Már csak pár nap

Hétfőn a gyereknek a másik nagyiékhoz való átszállítását úgy oldottuk meg, hogy a Tamás meg Dájí még Földváron megebédeltek, aztán beugrottak értem (de szó szerint, épp hogy csak beszálltam én is a kocsiba), és irány Ballószög, hogy a héten még ottan is nyaralhasson egyet a szegény gyerek. Így viszont legalább pár órát én is tölthettem Vele, mostanra azért már hiányzik rendesen… Játszottunk is egy jót még, aztán hat körül hazaindultunk, hogy a legkisebb érkezéséig hátralevő pár napot kettesben töltsük…ilyenre már nagyon régen volt példa… Bele is zavarodtunk, annyira, hogy már majdnem otthon vettük észre, hogy Ballószögön maradt a Tamás laptopja, meg még pár dolog, de aztán gyorsan ki is találtuk, hogy majd legalább csütörtökön lesz ürügy „meglátogatni” a gyereket…

Otthon Tamás körbecsodálta a szobákat, majd az elmúlt 2 napban a tökéletes hedonizmust is megvalósítottuk: az NST-n, meg a Teszkón kívül nem mentünk sehova, éjjel 2ig dvd-ztünk, meg ettünk, fél11kor keltünk, úsztunk, aztán megint ettünk, aludtunk, esetleg néha megvédtük az univerzumot az ellentől (Metroid3)…. Most már örülök is, hogy nem vagyok egyedül itthon, bár nagyon úgy tűnik, hogy a Gábor lesz annyira kis szófogadó, hogy nem születik meg harmadika előtt. Meg így legalább Tamás is el tudott velem tegnap jönni az NSTre, Dávidnál ez például tök kimaradt Neki (én is összesen egyszer voltam). Neki is tetszett a kórház is, a szülésznő is, remélem, tényleg minden rendben lesz.

Na, ma aztán azért viszonylag korán felkeltünk, kocsiba ültünk, és elmentünk Ballószögre, Dáviddal autóztunk egy kicsit (mert persze vittünk neki ajándékot, még az a szerencse, hogy már a legelején eldöntöttük, hogy következetesek leszünk, és nem kényeztetjük a gyereket…ebből csak a következetesség maradt meg: következetesen megveszünk minden szart, ami a szemünk elé kerül, és elkapatjuk a kölyköt), elmentünk ebédelni, meg fagyizni, láttunk igazi tűzoltóautót, aztán Anyuhoz is bementünk a klubba, addigra végzett a melóval, hazavittük őket Ballószögre, és amikor a gyerek ment a délutáni sziesztájára, mi hazajöttünk.

Még pont tudtam egy rövidet aludni, merthogy 5re meg nőgyógyászhoz kellett mennem az uccsó vizitre (amiről három hete meg voltam győződve, hogy nem fogok én már erre eljönni). A Bobónak is persze mostra volt időpontja, úgyhogy a dokinál taliztunk. Először én mentem be, a doki megnézett, és megbeszéltük, hogy akkor hétfőn lesz a nagy nap, vasárnap még menjek NSTre a biztonság kedvéért, és akkor majd a Kriszta megmondja, hogy hányra van kiírva a műtét. Egész megnyugodtam, örültem, hogy nem lett előbb baba, jó lesz ez így „lezsírozva”. Még röhögtünk kicsit a dokival, mondtam, hogy aztán vasárnap se pia, se nők, korán menjen aludni, aztán átadtam a terepet a Bobónak, és kint szorítottam, hátha kiderül vizsgálat közben, hogy fiú-e, avagy lány a babece, de sajna akármi is, nagyon igyekszik titkolni, a Doki hiába UHzott egy csomó ideig, nem látta….sebaj, nemsokára eljön a genetikai UH ideje, akkor majd azért már tuti „lebukik” a rejtőzködő…. Még beültünk a Mekibe egy kis nassra (a Bóbival, nem a Dokival), aztán mindenki sietett haza a párjához… kíváncsi leszek én erre a hétfőre…néha úgy érzem, hogy sose jön el…..

