Most D. mutatja meg....

Ma kettesben mentünk a Katival D. ovis bemutatójára, mert T-nek nagyon be kellett mennie dolgozni. Forgatókönyv hasonló, mint Gáboréknál, versek, játékok bemutatása, némi éneklés, mindenki nagyon odatette magát, csudára élvezték a gyerekek, hogy Anyáéknak elő lehet adni az összes tudományukat… Volt angolozás is Hose-val, ott is nagyon jól adta magát elő Dájí… és amin nagyon meglepődtem: megnéztük a legújabb gyurma-munkáikat… D. rohamosan fejlődik kézügyességileg… olyan nyulat csinált, hogy csak néztünk…. pedig én már egész belenyugodtam, hogy nem egy képzőművész alkat a gyerek, de most erre is rácáfolt (hál istennek, na). Nem mondom, hogy nem voltak még az övénél is szebb munkák (Alexa pl olyan lovat csinált, amilyet én nem tudnék. Volt a barna ló lábán még fekete gyurmából pata is… nem nagyon láttam még olyan lóábrázolást, ahol a pata rajta lett volna… gondoljatok csak utána!), de én maximálisan meg vagyok elégedve a fejlődéssel.

És még ami pluszban jó volt, illetve kicsit megnyugtatott: összességében vagy 1 órán keresztül tartott a bemutató, és D. egész nyugiban végigcsinálta. Pedig mostanság azért már többször eszembe jutott, (főleg egy egy aktív félórájában) hogy úristen, hogy fog ez az én gyerekem az iskolában nyugodtan ülni többször negyvenöt percen keresztül?????

Szekrényen

A sportkastély bemutató napja volt ma. T is eljött velünk, és együtt büszkén néztük Dájít, aki már szekrényt is tud ugrani. Hiába no. Igaz, hogy néha elkajláskodják a dolgot a Krisivel, de hát ahhoz képest, hogy 5 éves, igenis nagyon ügyes volt. Mindegyik gyerek az volt egyébként… de nyilván D. volt a legjobb (nekünk J ).

Gyönyörűen felsorakozott a csoport, majd bemutatták a náluk szokásos edzés teljes folyamatát.. azért ide legközelebb elviszem a teleobjektíves gépet, mert ha már van, használjam…

Szóval egy órán keresztül tartott a bemutató, és mi újfent elcsodálkoztunk,hogy mennyi erejük van... ha egy ilyen edzés után még az oviban is rohangálnak egész nap, akkor méééér nem akarnak este aludni?????

Kati marad

Úgy volt, hogy ma Mama és a Kati hazautaznak. Mivel ugye szombaton akarjuk megtartani a csajokkal a problémamegoldó estet, és T. dolgozik, Kati megígérte, hogy pénteken este visszajön, addig meg segít a Klárinak egy kicsit takarítgatni, meg ilyesmi. Na, én reggel bementem a Cicukával az irodába, hogy folytassuk a fotózás a Gáborral, majd amikor háromkor hívtam a Klárit, hogy hát elindultak-e, és kiderült, hogy rátapintottam a lényegre, mert Kati mégis úgy döntött, hogy itt marad a hét végéig. Megspórol egy utazást magának, nekem meg nagy örömöt okozott, mert így minden nap sokáig dolgozhatok a katalóguson. Halelúja.

G. megmutatja...

Ez a hét a bemutatók hete lesz az oviban. Ma Gáborka csoportjában tartottak nyílt napot, ami úgy zajlott, hogy reggel kilencre odamentünk (8ra vittük a gyerekeket), ők meg megmutatták, hogy milyen verseket-dalokat tanultak meg eddig. Csuda aranyosak voltak, most nem is fotóztam, csak figyeltem (majd megpróbálok pár képet koldulni, mert sokan fényképeztek, de ha nem sikerül, az sem tragédia). Csuda, hogy Gáborka is már minden verset mond, jó, van ahol csak minden második szót, de szépen ült, figyelt, és követte Krisztiéket. Angol bemutató is volt, megmutatták, hogy hogy is megy az angol oktatás, volt olyan állat, amit G. nevezett meg először az angol nevén… oltári büszke voltam…

Mikor vége volt, együtt bementünk a belvárosba, nekem dolgom volt az irodában (készítjük a srácokkal a fényképes ékszerkatalógust), a lányok meg mentek vásárolgatni, végül este itthon találkoztunk mindannyian… Szerdán D-nek tornabemutató, majd csütörtökön lesz az ő nyílt napja.

