Gyors volt

Tényleg betegség lett a vége, hál istennek elég röpke.

A nagyobbik baj az, hogy emiatt lemaradtam az évad utolsószínházáról… az eredeti terv az az volt, hogy én vasárnap késő délután felülök a vonatra,már rögtön olyan cuccban,amiben esetleg meg lehet jelenni, és a színház előtt a Bóbival találkozva együtt megnézzük a darabot. El is pakoltam szép ruhát, bérletet, mindent, de amikor vasárnap hajnalban megmértem a lázam,és 38 felett volt, világossá vált, hogy én ma nem nagyon fogok színházazni…

Úgyhogy felhívtam a Bobót, hogy gyorsan kerítsen helyettem valakit. Meg is oldotta pikk-pakk,de hát bérletek ugye nálam…

Úgyhogy a vége az lett, hogy felültem az eredetileg is kitalált vonatra (előtte még délelőtt elmentünk családilag + Maxim- cseresznyét szedni Imréhez... itt jegyezném meg, hogy a kölkök bátorsága tényleg lenyűgöző....nézzétek, milyen magasan vannak!!!), majd a Deák téren átadtam Bobónak a bérleteket… addigra már megint nem voltam valami hű de jól,és mire hazaértem, ez finoman szólva is olyan szarrá vált, hogy az utolsó métereket már tényleg vánszorogva tettem meg… nem viccelek, beléptem a házba, a kismotyómat úgy ahogy volt, levágtam az előszobában, csináltam egy fürdővizet, és mihelyt lefürödtem, már másztam is be az ágyba…. reggelig sztem meg se nagyon mozdultam,legfeljebb inni mentem ki.

Reggel meg, mondván hogy ugye ünnepnap van, úgysem ön a Tündi,kicsit összepakoltam a lakást. Nem tudom, hogy mi lehetett ez a kis betegség, de a 12 óra alvás után mintha semmi bajom se lett volna, kis gyengeséget leszámítva nem éreztem semmi különöset, úgyhogy mire este befutott a kis családom, nekem már nem volt semmi bajom… ami már csak azért is jó, mert hétvégére megint csajos estét szervezünk Zsófival-Bóbival, és nagyon nem szívesen mondtam volna le, holmi kis betegség miatt….

Beteg leszek...

A hétvégét a Balatonon töltjük, mondván, hogy úgyis hosszú hétvége (ismét… én ilyen évet tán még nem is láttam), meg különben is. Pénteken ovi után összepakoltunk,és rögtön le is téptünk, merthogy T. kanbulit szervezett magának szombat estére, és hát ne kelljen már akkor utazni is, meg bulizni is.

Mivel Ő úgyis betervezte a bulit,én meg elfogadtam Ildikó kedves meghívását, hogy hát menjünk át hozzájuk délután. D. is nagyon örült,újabban tényleg nagyon nagy barik Maximmal. Délután háromra jött értünk Ildikó, kiderült, hogy tényleg egy köpésre laknak csak Kláritól (konkrétan nincs több 3 kilométernél). Nagyon szép kis házuk van, gondolom mondanom se kell, közvetlen partszakasszal… nem semmi na. Maxim és D. először egy kicsit persze felpörögtek,annyira örültek egymásnak, de egy fél órás rohangálás után gyakorlatilag alig láttuk őket… szépen csendben (na jó, nem mindig csendben, de szépen), játszottak hol itt, hol ott.

Ildikóéknál volt még egy vendég, az ő párjának a volt iskolatársa-barátja, úgyhogy négyesben vacsiztunk. Nem is nagyon akart asztalt bontani senki, ennek eredményeképp valami fél tíz után vitt minket haza Ildi. Tessék, még a végén kiderül, hogy én viszem bűnbe a fiamat…

Ami az egyedüli aggasztó dolog, az az, hogy nekem délután ötkor kellett kérnem egy Neocitránt… úgy fáztam, hogy majd meg őrültem, fájt keze- lában, mondom ebből még nagy gáz lesz…. éreztem én hogy lázas vagyok, de reméltem, hogy mára majd elmúlik, jelentem nem múlt el. Este színházba kéne menni, most meg cseresznyét szedni, amire még Maximot is meghívtuk, mindjárt hozzák is… erre én meg lebetegszem….

Megyünk Olaszországba!!!!

