A hétvégén volt a Budai Gourmet fesztivál, és én a fejembe vettem, hogy márpedig ki szeretnék menni (mondjuk ennyi főzősulizás után szerintem pont furcsa lett volna az ellenkezője...). A helyzetet nehezítette ugye, hogy Cicuka szombaton dolgozott (kettesben voltunk Gáborral, tök rég volt ilyen, egész nap pacsáltunk- már amikor nem esett- meg játszottunk, nagyon jól elvoltunk), így aztán maradt a vasárnap (a pénteket hamar elvetettem, mert egyszerűen nem találtam magamnak partnert, akivel menjek, egyedül meg ez nem olyan nagy buli). Jó kis vasárnapnak ígérkezett egyébként, merthogy estére meg színházjegyem volt, meg is beszéltem a Krisi anyujával, hogy jöjjön el velem, T. mondta, hogy oké, akkor csináljuk úgy, hogy amikor G. felébredt, beülünk a kocsiba, elmegyünk kóstolgatni-körülnézni, aztán kitesznek engem a színháznál, majd hazajönnek. Ilyen egy rendes férj, nem? Szóval ezzel nem is volt gond, én csak az idő miatt aggódtam, ugyanis már napok óta monszun van, minden nap vihar, zápor, mondom, ha pont ebéd után jön rá az időjárás, hogy aznap még jobban belehúz, akkor lőttek a kóstolásnak (arról nem is beszélve, hogy mit veszek fel a színházba??? Csini cipő nem bírja a vizet…). Azt, hogy szombaton nem tudtam elmenni, igazából a Blogkóstoló miatt sajnáltam nagyon… oké, mindent nem lehet egyszerre, jövőre majd nem az utolsó pillanatban kezdek el gondolkodni azon, hogy kivel-mikor menjek, hanem időben leszervezem a dolgot… őőőő, ezúton is megkérem a kedves ismerőseimet, hogy majd figyelmeztessenek, mert ahogy magamat ismerem, ugye… mindegy.
Szóval reggel felkeltünk, délelőtt lezavartuk a nagybevásárlást (ez is de fura volt csak egy gyerekkel), majd hazamentünk. Ebédelni nem is voltam hajlandó, inkább én is aludtam egyet Gáborral, majd felkelés után összekaptuk magunkat (a színházas ruhát beakasztottam a kocsiba, mondom majd a Mamutban átöltözök), beraktuk a babakocsit, Gábort, indulás.
Nos, mindenki olvashat egy csomó kritikát a rendezvényről. Jót is, rosszat is persze. Értem én, hogy sokan drágának találják a belépőt… viszont! Mennyibe is kerül mostanság egy mozijegy??? Naugye. Momentán én úgy gondolom, hogy két mozi áráért egy ilyen fesztivál annyira azért nem húzós. Jó, külön kellett fizetni a kóstolókért. Nade. Mikor tudom én egy napon ennyi „ütős” étterem ennyi féle kajáját ennyi pénzért megkóstolni? Sose. Már csak szervezési problémák miatt sem valószínű, hogy egy év alatt eljussak ezen éttermek mindegyikébe… már ha csak azokat veszem, ahol aznap ettem.
Mindegy, nem mérgelődök, erre is érvényes az, hogy akinek nem tetszik, legközelebb nem jön el, oszt’ annyi.
