Párizs 2.

Reggeli után a csoport elindult a napi körtúrájára. Mi csak az Orsay múzeumig tartottunk velük, ott terveztük eltölteni a délelőttöt. Múltkor Renoir képei épp kölcsön voltak adva (ez így magyaros????), így T. nem látta a kedvenc festőjét „élőben”, ezt a hiányt gondoltuk pótolni. Természetesen az egész múzeum csodálatos volt, erről írtak már sokan, sok helyen. Ami viszont nekem külön tetszett: több iskolás csoportnak is „rajzórát” tartottak. Iskolás csoportok, ülnek a földön valamely kép előtt, meghallgatják a tanár(nő)t, majd fognak egy lapot, és elkezdenek rajzolni… A rajzokból ítélve ezek nem is annyira művésznövendékek voltak, mint inkább sima iskolások, „sima” rajzórán…. de T-vel rögtön ugyanarra gondoltunk…. eszünkbe jutottak az általános iskoláink rajzórái… és az, hogy azért milyen más ez, nem albumban látni a képet, amiről tanulunk, hanem elmegyünk, és megnézzük valójában…

Jó most nem azt mondom, hogy ha nekem így tartották volna az órákat, akkor biztos hogy jobban értenék hozzájuk, de gyanítom, hogy több minden megmaradt volna a mostani nulla helyett… mert azért ezeknek a képeknek van hatásuk… ott állsz, basszus, a rengeteg, híresnél híresebb kép előtt, és azok IGAZIAK. Nem bélyeg (rengeteg képet a bélyeggyűjteményem miatt ismertem fel), nem egy fotó egy iskolai albumban, hanem eg festmény… Megmondom őszintén, még egy kicsit meg is hatódtunk egynémely kép előtt (fotózni tilos…).

A múzeum után séta (feljegyzés: legközelebb lakatot hozni a hídra!!!), macaron kajálás két pofára (első megálló Pierre Hermé, aztán Ladurée), croissant-kínálat feltérképezésének megkezdése (részemről. Megfogadtam, hogy ahol meglátok egy croissant, azt megkóstolom….), majd döntés, hogy oké, akkor most pár órát töltsünk el a Lafayette-ben. Előtte könnyű szendvics-ebéd a Fauchonban, közben annak megállapítása, hogy mennyire örülnénk itthon egy ilyen üzletnek.

Pár órát nézelődtünk a Lafayette-ben (3-at a női részlegen, háromnegyedet a férfirészlegen….), kaptam két táskát, öröm-bódottá. A végén mentünk a Lafayette férfi részlegének második emeletén található gourmet-szintre. El is döntöttük rögtön, hogy egy bőröndnyi cuccot azért hazaviszünk innen….

Miután kicsit kicsodáskodtuk magunkat, csatlakoztunk a csoporthoz vacsira, majd együtt elmentünk a Montparnasse toronyházhoz, hogy megszemléljük a kilátást. Csodálatos volt… ez ugye múltkor a köd miatt kimaradt, de most nagyon örültem a tiszta időnek….

Eztán pihi, mert a holnapi nap is sűrű lesz….