A mellékelt képeken meg a (már meglévő) gyerekünk elmúlt pár napjáról látható képes összefoglaló (só tétta!!!!)

NST fagyival

Ma kellett mennem NSTre, este hétre beszéltük meg a Krisztivel, hogy megyek, gondoltam, előtte elugrom a Westendbe, merthogy a Next-ben van leárazás, megnézem, hátha nem rabolták még le teljesen… Az ebéd utáni sziesztám után már nem volt bennem akkora nagy lelkesedés, de mondom most már egy hete szinte nem voltam emberek közt, és jó-jó az egyedüllét, de azért kicsit meg kéne mozdulni. Oltári mákom volt, mert pont amikor egy mély sóhajjal elkezdtem öltözni, hívott a Bóbita, hogy beugranának Kecskemétről hazafelé menet, mintegy negyed óra múlva, hogy megnézzék a babaszobákat. Ó, mondom, franyesz, akkor legalább elvisznek majd egy darabig (valami metróhoz), így egyből lelkesebben készülődtem tovább. Jöttek, megdicsértek mindent, aztán együtt mentünk a Népligetig, ők onnan haza, én meg az üzletbe. Vettem is édi kis babaruhákat, és mivel volt még időm, vettem egy jó könyvet is (nagyon jó kis szórakoztató terhes-irodalom, már a neten kinéztem), majd azzal együtt beültem egy fagyikehelyre (szigorúan az NST miatt, márhogy a cukortól mozogjon majd a baba!!!!). Olvasgattam, kanalaztam, majd jött egy MMS, amin a gyerek ezerrel jégkrémezik, címe: „így élek”, úgyhogy én is lefotóztam gyorsan a fagyimat, és visszaüzentem, hogy „én meg így”…. Röhögött is Tamás, hogy tényleg nem tétlenkedem itt a nagy magányomban… A vizsgálaton minden rendben volt, Gábor jó nagyokat ugrott (mondtam én, hogy kell az a fagyi), úgy tűnik, marha jól érzi magát, esze ágában sincs idő előtt megszületni, úgyhogy továbbra is a 08.03. a becélzott időpont… Mit mondjak, sokkal nyugodtabb vagyok így, mintha a szülésmegindulásra kéne várni… de ezt gondolom nem kell bizonygatnom senkinek sem.

Fotó

Kis fénykép a gyerek elmúlt napjairól, ahol is látszik, hogy mennyire szenvednek lent az apjával a Balcsin: voltak Szemesen az élményfürdőben, a gyerek úgy csúszdázik, hogy öröm nézni. Gyönyörűen elvan karúszóban, nagyon szeret benne evickélni, szerintem a sima úszógumi nem is fog kelleni Neki sose….remélem azért majd, hogy mielőbb meg tudjuk tanítani úszni, asszem az oviban erre is lesz majd lehetőség, élni fogunk vele. Evett a Katival egy csomó főtt kukoricát, és minden nap hódol kedvenc hobbijának, ami a locsolás… boldogan locsol mindent: virágokat, kocsit, Nagymamát (ez utóbbit vízipisztollyal, ennek még a múlt héten én is szemtanúja voltam, csak akkor épp ugye nem tudtunk fotózni, akkut akku-töltő hiány miatt, amit mostanra hálistennek Cicuka orvosolt)…úgyhogy Földváron is zajlik az élet.

Ja, és még valami:

KEDVES BÓBITA!

NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLINAPOT

KÍVÁN AZ EGÉSZ KIS CSALÁDUNK!

Kész

Azt hittem sosem jutok el idáig, de megvan. Kijelenthetem, hogy KÉSZ VANNAK A SZOBÁK. Mind a kettő. A Dávid bútora is megjött tegnap, olyannyira, hogy ki is szállították (ezúton is köszönöm a bútorbolt tulajdonosnőjének a gyors intézkedést!!!!! Egy kis reklám, érdemes körülnézni, tényleg csuda dolgaik vannak). Szegény srácok 2re értek ide a bútorral, de ugye ez nem lapra szerelt bútor, hanem konkrétan lego méretű darabokban van, így este 9 előtt 10 perccel mentek el, ellegóztak vele, mire kész lett, de szerintem megérte, gyönyörű. A Dávid ágya nagyon fura most nekem, hogy nem rácsos, de nagyon tetszik, kíváncsi vagyok, a gyerek mit fog hozzá szólni… Ma egész nap azzal voltam elfoglalva, hogy be is pakoljak, meg kivasaltam a fotelhuzatot, kimostam a textileket, azokat is átvasaltam (pelenkázófeltét, rácsvédő, Dájí ágyneműje- mondjuk abba még majd cihát kell venni-, a pamuttakarót, meg a dobozbéléseket), valamint bepakoltam a kórházas cuccot. Lett egy nagy tatyó nekem, meg egy valamivel kisebb a babeckának…az ember nem is gondolná, mi mindent kell(ene) bepakolni, még jó, hogy Gabi vadászott nekem egy listát, mert sztem magamtól a fele nem jutott volna eszembe…de így most okés. Ma éjjelre vihart mondanak, de már nem aggódom, most már jöhet bármi (egyedül a házassági anyakönyvi kivonat frissítése maradt el, de azt legkésőbb kedden Tamás majd elintézi, attól a baba még megszülethet). Nagyon örülök, hogy elkészültem, volt bennem aggodalom sokszor, bár tuti lett volna, aki megcsinálja, ha időközben menni kell, de ezt az ember azért a legjobban maga szereti elintézni (pedig nem vagyok egy nagy pakolós, de az 56os ruhákat valahogy szívesen rendezem sorba :) ). Ki is purcantam így estére, de sebaj, egész hétvégén csak tévézni fogok!

A szoba

Tegnap reggel jött Attila egy sráccal, és átrámolták a bútort a bébiszobába, közben a Tamás elindult le a Balcsira, így aztán amikor Attiláék elmentek, aludtam egy jót, majd nekiestem a szobának: lesikáltam egy kicsit (bár nem volt „koszos”, csak a lelkemnek kellett egy kis hypós víz), amikor megszáradt, akkor belepakolásztam a kisrucikat, ma meg felszereltem a baldachint, tettem fel képet, fogast, forgójátékot…már egész szobaformája van… még jön a Dávid bútorával bele egy fotel, meg rajzasztal Dávidnak (úgyis ott akar majd lenni, amikor babázok), úgy lesz igazán komplett. A kék képet a falon én csináltam, 3D-s…benne látható a terhességi kiskönyv, ami Anyué volt, amikor engem várt, meg az én oltási könyvem…mármár régiségnek számítanak :)
Ja, és persze a névtáblák is le lesznek cserélve, de a Gáboros majd a bútorral érkez....nagyon remélem, hogy holnap hívnak majd a boltból, hogy megjött, és pénteken szállítanak....

A Balcsin

No, pénteken mentem délre NSTzni, hálistennek Kriszti, a szülésznő szerint minden teljesen okés, ha sikerül ezt a hidegfrontot megúszni akkor nem lesz gond (egészen a következő frontig megnyugodhatok…hehe…ahogy itten jönnek-mennek a hideg-meleg frontok, ez nem fog sokáig tartani, de mindegy, lényeg, hogy most OK). Gábor nagyon sokat ficerget a vizsgálat közben, viszont a sok pihinek köszönhetően az összehúzódásokat mutató görbék olyan laposak voltak, mint a Nagyalföld, úgyhogy irány a Balcsi. Nem mondom, bőgtem egy keveset, amikor megszorongattam Dájíkát, azért ennyit már rég voltunk külön, de látszott rajta, hogy nem szenved különösebben, bár a hétvégén végig le se mászott rólam. Sok fotó sajna nem készült, merthogy a múltkor valahova nagyon elkavartuk a fényképezőgép akkutöltőjét, ami továbbra sem került elő, így aztán most kevesebb a dokumentáció, de elhihetitek, nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, hogy a tervezett Balatonszemesi élményparkozás kimaradt, mert hát szombaton megjött a beígért viharos idő… ami egyrészt mondjuk nem is volt baj, mert már túlsággal is meleg volt, éjjel se nagyon akart a szobákban 30 fok alá menni a hőmérséklet, így azért volt a viharnak jó oldala…jobban aludtunk éjjel.

