In Memoriam Liza...

Történt valami még pénteken, amiről direkt külön akarok írni: sajnos a Liza kutyánk meghalt.

Apa mosta a kocsiját, gondolta, szép tiszta tütüvel várja haza Anyát másnap a Balcsiról, és muszáj volt kinyitnia a kaput, hogy oda tudjon állni a kocsival a kerti csaphoz… Közben a Liza kiszaladt (sose volt ez szokása Neki, nem tudom, mi ütött bele, most vagy a meleg ártott meg Neki, vagy meglátott egy különösen vonzó kóbor macskát, fene se tudja) az úttestre… Apa mondta, hogy azt hallotta, hogy valami kocsi nagyon gyorsan jön be az utcánkba, merthogy az utca végén vagy egy fekvőrendőr, és azon elég nagyot csattant a kocsi, de ez sem lassította le az illetőt…. Apa szerint 30 helyett legalább 60al ment… a Liza meg pici kutya volt ugyebár… Abban a pillanatban vége lett, mire Apa odaért (5 méterre sem volt Tőle) már nem volt értelme azon gondolkodni, hogy orvoshoz vinni, vagy valami…Szombat este, a Santana koncert után Apa meg Anya szépen eltemette Őt a kertben, gyújtottak Neki mécsest, meg jól megsiratták… Aztán ahogy beszélgettek Róla a kertben, mesélte el Apa, hogy miután az eset megtörtént, Ő meg kiült a kertbe a nyugágyba, hogy egy kicsit lehiggadjon, és nézte szomorúan az eget, meg a felhőket, és látott egy kicsi piros felhőt az égbolt közepén, és gondolta rögtön magában, hogy „Na, ott megy a Liza”.. és gyorsan le is fotózta Nekünk, hogy lássuk, szép élete lesz Neki amott is…

Bár itt sem volt Neki rossz sora… Főleg, mielőtt én megszülettem, mert akkor Ő volt A házikedvenc, minden este ölben nézte a tévét, néha Anyáék ágyában aludt… aztán amikor én megérkeztem, akkor egy kicsit leesett a piedesztálról, de azért az rendes volt Tőle, hogy akkor is azért többnyire aranyos kutyaként viselkedett, őrzött engem a kertben is, meg a pihenőszékemben is, sőt, a múlt héten már játszani is hajlandó volt velem „párnaeldugdosósat”, evett a kezemből, meg kergetőzött velem a folyosón… Hiányozni fog, puszi Neki!!!! (Egyébként mivel Anya általában igazat mond nekem, és most azt mondta, hogy a mennyországban, ahol Liza most van, mindenki mindig azt csinál, amit szeret, üzennék még Neki plusszban: óvatosan a sok mennyei csirkecsonttal, ami a kedvence, mert arról még senkinek nincsenek perdöntő bizonyítékai, hogy gyomorrontást nem lehet kapni a mennyekben!!! Iktasson be a kajálás mellé néha egy kis angyal-macska üldözést is… ami a másik kedvenc elfoglaltsága volt egész életében…)

