybeszámolót, ebéddelegybekötve.

Szóval,jó kis ebéd volt a mai,volt időnk pletyizni, finomakat ettünk ráadásul, úgyhogymost jól érzem magam…

Ja,és ugye a Baldszti’sban voltunk, ahol legalább kihasználtam az alkalmat, éscsütörtökre beírattam magunkat Krisztával, hogy leegyük a nyeremény-reggelit (ezmomentán július közepe óta tolódik ugyebár… nem lehet rámondani, hogyrávetettem volna magam a koncra…). Egy héten két ilyen kaja… mit főzők majdvacsira a családnak???

Állatszeretet

2011-10-22T22:30:00.000-07:00

Igen, elhangzott az "Anya, vegyünk otthonra ilyen halakat!!!!"...

Nem, nem vettünk. Igen, haragudtak. Túléltem. Könnyebben, mint öt pontyot a kádban.

Semmi küli...

2011-10-21T10:00:00.000-07:00

Énnem tudom, hogy hova tűnnek a napok… jó, persze, sokat számítana, ha mindennaplejegyzetelném, hogy mi is történt pontosan, mert egy hét távlatából már egyiknap olyan, mint a másik, de most momentán nem nagyon van erre időm (zárójelbenteszem hozzá, hogy hála annak a jó istennek). Most a héten nem is nagyon mentemsehova, a jövő hét majd pörgősebb lesz, akkor majd lesz írnivaló is bőven… mostúgy vagyok vele, hogy néha az a legjobb hír, ha nincs hír (ezalatt főleg arragondolok, hogy ha nincs miről írni, akkor betegség sincs, mondjuk…).

Kirándulás élménybeszámoló nélkül

2011-10-18T22:00:00.000-07:00

Tegnapmég itthon tartottam Gáborkát, mert ugyan a szombat este óta folyamatosanszedett antibigyó már a harmadik adag után csodákat művelt, azóta egyszer semmondta,hogy baja volna, de mondom biztos ami biztos…

Arrólnem is beszélve, hogy ma kirándulni ment az egész ovi, a Sissy kastélyt néztékmeg, ahol legnagyobb bánatomra nem lehetett fotózni, úgyhogy hiába itte elszegény Viki a gépünket, ezt az egy fotót tudta csak összehozni… bár ez issokkal több, mint a semmi…

Mikorhazajöttek, próbáltam Dávidból részleteket kicsikarni a kirándulásról, deszokás szerint semmit nem tudtam meg… én nem tudom, az más gyerekre isjellemző? Persze tudom, hogy majd egyszer, hetek múlva spontán el fog mesélnimindent (legjobb időpont egyébként erre a fektetés: mihelyst ágyba akaromparancsolni a gyereket, szájmenést kap, és ontja az infót…. csak kár, hogy abeszélgetést időhúzásra használja főleg…), de én úgy örülnék, ha megosztanávelem a kis élményeit… Próbálkozom folyamatosan azzal is, persze, hogy az énnapom elmesélésével indítok, de már a második mondatnál faképnél hagy (és ezattól független, hogy az első mondta a „képzeld, Anya ma felmosta az egészlakást”, vagy „képzeld, Anya ma egy agyon tuti helyen ebédelt, olyan finomakatevett, hogy csak még…”… az eredmény mind a két esetben ugyanaz. A gyerekemneknincs rám ideje).

Majdegyszer jól elmegyek velük kirándulni, és akkor majd kaptok tutiélménybeszámolót. Vagy én is bevágom a durcit, és inkább autózok…

Fül- mert eddig ezzel még nem volt baj...

2011-10-15T22:00:00.000-07:00

Tegnapkihívtuk estére a dokit, merthogy G. napok óta fogdossa fülét. Ahogy az orvos felvette atelefont, rögtön azt kérdezte, hogy valami baj van? Mondom nem tudom, kétváltozat lehet: 1: eljön és kiderül, hogy baj van, akkor ír nekünk gyógyszert,a hétvégénk nem merek ellenőrzés nélkül nekimennni 2: kiderül, hogy nincs baj,csak egy kis víz ment bele a fülbe, és akkor viszont oltunk (Twinrix, másodikkör, már esedékes volna). Szegény dokinak most is full nagyüzem van, majdnem 8volt, mire hozzánk elért, de a nagyobbik gond az, hogy az első pont jött be,baj van: kezdődő fülgyuszi. Doki szerint első körben fülcsepp, most még nemindokolt az antibiotikum, de ha nagyon fájlalná mondjuk ma estig, akkor azt isváltsuk ki. Hát, T. hatkor megy majd el itthonról,megy a barátaival pókerezni,lehet, hogy előtte még lesz egy köre a gyógyszertárba….

Később:T. buli előtt gyógyszertárba ment…