Végre

Ma reggel szóltam az oviban, hogy ebéd után rögtön megyek Gáborkáért, ne is fektessék le.12re ott is voltunk, ültünk is be a kocsiba (délelőtt bepakoltam már), és hajrá.

Dávid azért most már nagyon várt minket, bár ebben elég nagy szerepe volt a Legónak, megérkezésünk után 10 perccel már én is a földön ütem, és gyártottam sorban a kocsikat…. azért nekem is nagyon hiányzott már a prücsök, nem tudom eleget nézni, és csodálkozom, hogy istenem, mekkora fiam van már… hiába, két hét az sok idő nélküle…