Voltuk vasárnap lángosozni is, meg a Dávid beülhetett az egyik autó-hintába, néztünk kacsákat, sokat ettünk, jól éreztük magunkat. Ja, és amikor vásárolni voltunk délelőtt, megláttam ezt a papucsot, és nem bírtam otthagyni… menni a gyerek még neccesen tud benne, de szerintem KELL hogy az embernek legyen egy lábujjközepes paucsa ennyi idősen…nem igaz?

Ma, meg aztán reggel érzékeny búcsút vettünk egymástól, Tamással hazajöttünk, hogy haladjunk itten tovább…holnap jön attila, átpakolja a bébiszobába Dáji bútorát, hogy legalább az kész legyen, merthogy a „naffiús bútor” majd csak pénteken vagy szombaton érkez… remélem, addigra tényleg megjön. Tamás meg lenyírta a füvet, meg kicsit ráncbaszedte elöl is a kertet, mert itten ugye sokkal nagyobb vihar volt, mint Földváron… a szomszéd két fáját is úgy félbetörte, mint a fogpiszkálót… Csóri kutya, biztos nagyon félhetett, bár ez abban nem akadályozta meg, hogy szétcincálja a lakást… de semmi jogalapom nem volt megszidnil, örültem, hogy nem szenvedett maradandó károsodást a lelke a 3 napos egyedülléttől…

In memoriam M.J.

Majd lesz még köztes bejegyzés utólag, de ezt most muszáj:
Nézzük együtt a tévében a Moonwalkert, konkrétan még egészen az eleje megy, aholis M.J. kergetőzik a gumiarcú rosszfiúkkal. Dávid ül az ölemben, tátott szájjal nézi, egyszer csak megszólal:
"Néni siet..."
Aszittem bepisilek....

Lekvár idén is

Ehhe…Tamás kedvet kapott Ízbolygótól, és idén is befőzött, méghozzá balzsamecetes málnalekvárt, és fehércsokis sárgabarackot (linket nem illesztek, mert nem tudom pontosan, hogy melyik recit használta), én meg örülök, mert a befőzéstől irtózom, mint ördög a tömjénfüsttől, mindenesetre amikor kaptam a képet msn-en, akkor nagyon örültem, mert a lekvárt viszont szeretem. Sokat pancsolnak is, a kerti medencében is, meg a Balcsiban is (tényleg, ez utóbbiról még nem is kaptam fotót), jól érzik magukat. Holnap én is megyek majd, délre megyek NSTre, aztán a két órás vonattal húzás le a Balcsira. Itthon alakulnak a dolgok, már a konyhában is csináltam babec-részleget, úgyhogy most már tényleg „csak” a bútorpakolás van vissza…

Összefoglaló

Noshát: a múlt héten ugyebár szerdán elment a gyerek a Klárival meg Tamással Balatonföldvárra, úgyhogy egyedül voltam, befejeztem a falfestést, kimostam a babacuccokat, amik itthon voltak, amiket meg Dorci hozott, azokat még mosni sem kellett (köszönöm!!!), csak épp hogy átvasalni, a Zsófi meg már mosva-vasalva hozta az 56-os cuccokat, úgyhogy azok fölött ép csak meglóbáltam a gőzt, mindent bepakoltam a kiságyba, aztán majd mehet a szekrénybe, ha a szekrény a helyén lesz. A saját ruháimat is elrendeztem, Dávidét is átszelektáltam (2 nagy zsák kerül vissza megint Dorciékhoz…ilyenkor csak lesek, hogy tényleg alig veszek én ruhát, a 90% át tőlük kapjuk a cuccoknak), szombaton meg elmentem felköszönteni a Gabit szülinapja alkalmából, majd mivel Mike meg Luca már a Teszkónál voltak, utánuk mentünk, és jól bekajáltunk a Burger Kingben. Sokat pihenek így, hogy egyedül vagyok, de azért hiányzik a család. Minden nap küldi Klári a képeket, hogy éppen mit csinálnak: voltak már vonatozni a kisvonattal, ott van többnyire Kati is, tegnap meg ugye Tamás is, és elmentek a tank-kiállításra, amit persze a kölök marhára élvezett…nagyapja vére is kitör rajta néha. Pénteken majd utazok én is utánuk, a hétvégét együtt töltjük majd, addig meg sűrű fohászok mennek Gábornak, hogy várja ki az idejét… Ugyanis, ha ugyanakkor érkezne (3 héttel kiírás előtt), mint a Dávid, akkor elvileg csütörtökön születne…remélem, nem fog, mert még sok melóm van…