Házi vizicsúszda

Persze Anyék nem hagytak ám végleg engem a aMamáéknál, ma délelőtt meg is érkeztek, befalták a Mama díjnyertes hideg cukkinilevesét, gyorsan összepakolták a cuccaimat (ebben én is sokat segítettem ám…odatoltam Apának a bőröndöt, hogy be tudja tenni a kocsiba!( A Mama meg sutyiban fotózott a konyhaablakon keresztül… Szegény, láttam rajta, hogy nagyon sajnálja, hogy hazamegyek…). Szóval kicsit sietnünk kellett, merthogy ugyebár a múlt héten betojt a medence motorja, és mivel csak több, mint egy hét alatt tudták megcsinálni, a víz annyira bezöldült, hogy Apa úgy döntött, hogy leengedi belőle a vizet, és Anyával kicsit lemossák az alján lévő fóliát (volt rajta egy csomó gusztustalan zöld izé, amit álltalában a motor van hivatva kiszűrni, de az most a szerelőnél pihent). Magát a műveletet nem fotózták, mert nem volt szép látvány, de amikor kész lett, valóban szépvolt a fólia, csak olyan furán gyűrött volt, meg különben is, elég viccesen mutatott a medence így víz nélkül… De aztán, mivel nagyon meleg volt, Apa kitalálta, hogy azért egy kis vizet engedjünk bele, mert mekkorabuliiiiii…. Az is lett! Aztamindenit, hogy én ezt mennyire élveztem! Apa megmutatta, hogy hogyan lehet a slagból folyó vizet felhasználva csúszdázni! Nagyon vicces volt! Mondták is Anyáék, hogy nem is baj, hogy gyakorolok, mert nemsokára megyünk nyaralni, egy olyan szállodába, aminek saját csúszdaparkja van, és hát „namajdott, kisfiam, meglátod!!!!”. Úgyhogy gyakoroltam szorgalmasan, és van egy olyan érzésem, hogy valóban jó buli lehet egy ilyen vizicsúszda! Aztán még az is volt, hogy újabb mázsáláson kellett átesnem, és ugyan látványos súlygyarapodást nem produkáltam (jóvanna, Apám alkatát örököltem, mitől lennék nehéz?), de nagyon szépen már egyedül is le tudom magam mérni!!!! Ez pont elég a boldogsághoz, nem?

Dicsekednivalók

a, és azt még nem is mondtam, hogy tegnapelőtt délután még az is volt, hogy Anyát kivittük az állomásra, merthogy „programjai” vannak a hétvégére Pesten… Mi a szösz, mi? Sebaj, én meg a Papa és a Mama „programjait” tettem magamévá, hamár Anyával nem mehetek. Rögtön el is kísértem a Papát egy fellépésére, ami egy idősek otthonában volt, és ahol egyik bácsi jobban irigykedett rám, mint a másik, mert engem rögtön három nővérke ugrált körbe! Hiába, no, a fiatalság varázsa… Este fel is hívta a Papa Anyát, hogy dicsekedjen a hódításaimmal… Anya megdícsért, és Ő meg eldicsekedett azzal, hogy már majdnem teljesen sikerült Apa bankszámláját lenulláznia az Outletben (tudjátok, „nincs egy rongyom…”). Tegnap meg a Mamának segítettem virágot ültetni a hátsó udvaron, ami annyira jól sikerült, hogy fél óra kellett este a kádban, hogy a kosz leázzon rólam. Persze ment Anyának a telefon, ezúttal a Mamától, hogy „húdeügyes”, meg ilyenek… Anya meg eközben Apától is jól lelépett (nyugi, csak egy napra), és elment a cége (márhogy az a cég, ahol érkezésem előtt dolgozott, de ezt akkor is így mondják, mintha az Ő cége lenne, na) által szervezett buliba Siófokra (isten látja lelkemet, most már határozottan fontolóra veszem, hogy én is ehhez a céghez menjek majd nagykoromban….buli buli hátán…). Aztán ma meg már pakolásztunk is a Mamával, először aPapának útravalót, merthogy ment fellépni a kórussal (kórusával?) „külföldre” , ami nagy dolog! Aztán meg pakoltuk az én cuccaimat is, mert én meg holnap hazamegyek, ha minden igaz, és ha Anya meg Apa a nagy „programozásban” nem felejtenek el értem jönni, ugyanis ma meg már együtt mentek Santana koncertre (legalább Anya Siófokról valóban hazament), sőt, ment velük a Bóbi is, meg a Zsófi is, meg Luca anyuja is (Neki is kell egy kis kikapcsolódás). Nagyon jó dolguk volt állítólag, merthogy Apa kapott a VIP tribünre jegyeket, és így nem kellett állni a tömegben, meg volt egy csomó egyéb járulékos előnye is, mindenki megtalálta a maga örömét (Anyának a legjobban a RedBullal töltött hűtő tetszett, ami a svédasztal mellé volt kirakva, úgyhogy beszlopált rögtön kettőt, Bóbinak a tribünhöz vezető vörös szőnyeg jött be, vihogva mondta, amíg azon ballagot, hogy „olyan nagyon VIPnek érzem magam”, a többiek meg bepisiltek a röhögéstől, így azért meg kevésbé hatottak előkelően, de hát aki ismeri őket…. Gabi néni (Lucaanyu) egyedül a székre kitett „tapsolótól” fázott, merthogy már volt szerencséje hasonlóhoz, és utálja a hangját, így gyorsan meggyőzte Anyáékat, hogy hozzák el nekem, majd én „biztos nagyon örülök neki….”) Szóval nagyon jól érezték magukat, köszönik szépen a jegy ajndékozójának a lehetőséget.

