Szuszmusz-hab

Tegnap este megint nosztalgiázhattam egy kicsit, ugyanis céges buli volt… és basszus, megint voltunk vagy kétszázan! Ez valami egész elképesztő…. már több mint egy éve nincs meg hivatalosan a cég…. És ahogy elnéztem, majdnem biztos vagyok benne, hogy ugyanezen emberek még 2-4 év múlva is eljönnek majd az ugyanilyen bulikba… és szervezni fognak ilyen bulikat, az is ziher… szóval ha 2014ben vagy 2016ban még írok blogot, akkor majd szóljon erről is a fáma J

Egyébként nem volt valami nagy ereszd-el-a-hajam (részemről legalábbis). Kilencre értem oda, és gyakorlatilag az odaérkezésem pillanatában betelepedtünk Esztivel egy szobor mögé pletykálni. Jó, néha elvegyültünk a többiekkel, de gyakorlatilag éjfélig ketten beszélgettünk. Éjfélkor elindultunk hazafelé (én a lakásba, reggel még volt bevásárolni valóm), majd az ajtó előtt leragadtunk még egy röpke órácskára…. Sebaj, negyed kettőkor már a kéróban voltam, reggel meg még útközben hazafelé megvettem a holnapi szülinapi partira Maximnak az ajit.

Ma délután meg ránk jött a főzhetnék, és egy egész újfajta tojásételt próbáltunk ki: gyakorlatilag főtt tojás, de a fehérje habosítva…. reci, leírás ITT, saját fotó meg ugye emitt.

Mit mondjak, elég vicces volt, ahogy próbáltuk a víz alatt tartani a csomagokat…Mondtam Cicukának, hogy hozzon nehezékeket. De hát ez a rühös tojáshab még a nagy csapágygolyót is úgy felrántotta a felszínre, hogy csak néztünk. Nem baj, megoldottuk még több súllyal.

A hal és a spárga is a szuszmuszban készült, a hollandi mártás is sk. Ahhoz képest, hogy az egésznek úgy álltunk neki, hogy na, dobjunk össze valami vacsit….. ez jól össze lett dobva….

Na és mit ettek a gyerekek? Az egyik kenőmájasos kenyeret, a másik meg vajas zsemlét virslivel. Ja.

Gyilkost???

Már akkor tudtam, hogy ezekkel a delfinekkel azért lesz némi gond, amikor a Bóbita mondta, hogy neki van két óriási nagy állata. Történt ugyanis, hogy vagy két hete meséltem a Bobónak, hogy újabban nagy a plüssállat mánia itt minálunk, és hogy D. pl. előszedte azt a plüssdelfint, amit még vagy 3 éve kapott a Kláritól, és most mindenhova azt visszük magunkkal. Erre mondja, hogy hát neki van két marha nagy plüssdelfinje, amit még a Ricsi albérlői hagytak ott a lakásban, kell-e az nekem. Mondom, óháthogyne, biztos nagy sikere lesz. Mondja, hogy tök aranyosak, az egyik egy gyilkos delfin (bálna), a másik meg egy szimpla kék. Ujuj, mondom, gáz lesz, nem egyforma… de aztán úgy voltam vele, hogy két nagy még mindig jobb, mint a semmilyen….

Ráadásul rá pár napra D., a saját sima kis kék delfinjét szorongatva mondta nekem, hogy képzeljem el, van olyan delfin, ami gyilkos delfin!!!!!!!! (a sok felkiáltójelet is utánamondta…ha értitek…) A hatásszünetet kihasználtam arra, hogy erőst csodálkozó arcot vágjak, erre boldogan folytatta, hogy az fekete-fehér, nem ilyen kék, mint ami a kezében van (jaj, még el se mondtam, hogy az igazi „sima” delfin nem is kék, hanem szürke….), hanem fekete-fehér!!!!!! Mondom, nahát. Erre persze jött a „majd veszel nekem egy olyat???” Háhá, most teljesen őszintén mondhattam, hogy: igen, kisfiam, ha jó leszel, kapsz egy olyan delfint…

Tegnap Bóbival cseteltem egy kicsit napközben, és mondja, hogy megy be a Ricsi valamiért Thez az irodába, ó, mondom, figyimá, nyomd már a kezébe a két delfint!!!! R. be is vitte az állatokat, és T. ma este haza is hozta…. Igen, talált. Összevesztek. Sőt.

D. először boldogan ráfeküdt a „gyilkos”ra, G. meg boldogan ölelgette a sima delfint… de két perc után D. úgy döntött, hogy a sárga oldalú (?????) kék delin sokkal színesebb, mint a fekete-fehér, és az hiába nem gyilkos, neki az kell…. G. meg kiállt magáért, és a delfinért, és nem adta….

