Nos, minden aggodalmam felesleges volt.
D. remekül érzi magát- volt cseresznyét szedni, naponta kétszer kimennek a játszótérre, különben meg játsszhat a kertben, idomítgatta Imre kutyáját… és állítólag nem nagyon emleget minket.
Igen, ilyenkor megint jön a kettős érzés, mert egyfelől az ember örül, hogy a gyerek nélküle is remekül elvan, és nem egy anyámasszony katonája, aki lépni sem tud az anyja nélkül, másfelől meg kicsit szar, amikor felhívom Klárit telefonon (napi kettőnél nem többször), ő meg kérdezi a gyereket: Dávid, anya van a telefonban, beszélsz vele? – Most nem!!!! Most dolgom van, játszom az autóimmal!
És ilyenkor persze az érző anyai szívem fellázad, hogy mióta fontosabbak a kisautók, mint én, majd jön az eszem, és azt mondja, rég óta, és ez így van jól.
Szóval D. nyaral, nincs vele gond.
Gábor se akadt ki különösebben… néha eszébe jut persze a tesó, ilyenkor szólongatva mászkál fel-alá, keresi, de amikor mondom neki, hogy Dávid elment a Mamához, akkor mintha megértené… elsuttogja, hogy „Dájí mamával”, és fehagy a kereséssel. Az oviban azt mondják, hogy nem viselkedik másként, mint egyébkor, úgyhogy azért valahogy túltette magát a dolgon.
Hát így vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése