Vizicsibék

Kis vízi összeállításunk következik, képekben…

Szóban nem sok mindent tennék hozzá, talán csak annyit,hogy az egyhangúság bizonyos esetben lehet jó, főleg, ha arról van szó, hogy a napok azért nevezhetőek egyhangúnak, merthogy egyformán jók.

DE! Amiről feltétlen meg kell emlékeznem pár szóban: kifelejtettem a bőröndből Gábor cumisüvegét. Már első este leesett ez nekem, közvetlen vacsi után,  de gyorsan bekukkantottam a „kisboltba” – van itt egy kis butik, ami erőst hajaz a nálunk megtalálható 100forintos boltikra- és láttam, hogy ezzel valszeg többen járnak így, mert elég komoly volt a felhozatal üvegben, így aztán úgy voltam vele, hogy ez nyitva van éjfélig, ha Kláriék elviszik altatni a gyerekeket, és kétségbeesetten hívnak, hogy G. nem hajlandó elaludni üveg nélkül, akkor se leszek bajban….

De nem hívtak…és nem került szóba a dolog azóta sem… Én ma mertem rákérdezni először, hogy hát TÉNYLEG nem került szóba? Kati mondta, hogy higgyem el, fel se merült a cumisüveg-kérdés (vagy felmerült, és ügyesen megoldották), így azt hiszem, ha hazaérünk, első dolgom lesz az összes otthoni üveget bedobálni egy nejlonszatyorba,és bevágni valami eldugott sarokba…

Hurrá, nyaralunk!

Nos, itt vagyunk… jelen pillanatban a medence partján ülök, reggel fél kilenc van helyi idő szerint, én meg itt írogatás közben végignéztem a napfelkeltét (na jó, erős túlzás, félhét óta vagyok itt, azóta írom az elmaradt bejegyzéseket…holnap hajnalban majd fel is töltök mindent, már csak képeket kell válogatnom).

Tegnapelőtt reggel valóban jött a Dani, kioktattam macskaügyben, majd kilenckor taxiba pattantunk, négy felnőtt, ugyanennyi bőrönd, két gyerek,és nekivágtunk… végül, mivel a transzfer kicsit hosszabb volt a vártnál, este hatra értünk a szállodába,( a két gyerek természetesen az utolsó 40 km-en dőlt ki…. tehát ez nem csak a közelebbi úti céloknál van így, hogy a gyerekek MINDIG az utazás végén alszanak el…. kíváncsi lennék, ha egyszer nekivágnánk a Mount Everestnek, akkor is a csúcs előtt 2 méterrel dőlnének-e ki….), de már most tudjuk, hogy megérte a sok utazás…

Tegnap egész nap a csúszdaparkban voltunk (és sztem’ ez végig így is lesz). D. és G. hamar rákapott a jóra, egész nap (a délutáni kis alvást leszámítva) vízben voltak, vagy amikor nem ott voltak, akkor ettek..

Pedig kicsit aggódtunk, mert indulás előtt egy órával megfogtam G. homlokát, és elég lázasnak tűnt…kapott egy Nurofent, én meg imádkozni kezdtem… az utazás alatt nem volt velük semmi gond, jól viselték, bár G. egész nap kornyadt volt, de tegnap reggelre gyakorlatilag kutya baja sem volt… mondom, egész nap nyüzsgött ő is, majd az esti előadást is végignézte… Itt ugyanis két színház is van a szálló területén, és ahogy látom, az egyiken minden este valamelyik mese-musicalt adják elő. Tegnap a Szépség és a szörnyeteg volt, hát, a gyerekeim tátott szájjal ülték végig az egészet…. jó, lehet hogy a szájtátásban a nyalókának is volt némi szerepe…Előadás után még volt koktélparti is a medence partján, úgyhogy tényleg bátran kijelenthetem, hogy jól indult ez a nyaralás…

Most elhúzok vissza a szobába, mert mindjárt megyünk reggelizni, holnap folytköv…

Cicák Murphy-módra

Holnap utazunk nyaralni…. mint tudjuk, minden nyaralás előtt bejön a Murphy-féle törvények valamelyike…. nálunk most a macska okozott némi fennakadást.