Hú, ha láttátok volna…. D. most először nem sírt, nem ordított, nem hisztizett, hanem egész komolyan megsértődött. Durcás arccal ült le vacsizni, és nem volt hajlandó enni egy falatot sem…mikor kérdeztük, hogy tonképpen’ mi baja (tudtuk, de hallani akartuk…), mondta, hogy nem is hajlandó elmesélni…

És nem, nem vettük el a kicsitől a kéket… Mondtuk D-nek, hogy Ő kért gyilkos delfint nem is olyan régen (tényleg nincs 2 hete, hogy mondta), megkapta, és legyen kedves egy kicsit megbecsülni, különben elég sokára lesz az legközelebb, hogy bármit is megkap, amit kér….

Mindenesetre az ágyba nem vitte magával a dögöt, de kíváncsi leszek, mit tesz majd holnap reggel….

Húsvét

Idén sem apróztam el a csokitojás-vásárlást, de úgy érzem, nem hibáztam nagyot. Ugyanis baromira élvezték, hogy össze lehet szedegetni őket a kertben… meg a bokor alól… meg mindenhonnan. Még Párizsból is hoztunk műanyag, szörnyecske-dizájnos(????) tojásokat. Nem mondom, hogy nem néztek ki kicsit furán, de egyrészt jó színesek voltak, másrészt meg, a gyerekek fejével gondolkodva úgy találtam, hogy végül is aranyosak, és ilyet még úgyse láttak (az én gyerekkoromban (háháhá…..nem szól be) még oltári nagy szám volt a Kinder tojás például… az elsőt még külföldről kaptam, itthon nem is volt még, és emlékszem, hogy hogy örültem neki. Hátha az én gyerekeim is emlékezni fognak egy olyan tojásra, amit itthon nem lehet kapni (nem fognak)).

Egyébiránt már az első pillanattól flottul megy a húsvét: pár kaját előkészítettünk Cicukával közösen (nanáhogy szuszmusz), hogy a Klárinak azért annyit ne kelljen majd főzni, aztán szombat reggel mindent bepakoltunk a kocsiba, és T elidult a Balcsi felé a két gyerekkel. Azért egyedül, mert én még délután el akartam menni az egyik barátnőm esküvőjére, úgyhogy megbeszéltük, hogy én majd azután megyek utánuk vonattal.

Negyed tízre értem le, és legalább a vonaton tudtam írni a blogos elmaradásaimat (most egyébként meg vagyok magammal elégedve e téren….. lehet, hogy nem töltöm fel azonnal a bejegyzéseket a netre, de legalább a bejegyzéseket folyamatosan írom…).

Aztán ugye tegnap reggeli után rögtön ment a nagy kutatás a kertben, majd megérkezett az élő nyuszi, akit Imre hozott. Érdekes egyébként, hogy vagy egy órán keresztül játszottak vele a gyerekek, de utána azért a hátralevő időben olyan nagyon nem érdekelte őket az állat… valszeg mind a kettő hűséges akart maradni rajongásilag az itthon felbukkant cicához. Ja, igen, a nyulat pórázra tettük…

Tegnap délután le akartunk menni egyébként a partra sétálni, de olyan nagyon fújt a szél, hogy ezt az ötletet inkább elvetettük. Ma délelőtt ment le Klári meg Kati a két gyerekkel, mi meg Tvel prezentáltuk az ebédet.

Szóval a húsvét hiba nélkül lezajlott,, ebéd után még volt egy nagy alvás, kis játék, majd öt után nem sokkal el is indultunk haza. Most már mind a kettő alszik, gondolom, azért elfáradtak, sok volt az izgalom…

Még egy: a kajakép: igen, mindet én csináztam…

A macska

Nagy a szerelem minálunk: a hétfőn váratlanul (illetve nem is annyira váratlanul, de majd mindjárt mondom) felbukkant macska osztatlan sikert arat a kölkök körében.

