D.
ugyan egy kicsit bátrabb már a vízben az eddigi jelek szerint, mint tavaly, de
az összes tartózkodását valahogy nem sikerül levetnie.
Emlékszem,
pár évvel ezelőtt május elsején minden körhintára felült volna a
legszívesebben, most meg megint csak a vattacukor érdekelte a májusegyből…pedig
igazán nem lehet rá azt mondani, hogy a gyomra iránytíná.
Na
mindegy. Szóval tegnap egész nap elvoltunk az anyuéknál, a gyerekek láthatóan
nagyon élvezték egymás társaságát, felkeléstől késő estig ment a játék,
gyakorlatilag nulla hisztivel a nap folyamán. Tudtunk beszélgetni is egy csomót
mi felnőttek, úgyhogy sikeresnek ítéltük a napot. Ma úgy beszéltük meg, hogy
reggeli után akkor irány a majális, és mi majd onnan indulunk haza ebédtájban.
Mint már említettem a körhinták nem nagyon érdekelték Dávidot, de legalább G.
felült velem a dodzsemre. Együtt meg csak a kisvonatot, és a dzsippes körhintát
nyomták. Ettünk vattacukrot, vettünk vásárfiát, de igazából olyan nagyon nem
voltak lelkesek a dzsemborit illetően, úgyhogy fél egy tájban haza is
indultunk. Itthon meg aztán szomorúan konstatáltuk, hogy hiába négy nap,
kettőnek se tűnt megint…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése