Főzősuli,és Hajni siratása

Ma este főzősuliba mentem újfent. Mostanában egyrészt ritkán is voltam,másrészt meg megtudtam, hogy az egyik kedvenc oktatóm hosszabb időre külföldre megy dolgozni. Ferenci Hajni nagyon „híres” cukrász (az idézőjel azért van, mert manapság ugye az számít híresnek, aki a médiában tesz-vesz főként… Ő ezt nem teszi. Teszi viszont a munkáját, profin. Dolgozott már a Gresham palotában, a Kogart étteremben, a Csalogány 21ben, sokat tanult külföldön is. Jó, na. De most Ausztriában próbál szerencsét egy időre,úgyhogy gondoltam, megyek „hozzá”, amíg még lehet.) Nagyon jól sikerült az este, végre normális eperkrémet is tudok csinálni. De ami a legjobb volt: az est végén a résztvevő lányokkal még lent dumáltunk egy kicsit a ház előtt, és úgy belejöttünk, hogy úgy elment az idő, hogy közben jött le a Hajni is… és szó szót követett, megbeszéltük, hogy mielőtt még elutazik, elmegyünk együtt ebédelni (igen, Borkonyha, nem kell tippelni). Van az úgy, hogy hirtelen rájössz, hogy a másik akár barát is lehet az addigi, nálad elfoglalt pozíciója helyett… nem tudom, hogy Ő hogy van vele, én így éreztem, de sejtem, hasonló a helyzet, mert egyből benne volt a közös ebédben… Mondtam, hogy a Kriszta is örülne, mert nagyon szereti őt, úgyhogy hármasban fogunk menni. Kár, hogy a barátságok ilen szempontból hasonlítanak a szerelemhez: nem minndig jókor alakulnak ki… bár Ausztria nincs messze, e-mail meg Facebook is létezik….