A babakocsi

Na, akkor a babakocsi… a múltkor asszem Anyunak meg Zsófinak mutattam meg, hogy milyen frankó babakocsikat lehet kapni, és ahogy barangoltunk, megtaláltuk ezt a filmet…na, ez pont az olyan lökötteknek készült valószínüleg, mint én, mert teljesen beleszerettem a napsárga verzióba, és amikor láttam, hogy egészen apró babakortól használhjató, teljesen beindultam. Arról nem is beszélve, hogy a babaszettel felszerelve is olyan, hogy simán tudnék vele BKVzni, ami a most meglevő kocsival necces, mózessel felszerelt állapotában lehetetlen…totál ki van zárva, hogy avval valaki egy villamosra felszálhasson, olyan marha nagy, maga a mózeskosár van vagy 5 kiló, és akkor még hol a váz…

Igazából ha a gyerek vagy 3szor feküdt benne, akkor sokat mondok, a vázat használtuk hordozóval, mert boltba is csak úgy lehetett vele menni, mózessel meg se próbáltam a sarki közértet se, összesen csak egyszer: először is nem tudtam kinyitni az ajtót, aztán meg alig tudtam áttuszkolni azon a kis lengőajtón, ami alatt a kosarat kell betolni…nagy, na… kényelmes, meg jó drága is volt, de a mózese nem végiggondolt…illetve akkor még én nem tudtam, hogy ahoz is van puha mózes, amivel egy kicsit kezelhetőbb méretű…mindegy.

Ha ezek a problémák nem lettek volna, valszeg akkor is beleszeretek ebbe, egyszerűen mert gyönyörű (én nem, nem tudtam volna már annakidején ezt választani, mert nem volt), és nekem kell egy új kocsi, na. Akinek ez a verzió jobban tetszik, ezt fogadja el, többiek a másikat. Még vagy 2 félét elő tudnék adni, de aki ezek közül nem tud választani, az megerőlteti a fantáziáját. Szóval: kinéztem, megnéztem az árát, nem örültem, bár valahogy azt hittem, hogy a márkanév miatt több. Kevés helyen árulják mint az a netről kiderült, van egy bolt a belvárosban, azoknak árlistájuk is volt fent, na mondom, majd ott megnézem. Alapkocsi 144.000, plussz a mózes 20… Kerestem persze a Vaterán is, meg teszveszen is, de hát nuku…

De aztán persze Tamás mondta, hogy ha annyira vágyok rá, akkor legyen, most úgyis megint gazdag leszek én is (TGYÁS…ezerszer jobb ugye a GYESnél).

Na, elmentem az üzletbe, megnéztem, csodaszép, gondoltam, még kicsit agyalok…meghát ugye vasárnap voltunk a Brendonban, és ahogy ott rohangáltam, látom ám, hogy a honlap állításával ellentétben itt is van.. megmutattam Tamásnak, nagyon tetszett neki is, de siettünk eléggé, és amúgy is elkönyveltem már magamban, hogy a Brendon a legdrágább, így az árcédulára csak futó pillantást vetettem…és már csak a kocsiban esett le, hogy mintha valami százhuszonvalamenniy lett volna kiírva… Ez zakatolt az agyamban még szerdán is (nem röhög!), csütörtökön is, majd pénteken felhívtam (20.dik próbára, délután 3kor sikerült is) a Brendon ügyfélszolgálatát. A beszélgetés roppant tanulságos volt(és egy deka túlzás nincs a leírásban, higyjétek el):

Én: Jó napot kívánok, XY vagyok, A hétvégén láttam az M5ös áruházukban egy Bugaboo Bee babakocsit, csak sajnos nem emlékszem az árára, a honlapjukon meg nem is szerepel, hogy egyáltalán forgalmaznák, így onnan nem tudom kideríteni. Tudna nekem segíteni?