A Hajnival való ebéd majd csak két hét múlva lehet esedékes, mert addig ő még dolgozik, de Krisztával ma is találkozhattam. Nem is ragozom, hova mentünk ebédelni, nagyon jót dumáltunk, tök jó volt. És amiért még lényeges ez az ebéd: két hete érkezett nekem egy levél a Facebookon. Segal Viktor küldte, és az volt benne, hogy szerveznek egy 4 napos gasztro-túrát Olaszországba. Kértem pontos infókat az útról, majd magamban jegeltem kicsit a dolgot… aztán 15-én volt Viktor főzőestje, amire mentem Ildikóval (nem írtam külön róla, de voltunk, tök jó volt). Ahogy Viktor megállt mellettem, és a kis nyugis hangján elkezdte magyarázni, hogy hát mit hogy kell csinálni, az suhant át a fejemen, hogy hát mekkora hülye vagyok… kicsit jobban el kéne gondolkodnom ezen az Olaszországi úton… Merthát: mi az én hobbim???  Evés és főzés. Mi Cicuka kedvence? A kaja, meg a főzés. Kit szeretünk mi séfek közül nagyon? Viktort. Akartunk menni Olaszországba Cicukával a nyár elején? Ja. Hát akkor???????

Na,főzés közben kérdeztem Viktortól, hogy hát ez az út pontosan milyen lesz. Válasz: Melinda, laza… sétálgatunk, elmegyünk a parmezángyártóhoz, szalámi készítőhöz, pezsgőgyárba, ecetera. Ferrari-múzeum. Na,itt megint bevillant Cicuka, hogy tán ez az a pont, amivel meg tudom győzni. És mér ne akarnék én 5 napig csámborogni Viktorral? Úgyhogy amint hazaértem, kampányolni kezdtem. Kb 5 percig tartott, mire meggyőztem T-t, hogy nekünk ott a helyünk. Úgyhogy írtam Viktornak Facebookon, hogy hát mennénk. A szervezést persze nem ő bonyolítja nagyobbrészt,úgyhogy ma a szervezőcsajjal kellett összefutnom, hogy az előleget átadjam… ami nagyon kényelmes volt, mert amikor mondtam, hogy hol ebédelek, mondta, hogy oké, úgyis megy át a városon, odaugrik… Így aztán előleg átadva, és most várom az indulást… 20-án, szerda hajnalban indulunk, és vasárnap este érünk haza…. nem kell ragoznom, mennyire be vagyok zsongva, ugye?

Főzősuli,és Hajni siratása

Ma este főzősuliba mentem újfent. Mostanában egyrészt ritkán is voltam,másrészt meg megtudtam, hogy az egyik kedvenc oktatóm hosszabb időre külföldre megy dolgozni. Ferenci Hajni nagyon „híres” cukrász (az idézőjel azért van, mert manapság ugye az számít híresnek, aki a médiában tesz-vesz főként… Ő ezt nem teszi. Teszi viszont a munkáját, profin. Dolgozott már a Gresham palotában, a Kogart étteremben, a Csalogány 21ben, sokat tanult külföldön is. Jó, na. De most Ausztriában próbál szerencsét egy időre,úgyhogy gondoltam, megyek „hozzá”, amíg még lehet.) Nagyon jól sikerült az este, végre normális eperkrémet is tudok csinálni. De ami a legjobb volt: az est végén a résztvevő lányokkal még lent dumáltunk egy kicsit a ház előtt, és úgy belejöttünk, hogy úgy elment az idő, hogy közben jött le a Hajni is… és szó szót követett, megbeszéltük, hogy mielőtt még elutazik, elmegyünk együtt ebédelni (igen, Borkonyha, nem kell tippelni). Van az úgy, hogy hirtelen rájössz, hogy a másik akár barát is lehet az addigi, nálad elfoglalt pozíciója helyett… nem tudom, hogy Ő hogy van vele, én így éreztem, de sejtem, hasonló a helyzet, mert egyből benne volt a közös ebédben… Mondtam, hogy a Kriszta is örülne, mert nagyon szereti őt, úgyhogy hármasban fogunk menni. Kár, hogy a barátságok ilen szempontból hasonlítanak a szerelemhez: nem minndig jókor alakulnak ki… bár Ausztria nincs messze, e-mail meg Facebook is létezik….

Duma

Megint hétvége, hálistennek jó idő. Mi bent készítjük az ebédet, G. és D. kint játszik.

D. egyszer csak beront, és teljesen felháborodva mondja:

-Nahát! Ez a Gáborka!!!! Mondok neki valamit, és mintha a falnak beszélnék!!!!

Erre mi egyszerre odafordítottuk a fejünkte T-vel,és kórusban vágtuk rá:

-Ugye, milyen szar érzés?????

Láttátok volna a fejét…

Oké, beoltottuk

Gondoltam, hátha már eljött az az idő, amikor nem kell kamuzni G.nek azzal kapcsolatban, hogy miért is jön a doktor bácsi. Lehet, hogy simán csak tesztelni akartam,hogy mit bír a gyerek?A múltkori oltásnál ugyanis az volt, hogy G. még csak el sem sírta magát. Jött a doki a szokásos szöveggel, hogy csak egy kis szúnyogcsípés, ez meg nézett körbe, hogy „hóóó van szúúúnyog?’”, és addigra már végeztünk is. Ezen felbuzdulva ma, felkelés után,mikor megkapták a „goood morning” kakaójukat,mondtam nekik, hogy ma kicsit később megyünk az oviba (hatásszünet, és be is jött, amire számítottam, mert először hurráztak, majd jöttek a miértek). Mondtam, hogy jön a doktor bácsi. Következő kérdés persze D-től jött: és nem fog szurit adni? Ekkor vettem egy mély levegőt, és mondtam, hogy de, Gáborka fog kapni egy pici oltást, de csak azért,hogy ha belemegy a kullancs, akkor ne legyen beteg (igen, tudom, a Twinrix hepatitisz ellen dzsal, de mégis, ekkora kölköknek hogy magyarázom el a fertőző májgyulladást??? Az őszinteségnek is van felső határa…)

És képzeljétek, G még ettől sem akadt ki. Részletesen elmagyaráztatta magának a kullancsot, hogy az milyen, miért csíp, miért is akarja őt megenni,ésatöbbi…és amikor megjött a doki, szó nélkül hagyta magát beoltani…igazából még csak le sem görbült a szája…oltári büszke voltam, gondolom, nem kell ragoznom…

Mikor már a jegyzet sem elég...

Ma reggel végig hiányérzetem volt… tudtam, hogy valamit el fogok felejteni… Kétszer végignéztem a gyerekeket indulás előtt, hogy biztos van-e rajtuk cipő, kétszer mentem még vissza, hogy valami plussz váltás ruhát vegyek magamhoz. Törtem a fejem cefetül, de mondom csütörtök van, ma nem kell tornaruha se… Az ovi felé, a két kölökkel kézen fogva menetelvén már arra a következtetésre jutottam, hogy egész egyszerűen a megszokott hiszti hiányzik. Mert hogy az ma nem volt…senki semmi miatt nem sírt, mindenki szó nélkül felöltötte az általam kiválasztott ruhát, senki nem akart egynél több játékot hozni magával, senki nem akart ovi helyett inkább otthon reggelizni/visszabújni aludni/játszani/mesét nézni…. csak hogy a sarkpontokat kiemeljem.

Leadtam a gyerekeket, és elégedetten ballagtam haza, hogy hát minden rendben van mégis…. és amikor beléptem a lakásba, és megpillantottam a Tamással együtt tanácstalanul az előszobában toporgó gyerekorvost, akkor leesett. Hát igen. Ma reggelre beszéltük meg a Twinrix3-at. Kértem sűrűn az elnézést, a doki igazából röhögött, T. meg eleresztette az ilyenkor szokásos „akinek nincs esze, legyen notesze” kijelentést. Doki oltári aranyos volt, rögtön rávágta, hogy hát hiszen a Melinda még be is írta a telefonjába!!!! Ja. 8ra. Riasztással. Amikor már rég az oviban voltunk, a telefon meg otthon a pulton, hogy még csak vissza se tudjak fordulni…. na nem mintha nem akkor jutott volna az is eszembe, hogy hát ki se váltottam az oltóanyagot…. Mindegy, holnap reggel újra megpróbáljuk. Igen, reggel HÉTKOR jelez a teló. Igen, az oltás a hűtőben. Igen, a gyerekeket is hazahoztam már az oviból….

Majdnem beteg

Ugye már pénteken eléggé éreztem a torkomat,úgyhogy tegnap reggel, amikor arra ébredtem, hogy most már nagyon nem frankó a dolog, mondtam T-nek, hogy mielőtt elmegyünk vásárolni,és elszaladnék gyorsan az ügyeletre… és milyen jól tettem, ugyanis már volt egy tüsző az egyik mandulámon… úgyhogy ha most megint vártam volna hétfőig, tuti úgy járok, mint szeptemberben…

Mindegy, kaptam antibigyót, hétfőre rendben leszek (ami nem baj, mert megyek még valami előadásra is, kedden főzés, nem volna jó lebetegedni).

Egyebekben a hétvége eseménytelenül zajlott, szombaton délután még volt pancsi, meg fagyizás, meg minden efféle, vasárnapra viszont 15 fokot esett a hőmérséklet, úgyhogy főként bent voltunk...még jó, hogy hétfőn jön a Tündi….