Szóval úgy lett nekünk állatunk, hogy vagy egy hete egyik este, mikor már a kölkök lefeküdtek, ki akartunk szellőztetni, erre azt látjuk, hogy a teraszon ül egy fekete macska. De olyan nagyon szép fajta. Már hogy gyönyörű volt a szőre, nagyon ápoltnak tűnt. Ugye ösztönösen megsimogattuk mindketten, ő meg dorombolva hagyta magát. T. megszólalt: ne szóljunk Dávidnak? Hátha még nem alszik, és szívesen megnézné a cicát… Mondom nemá’, fél tíz van, ha most felizgatja magát a macska miatt, akkor tényleg az életben sose fog elaludni… Erre T. mondja, hogy oké, igaz, akkor adjunk Neki egy kis tejet, vagy valamit, hátha reggel visszajön…és akkor örülnének neki a gyerekek. Melegítettem egy tál tejet, meg összeaprítottam némi párizsit, a dög meg boldogan falt. Aztán jó pár napig nem is láttuk az állatot. Már majdnem el is felejtettem, amikor is hétfőn hazaértünk a gyerekekkel, én nekiláttam nokedlit csinálni a vacsihoz, ők meg kimentek a kertbe játszani. Egyszer csak hallom D. boldog kis hangját a teraszról: nézd, anya, találtam egy cicát!!!! És valóban, a karjában lógatta tartotta fekete cicus… aki egyébként meglepően nyugodtan tűrte, hogy fürdetésig folyamatosan dögönyözzék. Kapott természetesen vacsit, de amikor be akart jönni, akkor azért keményen ellenálltunk. Kedden nem voltam itthon napközben, úgy estem oda a gyerekekért végszóra az oviba, a macska otthon várt minket. Volt nagy játék, és mivel jól tűrte, ismét megetettem, és amikor azt láttam, hogy az étkezőasztal alatt elhever, jót nevettünk rajta, hogy milyen otthon érzi magát. Na, szerdán már reggel megjelent. D. és G. rekordidő alatt felöltözött, hogy még egy kicsit játszanak vele ovi előtt. Én egész nap otthon voltam, és mivel nagyon meleg volt, kinyitottam a teraszajtót. Nm láttam az állatot sehol. Felmentem az emeletre számlázni, egyszer csak jön a dög. De hát olyan kis édin dürrögöt… nanáhogy délután már a kanapén fekve találtam… A kép, ami itt van, vacak ugyan, de nem volt időm a gépet előkapni, csak telefonos…

Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy fog reagálni, ha szombaton elmegyünk három napra… mindenesetre vettem egy rakás macskakaját… majd jó nagy adagot kiteszek neki a teraszon az asztal alá, hogy ne ázzon meg… Ja, és odatettem neki a Liza kutya régi házát is… hátha.

Tuti aji

Azt mondta hét elején a Viki, hogy a Dávid egyre szívesebben ül le színezni, és figyeljem meg, egyre szebbek is a munkái. Valóban, ami benne volt a kosarában,egy kiszínezett oldal, az szerintem még egy iskolásnak is becsületére vált volna. Egy csomó gyereket ismerek, aki az ő korában már nagyon szépen rajzol, de én már ezzel is nagyon elégedett vagyok. Végül is, kitől örökölt volna nagy rajztehetséget? beérem azzal, hogy jól tornázik, nagyon okos, választékosan beszél, de nagy képzőművészeti alkotásokat nem várok tőle. Igazából türelme sincs hozzá. Viszont ez a kiszínezett oldal adott okot némi reményre azzal kapcsolatban, hogy hát hátha, néha majd tényleg leülhetünk együtt is kreatívkodni kicsit. Na, és amiért ezt elmondtam, az az, hogy elmeséljem, milyen jó kis ajit lőttem neki húsvétra. Már nagyon meg voltam lőve, mert nem akartam a 880. dzsippet megvenni, de tényleg nem volt ötletem. Erre a probléma magától megoldódott: beléptem az Europarkba, és rögtön nekimentem egy kis közbenső bodegának, amiben olyan pólókat árultak, hogy ilyen fekete-fehér kiszínezhető minta van rányomtatva, amit a csomagban található textilfilc festékkel lehet kiszínezni. Fogja a gyerek, kifesti, ahogy neki tetszik, mosáskor kijön, oszt kezdheti elölről. Zseniális az ötlet szerintem… most már csak ússzam meg az átadást hiszti nélkül (értsd: miért  nem dzsippet vettééééééélll!!!!! Buta vagy!!! (alternatívaként lehetek még: kakis, rossz, vagy (újabban) értetlen)).

A csajokkal

Tegnap volt a kongresszus, ahova ugye mindenképp el akartam menni, legalább egy részét meghallgatni, úgyhogy megbeszéltük a Bobóékkal, hogy csak olyan 3 körül találkozunk a WestEndben, aztán hajrá, mienk az éjszaka. Oda is értem időre, bár addigra ők már bejártak pár boltot, de azért még én is gyorsan be tudtam szerezni pár cumót. 5 körül döntöttünk úgy, hogy oké, már itt a plázaundor, tipli dumcsizni. Gyorsan leraboltuk az egyik kínai étterem teljes kínálatát, és irány a kéró. Hajnalig dumáltunk, ettünk, filmet néztünk, és nagyon-nagyon jól éreztük magunkat… én nem is tudom, hogy hány éve nem volt olyan, hogy mi hármasban lettünk volna… de meg is beszéltük, hogy innentől kezdve havonta-kéthavonta tartunk egy ilyen csajos estét… hogy a pasik mit fognak hozzá szólni, azt nem tudjuk, de hát változnak az idők :)

Ma aztán 11 tájban elhagytuk az „ojektumot”, és mindenki ment haza a kis családjához. Engem itthon ebéd várt, úgyhogy nem volt rossz sorom, Kati délután háromkor indult haza, holnap meg már hétfő van…ez a hétvége sem volt elég hosszú….