Mivel ugye vemhes, és nekem fogalmam sem volt a szülés várható időpontjáról, két hete folyamatosan aggódva lesem, hogy vajon, mekkora lesz még az állat hasa, mielőtt lebabázik.

Aggódtam, merthogy amíg nem leszünk itthon, vajon ki fogja etetni???

Így aztán beszéltem a szomszédokkal, akikhez szintén bejáratos az állatunk,Ők megígérték, hogy adnak neki hamát, de biztos ami biztos alapon, egy nagyon kedves barátunkra is rácsaptam, mint lehetőség… szegény srác ajándékot vásárolni jött át a barátnőjének,én meg letámadtam, mondván, egy utcával arrébb lakik, kap kapukulcsot, néha vessen már némi étket szegény leendő kismama elé… meg is ígérte,és megbeszéltük, hogy mivel mi pénteken 9kor indulunk itthonról, nyolcra átjön, én meg mindent megmutatok, hogy mit hova tettem.

Egy dologgal nem számoltam, mégpedig, hogy a kiscicák pont csütörtök este érkeznek…. pedig így lett.

Ma reggel még elvittem a gyerekeket az oviba, majd, mivel T.már nem akart bemenni dolgozni, csaptunk egy kis vásárolgatást délelőtt. Délután berámoltam a bőröndökbe, majd fél nyolckor befutottak a Kláriék is.

Fél kilenc felé még valamit ki akartam venni T. szekrényéből, hallom ám, hogy a macska veszettül dorombol odabe’…. ki akartam szedni a sarokból, de ahogy benyúltam, valami nagyon nem nagymacskához valóra tapintottam…. Visítottam T-nek, hogy hozzon zseblámpát, bevilágítok, látom ám, hogy bizony, megsokasodtunk…. 4 kiscica született!!!! Az anyacica tényleg nagyon szerethet engem, mert szó nélkül hagyta, hogy a kicsinyeit sorban átpakoljam egy puha törcsivel kibélelt dobozba, majd őt is melléjük rakta. Az egész dobozt kitelepítettük a kertbe, méghozzá a játékvonatba, merthogy akkor se ben nem áznak, se nem bánthatja őket más állat olyan könnyen… G. eddigre már aludt, de D. teljesen odavolt, egy órán keresztül bámultuk a kicsiket…. holnap reggel jön Dani, jól meg fog lepődni, hogy 1 macska helyet ötre vállalt pesztrálást….

Zsóval...hehe

Zsófit megfűztem, hogy mivel Boti úgyis apás hétvégét tart (igen időközben az útjaik szétváltak. Nem akartam erről hosszasan írni, most sem fogom ragozni, szépen meg tudnak egyezni mindenben, úgy tűnik, úgyhogy nincs más dolgunk, mint elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni…), ugyan, jöjjön már el hétvégére. A sok beszélgetés mellett azért a gyerekekkel sétálni, és játszóterezni is mentünk, ami már csak azért is jó volt, mert már a múltkor néztem, amikor kint voltam a kölkökkel, hogy milyen jó kis képet lehet úgy csinálni, ha fent vannak a dombon… tisztára, mintha az égben állnának… igaz ugyan, hogy már csak itthon vettem észre, hogy a tutinak szánt képeken G. végig a kis kukiját markolássza, nade ez most megbocsátható neki… végül is eddig a nemesb’ szerve ugye a pelusban rejtőzött, nem volt alkalma vele foglalkozni…

D.meg még konyhatündérkedett is, marha lelkesen segített az apjának az ebédre összedobott császármorzsa elkészítésében… hiába, no, az én vérem is benne van…

Ehem

Tovább fejlődtünk…

A két gyerek a hálóban nézte ma  a mesét, egyszer csak G kijön, elhangzik egy tétova „Anya”, majd a fürdőből bilizörgés hallatszik…. majd kijön vigyorogva, és közli: anya, kakiltam bilibe!

Nnna. Ennyi. Egy hete még aggódtam. A gyereket ezúton is szobatisztának nyilvánítom (azért a szőnyegpadlót is leellenőriztem a hálóban….tiszta volt).