Szoba kilátással

Nem mondhatom, hogy unalmas az élet… Alighogy visszalendültünk az itthoni létbe, már jött is az új program: tegnap ovis-bálba mentünk a Gellértbe, és ha már lúd, legyen kövér alapon még szobát is vettünk ki… Már régóta vágytam arra, hogy egy belvárosi szállodában éjszakázzak, de ugye ebben sok logika nem volt… most azonban a szálloda igen kedvezményesen adta a szobát a bál vendégeinek, mondhatni, a hülyének is megérte, nekünk meg pláne, úgyhogy ez is pipa.

A ruhákat vittük magunkkal, becuccoltunk, a szobában felöltöztünk, majd lelibbentünk. A buli nagyon jó volt, egy csomót táncoltunk is (bár a tombolával nem taroltam az idén, de hát minden nem lehet), majd éjfél után felmentünk. Reggel bekajáltunk, majd fürdőruhára vedlettünk, és délig áztunk a Gellért fürdőjében… Hálistennek a nap is sütött, úgyhogy a kinti medencét is kipróbáltuk… többen maradtak mások is, így volt alkalom még egy kicsit tereferélni…. nagyon jó volt.

Itthon Klári meg Kati tartották a frontot, már pénteken megérkeztek, hogy legyen szitterük a kölköknek, és Katit sikerült is megfűzni,hogy jövő hét végén is jöjjön majd, addigra terveztük be ugyanis Zsófival meg Bóbival a Lédiznájtot… semmi küli nem lesz, bent alszunk a lakásban, mi hárman, gyerekek nélkül, filmeket nézünk, és főleg jó sokat dumcsizunk majd… Elméletileg Kati kedden hazamegy Klárival délután, és pénteken visszajön. Éljen soká….

Haza...

Igen, ez a baj, hogy még az öt napos kirándulások is túl hamar véget érnek… vasárnap még beiktattunk egy kettesbeni sétát délelőtt, majd délben, csatlakkozva a csoporthoz, először a Notre Dame-t néztük meg, aztán együtt elvonultunk a Eiffel –toronyhoz. Ez a torony viszont utál minket. Mihelyst alá értünk, elkezdett esni az eső… olyan sokan voltak, hogy még a jó előre megváltott jeggyel is egy órát álltunk sorban, hogy feljussunk, és közben eléggé átáztunk. Még jó, hogy Esztivel meg Ágival jókat röhöghettünk közben… Mindegy, feljutottunk, csak addigra megint annyira fáztunk, hogy a fele fent töltött időt bent töltöttük a melegedőben… így volt ez a múltkor is, bár akkor ugye a tél közepén utaztunk… Mindegy, majd legközelebb júliusban jövünk…

A torony után vacsi, majd vacsi után irány a szálloda. Már nem nagyon volt kedvünk menni sehova, hiába no, nem bírja a paraszt a szántást… Eszti meg Ági átjöttek, és dumáltunk pár órát, aztán ájult alvás következett reggelig.

Reggeli után villámgyors összepakolás,  a csoport ment a parfümmúzeumba, mi meg bevásároltunk… Már eleve reggel úgy pakoltam, hogy ez egyik bőrönd gyakorlatilag üres maradt (ige, nagyon nehéz volt lezári a másikat, de megoldottuk), így aztán volt helyünk a különböző kulináris csodáknak… meg is töltöttük a rendelkezésünkre álló helyet pikkpakk… Aztán még kettesben felmentünk az áruház tetejére, és az úra előbukkanó nap fényében megebédeltünk… csak úgy, kézzel-lábbal, de életem egyik legfinomabb citromos sütijét ettem pl….

Kaja után csatlakoztunk a többiekhez, majd irány a reptér, aztán tűzés haza.

Itthon a kölkök már nagyon vártak minket, és hát így öt nap után én szeretek is már azért hazaérni….