Ja, de azért ma is csináltam olyat, amivel dicsekedni lehet: kitéptem egy lapot az egyik újságból (véletlenül! És nem ezzel kell dicsekedni, hanem: ) rámutattam egy autó képére, és berregtem… Mama teljesen el volt alélva!!! (nem csoda, mellesleg. A szerk.).

Mi a különbség a fürdés és a fürdetés közt???

Itt aztán minden napra jut valami új! Mivel tegnap nagyon meleg volt, a Papa kitalálta, hogy házi pancsolót csinál nekem. Anyával vizet pakoltak egy régi gyerekkádba, meg egy nagyobb lavórba, én meg halál jól eljátszottam bennük, az egyikből ki- a másikba be, fröcsögés, meg minden egyéb… Amikor a Mama hazaért a munkából, Neki is bemutattam, hogy micsodákat tudok,sőt, közben megjött Zsófi is Fecóval, és mivel még Ők sem láttak ilyet, aznapra is felmentést kaptam a korai lefekvés alól, és este vagy fél kilencig nyomtam a pacsálást a teraszon! Igaz, hogy utána már egy porcikám sem kívánta a vizet, és ezek meg képesek voltak MEGFÜRDETNI!!!!!, de hát nem lehet minden tökéletes (erről az egész napos pancsolás után fürdetésről nem tudná valaki a jóanyámat lebeszélni???). Ma meg megint a játszóterezés volt porondon. Kora délelőt, mielőtt még nagyon meleg lett volna, Papával nekivágtunk a nagyvilágnak. Most meg azért volt nagyon jó, mert volt ott egy Nagyobb Haver is (Papa nyaranként gyerekeket táboroztat alapítványi alapokon, és emiatt az összes gyereket ismeri a faluban, ami nekem ilyenkor kimondottan kapóra jön, mert nem kell külön lefutnom az ismerkedős köröket –lapáttal-fejencsapás, kisautó-elszedés, homokkal-beszórás- hanem eleve adott a szitu, rögtön lehet játszani), akivel tökélyre fejleszthettem a favárba-egyedül-felmászást. Mivel Anya mindig Hitetlen Tamást játszik ilyenekben (pedig azt hittem, hogy csak Apa Tamás, de már értem, mért passzolnak egymáshoz), Papa nagyon sok fényképet készített, hogy látszódjék, hogy tényleg nem fog már rajtam ki a favár!!! Ügyi vagyok, mi?

Ballószög rulez!!!!

Na, Papa már tegnap 11kor beállított értünk, ültünk is be a kocsiba, és eljöttünk kicsit pihizni a Mamáékhoz. Bár, pihizni csak Anya pihizik, mert én jó szoásom szerint egy percre sem állok meg, minden újra és újra felfedezek. Ráadásul a Mamával egy csomót lehet bohóckodni, képes órákig hintáztatni engem a fotelban, sőt, azt sem bánja, ha én éppen az asztalon ülve eszek (a fenének van kedve állandóan beszíjaztatni magát az etetőszékbe… így sokkal jobban csúszik a falat, nemigaz?). Anya sokat mondogatja, hogy a gyerek akkor tanul, ha mindent kipróbál… no, ebben aztán igazán nem lehet rám panasz… most őszintén… Ti kipróbáltátok már az asztalon evést? Ugye hogy nem? Akkor meg? Miért is ítélnétek el érte, nemigaz? Node nemcsak ilyen dolgokat próbálok ám ki, hanem például a teremfocit is. Ugyanis eddig Anyával csak a játszótéren fociztunk, a Papával azonban ma még a nappaliban is!