Ügyintéző (egyébként aranyos, csak hát...): pillanat, megnézem az interneten…

Én: Őőőőőő, mondom, ott már néztem, NINCS FENT…

Üi: Nézem….hogy írják? (lebetűztem, majd hozzátettem, hogy a honlapon nincs fent)…(hallom hogy pötyög, hümmög, szenved) Sajnálom, ilyet én itt nem találok..

Én (még mindig elég nyugisan) Hölgyem, tudom, hogy nincs a neten, hogy volna, de higgye el, LÁTTAM A SZEMEMMEL, méghozzá kheki színben, de ez mindegy, hívja már fel azt az áruházat, vagy adja meg a számát (mert a neten az sincs, ott ne is keresse), és megkérek majd valakit, hogy ballagjon oda, és NÉZZE MEG NEKEM AZTAZ ÁRCÉDULÁT!!!

Üi: nem tudom felhívni az áruházat, mert nincs közvetlen vonaluk, csak mellékük…sajnálom…de szerintem ilyen kocsi nincs is…

Na, ekkor megköszöntem a segítségét, már meg sem kérdeztem, hogy a melléken keresztül ő mééér is nem tud odaszólni, gondolom, tilos neki, túl sok hülyeséget kérdezett már, vettem 3 mély levegőt, és írtam egy ímélt az ügyfélszolgálatnak, gyakorlatilag 3 mondatban:

Jónapot, van ilyen kocsi? Sárgában is? Mennyiért? Viszlát.

(Nem volt kedvem ezek után már regényt írni, ami ugye érthető).

Ma délelőtt jött a válasz, igen, van az M5ösben, igen, sárga is, 127ért mózessel együtt.

Na, majdnem ugráltam örömömben, merthogy olcsóbb is, és még mózest is adnak hozzá…már majdnem ingyé’ van!

Tamás pont akkor hívott, hogy akor délután beugrik (a hétvégén Tiszacsegén „kanbulizott”) a Balcsira menet, mondtam, hogy mi a helyzet a kocsival, azt mondta, ok, elugrunk érte.

Alig vártam, hogy hazaérjen, ugrottam én is a kocsiba, és tűz.

Odaérünk, persze ott a kheki színű kirakva, ahol láttam, rajta a fecni, hogy 127, mózessel, á, mondom, király. Mondom az eladó kislánynak, hogy van egy ilyenjük sárgában a raktárban, szedje már elő nekem, persze feszt megindul a számítógépéhez…odanézek, hát nem a honlapot kezdi behívni??? (Ők is ott kezdik el megnézni, hogy valami „taláható-e az áruházban”). Mondom, ott nincs, ne is keresse, próbálja meg a raktárkészletet, mert nekem a ímélben azt írták, hogy a raktárban van 1, azaz egy darab. Megállapította, hogy nincs a honlapon (hogy is betűzik? –Áááááááááááááááááááááááááááá- ne keresd, NINCS!!!!!), erre előkerített valahonnan egy raktáros pacákot, aki 2 percen belül előhozta a kocsit. Mózessel, sárgában…gyönyörű volt, még Tamás is azt mondta a színére (akkor látta először), hogy na, ez tényleg.

Kiscsaj közben kezdi kiállítani a számlát, majd aggódó kis arccal rámnéz (gondolom, ekkor már kicsit tartott tőlem), és aszondja:

-De hát ez nem 127.000…itt nekem 109.000 van írva…

És rémülten néz, hogy most mi lesz…

Erre már kitört belőlem a röhögés, mondom, akkor add annyiért, és odasúgtam Tamásnak, hogy akkor söprés, mielőtt rájönnek…

Így aztán felkaptunk egy hozzá passzoló pelenkázótáskát, és húztunk fizetni, majd az ügyfélszolgálaton átvettük a dobozt, és gyakorlatilag kirohantunk.

Nem mondom, megérte a kavarást, meg így utólag vicces is nagyon, de azért….ehh :)

Mindegy, van szép kocsi, boldog vagyok.

A falfestés meg szerda óta elkészült, szerintem csudajó lett…haladok mással is, de azt majd külön, mert így is nagyon hosszú lettem….

Sajkukasz

Tegnap meg ma nagyjából rendet csináltunk odafönt, elrendeztük a sok könyvet, meg az apró csicsedliket, Klári csinált helyet a fönti részben azoknak a ruciknak, amik csak jövőre lesznek rám jók, én meg majd a hét második felében, amikor már egyedül leszek, majd jól kipakolom azokat, amik az életben többet nem fognak rám jönni (már nem akarom megcélozni a 36os méretet, mert irreális elvárás lenne), és majd jóóóól odaadom valakinek. Közben a Tamás kicsit ráncbaszedte a bokrokat, lenyírta a füvet, meg ilyesmi, a Dávid meg pacsált, játszóterezett, jól érezte magát… úgyhogy mindenki tette a dolgát szépen. Délelőtt még bementem a belvárosba, megnézni alaposan a kiszemelt babakocsit, majd délután leginkább a Dáviddal játszottam, most úgyse nagyon fogom látni sokáig… Holnap ugyanis délelőtt még Tamás bemegy egy kicsit melózni, de 11 körül hazajön, addigra én összepakolok, és indulnak a Balcsira… Fura lesz egyedül, de annyi dolgot akarok megcsinálni, hogy biztos vagyok benne, hogy nem fogok unatkozni egy percet sem…
Jah, és Dájí megint tanult valamit: saját állítása szerint ő egy „sajkukasz”… annyira aranyosan mondja, meg kell zabálni.

Bevásárlás

No, ma oltári lelkesedéssel belevetettük magunkat a kisbaba elmaradt dolgainak beszerzésébe… illetve csak én voltam nagyon lelkes, szegény Tamás nem volt halál boldog, hogy menni kell, de nem volt sok választása ;-)

Először mentünk a Brendonba, vettünk nagyon tuti forgót az ágy fölé ( a Dájí eltörte a sajátját), kuponos kukazsákot a pelenkatárolóba, mikrós sterilizálót, cumisüvegeket, meg az elektromos mellszívóhoz új műanyag kütyüket (én eddig is nagyon szerettem ezt a Medelát, de most aztán… annakidején csak a motort és az adaptert raktam el, merthogy a műanyagok addigra kicsit elkoptak, most nem egész 5 ezer forintért vadonatújat vettünk mindenből, gyönyörűen működik, meg minden… ezzel szemben van olyan KÉZI, ami 14 ezer… csak megérte hosszú távon az árát!!).. Bár, nekem mindegy, mennyit spórolok, mert úgyis találok dolgokat, amikre aztán lehet költeni doszta…pl. új babakocsi… de erről később.

Szóval aztán voltunk Teszkózni, vettünk kaját, hogy feltöltsük a hűtőt, mert szerda reggeltől egyedül leszek, meg vettünk újszülött pelust, pár tetra pelenkát, ilyeseket, aztán még mentünk a Müllerbe is a megszokott dolgokért, meg hát ott vettünk Dávidkámnak karúszót is, amit aztán délután fel is avattunk. Nagyon-nagyon büszkék voltunk a gyerekre, mert úgy „úszott” vele, mint a csuda!!! Pedig épp mondta valaki a múltkor, hogy igazából a karúszó akkor jó, amikor már nagy a vízbiztonsága a kölöknek…hát a mienknek akkor nagyon jó, mert akkor nyelt csak vizet, amikor önkéntelenül is nyitott szájjal állt neki röhögni a boldogságtól….csuda egy béla ez…

Ja, és nekiálltam az oroszlánnak is…. Mire kitaláltam, hogy hogy rajzoljam fel a falra! Végül is poszter készítő progival lett felnagyítva, és a papír hátuljára kétoldalú ragasztóval tettem indigót, így úgy tűnik, működni fog…aztán amikor megvan a halvány rajz, akkor jöhet a festés…. Nem volna ez ennyire bonyis, ha nem fűrészporos tapéta lenne a falon a festék alatt, de sajna az van… és aki már próbált arra mintát festeni, az érti a nyomoromat…. De azért megoldjuk. Végül is a hálóban is tök jól sikerültek a virágok, ez is menni fog.

