Ma már 2 hetes lettem...nagyon repül az idő...
Itthon egész belejöttünk a dolgokba...Anya alaptalanul fél, hogy gond lesz az étvágyammal.....nem is tudom, miből gondolhatott ilyet....hisz ezt tőle örököltem
Jött hozzá egy kis türelmetlenség is, ami Aputól van, úgyhogy rákényszerítettem őket, hogy olyan gyorsan pelenkázzanak, hogy lassan a VBn is elindulhatnának vele, ha lenne ilyen szám.....
De hát értsétek meg, muszály ezeket a szülőket nevelni!!!!!! Képesek lennének minden alkalommal lefotózni!!!!Meg puszizni!!!Amikor én csak ennék....Aztán persze jön Anya a szöveggel, hogy "ne olyan mohón, fiam" meg "ne tépd le, mert kell az még holnap is"......ehhhhh...iparkodjon legközelebb gyorsabban tisztába tenni, és akkor majd tán kíméletesebb leszek 
Ma Vira-nagyi hazamegy, úgy látja, hogy most már tán egyik szülém sem tesz bennem kárt....

De egy közös fotó még belefért:
Most őszintén: szerintem csak rám kell nézni, De Anya is azt mondta, hogy higgyem el, hogy egyrészt nem fog fájni, másrészt meg biztos ami biztos..én ráhagytam. Fájni valóban nem fájt, de azért nem voltam maradéktalanul boldog, amikor azt a hideg trutyit először a fejemen kente szét a dokinéni (a séróm persze tropa lett rögtön
), aztán meg a hasamon...nagy mázlija van, hogy sietősen csinálta, különben lehet, hogy leordítottam volna a hajat a fejéről! Nohát!
Nem is tudtam, hogy Őt féltsem jobban, vagy magamat....aztán inkább úgy döntöttem, hogy gyorsan elalszom, hátha úgy kevésbé fogom megérezni...és mire felketem, már nem volt rajtam kesztyű 