Ja, és arra is rájöttem, hogy mit szeretek még a nyárban! Azt például, hogy nem kell mindig ugyanabban a viszonylag korai időpontban lefeküdni, hanem a Papával akár majdnem sötétedésig is kint lehet lenni a játszótéren (naná, hogy kint lehet… mobilt nem viszünk, Anya meg nem tud utánunk jönni (már csak a lustasága folytán sem), hogy szóljon, hogy „namostmáraztániduláshaza!!!”), és annyira összekoszolhatom magam, amennyire csak akarom. Egyébként ezen Anya sem szokta magát felidegesíteni, mindig mondogatja, hogy minden kosz ki lehet mosni, de nekem azért gyanús, hogy amikor megérkeztünk ma este is például, azonnal a fényképezővel jött elénk, és mint afféle „ corpus delicti”t, rögtön lefotózza a ruhámat… Most csak azt nem tudom, hogy kit akar ezzel majd a későbbiekben zsarolni? Engem, vagy a Papát? Állítása szerint semmi ilyesmiről nincs szó, mindösszesen arról, hogy a koszfolt nagyságágával egyenes arányban áll az, hogy hogy szórakoztam, meg hogy hogy éreztem magam, és csupán csak erre kíváncsi, de ez azért elég fals magyarázat… Mindegy, amíg nem kiabál a foltokért, addig azt csinál, amit akar… Csak ne kéne most bemennííííí…..nem akarok még aludnííííí… Hát nem látod, hogy nem vagyok még álmos? Még nagyon sokáig tudnék já…..

Vendéginvázió

Én nyertem… Anya tegnap is karikás szemmel ébredt, kihasználta az uccsó egyedül töltött éjszakáját, és zsinórban megnézte mind a három felvett részt. Így persze nem csoda, ha elég morcos volt reggel, főleg, amikor rájött, hogy még fel is kéne takarítani, de aztán jött a megmentő sereg, illetőleg a Papa a Dédivel, ugyanis Dédi az elmúlt hetet a Papáéknál töltötte, és a Papa most hozta őt haza, és közben beugrottak engem meglátogatni. Anya bíztatta őket, hogy nyugodtan vigyenek el engem a „játszóra”, így legalább ő némi „mérnöki redet” tudott teremteni otthon. Délután, miután a Papáék elmentek, akkor meg a Királylány jött ismét a barátnőjével, hogy elvigyék a babaholmikat. Jó nagyot játszottunk, a barátnő-Éva is nagyon élvezte a mutatványaimat, én meg azt, hogy újabbnál-újabb emberkéket tudok tök egyszerű kis trükkökkel levenni a lábukról (egyedül teraszra-pisilés, labdásdobozba-bemászás, kutyakergetés és kutyasimi, meg egyéb ilyes dolgok), úgyhogy a délután se telt el hiába, mindenki elégedett volt. Aztán amikor elmentek, fürödtem, és mentem is aludni. Amíg aludtam, suttyomban megérkezett a Klári Nagyi a barátnőjével. Nekem csak ma reggel esett éle a tantusz, hogy ők már val’szeg tegnap este megjöhettek, mert amikor felkeltem, akkor már pizsiben jöttek le az emeletről, és mondták is, hogy már nem akartak tegnap engem felkelteni… pedig megtehették volna, de most már mindegy. Egész délelőtt együtt játszottunk a kertben, aztán kettőre (FORMA1 épp aktuális nagydíjának kezdeti időpontja!!!) megérkezett Apa is. Kicsit motyogott arról, hogy nem nagyon neki való már az ilyen három napos tivornyázás, de szerintem azért tuti jót tett Neki. Anya lelépett délután, hogy egy barátnőjével talizzon a cukrászdában, a Nagyi meg Kati néni meg színházba mentek, úgyhogy Apával örülhettünk egy kicsit kettesben is egymásnak… Persze azért Anya fürdetésre hazaért… nehogy szó érje a ház elejét…. Bár nem tudom, miért a házat szidná valaki, ha nem tartaná Őt jó Anyának, de ezt állítólag így kell mondani… Mindegy, lényeg, hogy mindenki itthon van végre, mert igazából én ezt szeretem a legjobban!!!! Bár most nem sokáig lesz ez így, mert holnap meg Ballószögre utazunk az előzetes tervek szerint… A Papa, ha már úgyis Pestre jött, nem akar üres kocsival hazamenni, így a jövő hetet megint vidéken töltöm… Reszkessetek falubeli kutyák!!!!