Szóval. Leparkoltunk a Mamutban (már akkor eldöntöttem, hogy a fene, aki mosdót keressen az átöltözéshez…), gyereket babakocsiba be, menjünk. G. először csak nézelődött, de aztán mikor elsőként a Costesnél vett kóstolót leültünk elfogyasztani, kikívánkozott, és kajálás helyett inkább kavicsokat dobált a szökőkútba. Mi meg élvezkedtünk: kacsamájas marhaterrine ruccolával és parmezán forgáccsal, majd pisztácia mousse, konfitált cseresznye, fehér csokoládé hab. T. rögtön rákapott a kóstolás „ízére” (ez de hülyén hangzik…), mondta, hogy én csak üljek ott, ő meg nekiállt futkosni, és különböző bódéktól különböző kis kóstolókat hordott oda… nem tiltakoztam… ettünk még gyorsan egy-egy Chateau Visz-féle kacsa-rilette cornettot kovászos uborka chutney-val, és ugyaninnen Valrhona-Roquefort nyalókát. Majd a Kistücsök féle harcsa következett halászlémártásban (na, ekkor már G. is rájött, hogy miért is jöttünk ide, és beszállt a kóstolásba, konkrétan a harcsám háromnegyedét lenyomta), ami után szünetet rendeltem el, mondván, majd egy kis szünet után folyt.köv. Gábort visszatoloncoltuk a babakocsiba, és elvonultunk a Baldasti’s-hoz, hogy vételezzünk egy adag bazsalikomszörpöt. Itt rögtön beleszaladtunk Segal úrba, így legalább Cicukának be tudtam mutatni, kitől is tanulok én mostanság. Nézett is Viktor, amikor T. vigyorogva nyújtotta a kezét: nahát, Viktor, örülök, legalább személyesen találkozhatok a nálunk leggyakrabban emlegetett férfival! (Jövő pénteken megyek főzni hozzá, majd kidumálom magam… bár Viktornak van humorérzéke…). Miután kicsit beszélgettünk, és a szörpöt is megkaptuk (amit aztán Gábor szintén lenyúlt, éles nyüsszögéssel mutogatott a pohárra, egész addig, amíg meg nem kapta, akkor belekortyolt, és hangos nyam-nyammal nyugtázta az ízeket… volt is sikere a majdnem vele egy magas pohárral a kezében…), elindultunk, hogy némi vásárfiát is szerezzünk (útközben még beugrott egy étcsokis fagyi… vajon kinek ízlett a legjobban?). Mivel újabban nálunk nagyon mennek a jó lekvárok, legyökereztünk a WAMP részen egy Fruit de Bereg nevű kis készítő standjánál, végignyaltuk az összes lekvárját (úgyhogy nem, nem mindenhol csak fizetés ellenében lehetett kóstolni), majd három üvegnyivel (meg az elérhetőségükkel… mert az a szilvalekvár tuti nem fog soká tartani, és kell majd az utánpótlás) elégedetten távoztunk. Beszereztünk még gyorsan egy készlet Tokaji borecetet, meg egy mangalicatöpörtyűvel töltött étcsokit is, némi dobozos bort… csak hogy ne menjünk haza üres kézzel…
Időközben leülepedett bennem az előző kör kóstoló menü, úgyhogy még beneveztem egy kecskeragura a Csalogány 26-nál, Cicuka meg az Aranykaviárt látogatta még meg, de több aztán már tényleg nem fért bele (belénk), indulnunk kellett, hogy a színházhoz is odaérjek.
Gyors átöltözés (igen, a kocsi mellett, a parkolóházban, miért?), és tűz. Operettszínház, Huszka Jenő Emlékgála, nagyon szép volt. Szeretem az operetteket is, olyan kis vidám leszek mindig… ja, kellett, marha depis voltam, hogy nem tudtam többet enni…
Na, hétfőn elrongyoltam szőlőért, legyártottam az alapot, hűtőbe vele, majd kedden irány a Baldaszti’s, mustárért (mert itthon pont az persze nem volt… Thiercelinben már jól állok, van vagy 6 féle cucc, de mustár nincs). Még jó, hogy amúgy is akartam Bóbival talizni, így összehoztunk ott egy reggelit, bekajáltunk, majd megvettük a mustárt. Amint hazaértem, remegő kézzel raktam össze a sorbet-et, mert hát ugye nem tudtam, végül is milyen lesz az íze…. De jó lett!!!!! Nosza, fagyigépbe vele…. Aztán este tálalás, fotózás (mondjuk világosíthattam volna rajta… de hát a kapkodás, ugye…), most meg aggódás és 5 percenként fészbuknézés. Érdekes két hét lesz.