Rámolás

Na, tegnap reggel amint felkeltünk, mindannyian összefogtunk, és pillanatok (fél óra) alatt felhordtuk az emeletre az összes könyvemet, képet, kagylóhájat, mifrancot, amit a polcokon tároltam. A ruhákat utána egy óra alatt átrámoltam, addig Klári próbálta lebeszélni a gyereket a további segítségnyújtásról, ami szintén nem egyszerű feladat… de olyan pikkpakk ment a dolog, hogy még aludni is tudtam egyet, mielőtt 3 körül Apu meg a Fecó befutott volna, hogy szétszedjük a bútort.. Na jó, én azért olyan nagyon nem vettem részt a szerelésben, az észt osztottam csak többnyire, de valakinek azt is kell. Lényeg, hogy mire Tamás 5 körül hazaért már majdnem az egész bútor fent volt az utánfutón, és még a vihar előtt haza is tudtak indulni a szajréval (képet nem is csináltam közben, annyira bele voltunk merülve). Így most a szoba üres, állhatok neki a dekorálásnak…
Ma gyorsan fel is rajzoltam az oroszlán körvonalait, meg fent elrendezgettem a könyveket, meg pacsáltunk egy jó nagyot mindannyian a medencében. Holnap, ha megyünk majd Cicukával vásárolni, be is akarunk szerezni a gyereknek karúszót, kíváncsi vagyok, hogy hogy boldogulna vele…olyan kis ügyesen evickél! A púderozós képekhez meg gondolom nem is kell sokat hozzáfűznöm…..egyszerűen meg kell zabálni.

Nyusziék

Tegnap délelőtt oviban volt megint a gyerek, délután meg a kertben rohangásztunk, fürödtünk, persze pelus nélkül, hátha…. Amikor kedden itt voltak a Dorciék, elhozták nekünk a „Felejtsd el a pelust, Elmo” dvd-t, amit aztán amikor felébredt a délutáni szuszkából, rögtön meg is néztünk, és mondtam Neki, hogy ha „kell” akkor szól, és bili… Naszóval, kint voltunk a kertben, fürcsi, ezaz, egyszer csak szól a gyerek, hogy „kaka”. Mint az állat rohantunk a bilihez, de persze csak fél percig ült rajta, épp hogy kicsit összemaszatolta a szélét…ezt nem ragozom tovább, mindenesetre ennek is örültem…Hátha előbb utóbb lesz valami…

Ma délelőtt megint ovi, aztán persze szusz, majd jött a nagy öröm: jött „Lilu, Pitti, Uszi, Baba”…Tehát Nyusziék teljes létszámban, ugyanis egy hétre hazajöttek Magyarországra, és amikor most a Pisti anyukájától, aki Miskolc mellett lakik, mentek Batéba, a Nyuszi szüleihez, beugrottak. Hoztak nekünk sok-sok gumicukor-vitamint, amit itthon nem lehet kapni, viszont Dájí nagyon szereti (a Béres-gyerekvitamint nem hajlandó beszedni, és egy kis utánpótlás sose árt, ezt meg simán elrágja, főleg, hogy dinoszauruszfejet meg Frédit ábrázol). Mivel oltári meleg volt, nem csak a „játszóteret” próbálták ki, hanem csaptunk nagy közös pancsit is, amit a legjobban persze Zalán és Dávid élvezett, bár Lili se sokkal maradt le, csakhát benne azért már van egy egészséges félelemérzet is… Mindenesetre nagyon örültünk, hogy itt voltak, csakhát kár, hogy összesen vagy másfél órát tudtak maradni, mert még hosszú út állt előttük. De sokat azért nem volt időn nekünk sem szomorkodni, mert amikor elmentek, épp hogy összepakoltunk, aztán már indultunk is ki a Béke térre, merthogy ma jött a Klári, hogy innentől némileg besegítsen Dávid körül, illetve hogy holnap ki tudjuk pakolni a „szobámat”, mert délután jönnek az apuék a bútorért…jaj.