Látogatás Dorciéknál

Kéremszépen! Ha Anya így teljesíti minden ígéretét, akkor minden rendben lesz köztünk! Jól aludtam, konkrétan egyszer sem keltem fel (milyen jó, hogy Anya senkinek nem tett konkrét ígéretet a jól alvásra… egy kicsit elszokott tőle, hogy egyedül aludjon, és egy csomószor fent volt éjszaka… pedig hogy megfogadta, hogy korán lefekszik! Aztán még fél tizenkettőkor is a Doktor Addison előzőleg felvett részén bőgött a nappaliban… Állítólag élvezte, hogy övé az egész ház, és egyebek... de szerintem csak hiányolta Apát). No, tehát, reggel felkeltünk, és elindultunk a villamoshoz. Villamossal elmentünk a Lucáékig, aki már a megállóban várt minket az Anyujával, majd együtt felkerekedtünk, és több átszállással eljutottunk Balázsékig, ahol naaaagy babatali volt. Nagyon régen voltunk ekkora babatalin, és most nagyon élveztünk a nyüzsit. Felfedeztük Balázs összes játékát, Balázs Apuja meg azt fedezte fel, hogy tényleg mennyire számítanak a gének… nézzétek meg, milyen picinek tűnök Balázs mellett! Pedig Ő a fiatalabb!!! 3 héttel! És tessék… De hát látszik az Apuján is, még így ülve is, hogy milyen magas… Mindegy, én legfeljebb majd nem a magasságommal tűnök ki, hanem például azzal, hogy milyen frankó praktikákat találok ki arra, hogy a csajok EGY CSAJ hajlandó legyenek velem ágyba bújni egy ágyon inni… Állítólag ez sem lebecsülendő teljesítmény. Ja, kipróbáltuk az összes kerti játékot is, nem csak a bentieket, ami nem volt kis teljesítmény, tekintettel a játékok számára. Én momentán még Balázs ágyát is kipróbáltam (ezúttal egyedül), ugyanis a délutáni szuszkámat ott ejtettem meg. Aztán, amikor már végkép kifáradtunk, elindultunk haza. Mondjuk, a hazaútnak voltak izgalmas pillanatai, például rögtön az indulás, mert a HÉV majdnem elhúzott az orrunk előtt… Ha láttátok volna!!! Anya meg Gabi néni egymást ordítva bíztatva rohanva toltak minket…mi meg Lucával sikongattunk a gyönyörűségtől… kicsit szurkoltunk is, hogy de jó lenne, ha nem érnénk utol a HÉVet, mert akkor esetleg Anyáék megpróbálnák a következő megállóig beérni a szerelvényt, és akkor futnának még egy kicsit, de elég randán néztek, amikor ezt elmondtuk Nekik. Szóval miután kilihegték magukat, még az Örs vezér téren az Árkádba is beugrottunk pár üzletbe, itt már Luca apuja, Mike is csatlakozott hozzánk, majd némi idegnyugtató pénzköltés után hazajöttünk. Még ma is egyedül leszünk egész este, de én már nem tartok tőle… tudom, hogy Anya ismét többet lesz ébren, mint hogy aludna, így őriz engem (nem mellesleg már 3 rész is fel van véve neki a Grace klinikából, amit szintén csak ébren lehet követni..).

Királylány és Kiskirálylány látogatása

Apa teljesen lenyűgöződött a könyvtől, nem különben a Klári nagyi, aki szintén megkapta a saját példányát. Megállapíthatjuk, hogy érdemes volt. Voltak egyébként moziban is Anyék az évforduló alkalmából (Szex és New York természetesen), meg vacsizni a Kogartban, ami Anya egyik kedvenc helye. Úgyhogy az ünneplésnek megadták a módját. Tegnap aztán Nagyi haza is utazott, bár megígérte, hogy hamarosan újra látjuk egymást (vasárnapra van színházjegye, és jön szombaton a barátnőjével). No, ma meg Jött a Királylány látogatóba, aki most épp kisbabecot vár… De a pocija sem akadályozta meg abban, hogy egy csomót játsszon velem egész nap! Mivel ilyen édi volt, megbeszéltem Anyával, hogy a kinőtt ruháimat kölcsönadjuk Nekik, mielőtt még az én tesóm kapná meg.. na, én itt elvesztettem a fonalat, mert most hallok először arról, hogy lesz tesóm, de aztán Anya megnyugtatott, hogy még nem most, ne aggódjak, minden figyelme az enyém még egyenlőre, majd szól, ha aggódni kezdhetek. Szóval előszedtük a kisrucikat, meg odaadtuk a kis kék pihenőszékemet is, amiben az első pár hónapban olyan jókat aludtam… Emlékeztek még? Amikor Anya csak háton altatott a bölcsőben? Én meg hörögtem? És hajnalban kiköltöztünk a nappaliba? Na, akkor! Reméljük, hogy a Kiskirálylány (már ha lány… a kisfiúk nem szeretik, ha Királylánynak hívják őket… a kiskirály meg hülyén hangzik, akkor majd valamit kitalálok, ha kiderül, hogy fiúka) is szereti majd… Amíg Ők a cuccokat pakolászták, én felmásztam a szekrényre, és megpróbáltam elkapni Anya menyasszonyi csokrát… Erre Anya elmondta a csokorelkapás lényegét, és mivel nem akarok férjhez menni mostanság, elég hamar letettem róla. Később megjött Apa is, de mint kiderült, csak a cuccaiért jött… Nem kell megijedni!!! Nem költözik el tőlünk, csak három napra elutazik a haverjaival „kanbulit” tartani… ez annyira izgin hangzott, hogy rögtön elhatároztam, hogy majd Lucával mi is rendezünk kanbulit! Erre Anya nagyon nevetett, de nem volt hajlandó részletesebben megmagyarázni a vihogás okait… lényeg az, hogy Apa összepakolt, elköszönt, majd a Királylányt is elszállítva a villamosig, elment… Én viszont nyugodtan mehetek aludni, mert Anya megígérte, hogy ha jól alszom, akkor holnap meglepi lesz! Azt meg szeretem, így most elköszönök mára (úgyis teleírtam egy egész oldalt, nehogy megunjatok már itt a végén…). Pusz!

A Könyv

Na, Apám! Izé..Olvasók…vagy barátaim, vagy mik… Mindegy. Képzeljétek, Anyának és Apának ma volt a második házassági évfordulója (bár lassan 14 éve, hogy ismerik egymást, így a szám elég kicsinek tűnik, de hát istenem, jó munkához, jó házassághoz idő kell), és kiderült, hogy Anya mit mókolt annyira nagy titokban… A blogomat igazi könyvvé varázsolta!!! Igazi könyvet írtunk, bezony! Azt a hat hetet, amit a Mamáéknál töltöttünk Ballószögön, Anya arra használta, hogy könyv-formára alakítsa a blogot… De nem ment ám az ilyen egyszerűen!!! Dorci néni nélkül semmi nem lett volna belőle, az tuti!!! Ő keresett nekünk egy grafikust, aki hajlandó volt rohammunkában az egészet átteni egy programba, amit a nyomda is tud használni, valamint hogy megkreálja a könyvborítót, meg Anya egyéb agyrémeit is megvalósítsa… Aztán szintén Dorci szerzett nekünk egy nyomdát, ahol a szűkös határidő ellenére (akkor már csak egy hét volt hátra az évfordulóig) és a kispéldányszámot is tolerálva megcsinálják… azt hiszem, ha csak magunkra lettünk volna utalva, akkor ebből vagy csak nagyon nagy csúszással lett volna valami, vagy megmaradt volna sima Word-doksinak az egész, és max. az otthoni gépen lehetet volna kinyomtatni (ami mint tudjuk, nem lett volna ilyen sose…)

Úgyhogy akkor most a hálálkodás:

Először is, köszönjük szépen Dorcinak a millió telefont, amit az ügyben bonyolított (Ő volt a kontakt Anya és a grafikus közt, a grafikus és a nyomda közt, a nyomda és Anya közt, és néha keresztbe-kasul is...).Ja, és a borítón levő fotót is Ő készítette egy babatali alkalmával…

Köszönet Korossy Katának, aki az összes agyrémünket tolerálva néha éjjel háromig dolgozott, hogy időben nyomdában legyen a cucc, és különben is, nagyon aranyos, bár még sosem találkozott velünk, és mégis…

És köszönet a IHB Digitalnak, akik papírra vetették a könyvet, főként Horváth Hajninak, aki szintén sok túlórát beáldozott azért, hogy időben meglegyünk…

Ja, és nem utolsó sorban: köszi Apának az elmúlt 2 (illetőleg 14!!!) évért!

Köszönet mindenkinek!!!

Hétvége

Már megint vasárnap este van…olyan gyorsan repülnek a napok, hogy azt el sem tudom mondani... Biztosan a sok program is közrejátszik. Pénteken kalandoztunk például! Először ültem villamoson (Anya a belvárosban nem hajlandó vezetni… máshol se nagyon szeret, de ott meg depláne)! Elmentünk villamossal az Europarkig, ahova most nem mentünk be, hanem rögtön lementünk a föld alá, és metróval (na, ezen is most voltam először) elmentünk egészen az Árpád hídig (azt nem láttuk, de a megálló neve az volt, így azt gyanítom, hogy csak ott van valahol a közelben), ahol Apa várt, hogy együtt elmenjünk a CULINARIS nevű üzletbe, ahol Anya (Apát idézem) „megőrülhet”. Szabad kezet kapott ugyanis, hogy felszerelje az új konyháját mindenféle finomsággal… Aztán persze amikor a fizetésre került a sor, akkor majdnem infarktust kapott…már az gyanús volt Neki, hogy a főnök személyesen veszi ki Anya kezéből a bevásárlókosarat, amit már Anya alig bírt el, csak tántorgott vele polctól polcig, valami őrült tűzzel a szemében… Mindegy, kifizettük, eljöttünk, Anya boldog volt, estére sütit ígért Apának, úgyhogy végük is a projekt sikeresnek volt mondható. Hazafelé a kocsiban engem elnyomott az álom, mert Anyát még nézni is fárasztó volt… Aztán tegnap meg ma csak úgy elvoltunk, sokat játszottunk, én a játékaimmal, Apa meg az új DVD lejátszójával… esküszöm, látnotok kellett volna, ahogy maga mellé gyűjtötte a távirányítóit, és boldogan nézte a tévét…meg is mutatom (hátha nem haragszik meg érte…). Ja, játszótereztem is ma Anyával, ahol volt egy aranyos kutya, aki nagyon bababarátnak bizonyult, esküszöm, kergetőzni is lehetett vele…csak az a gáz, hogy ugye a kutya szaladt elöl, én utána, Anya meg loholt utánunk, fotózni meg már nem maradt senki (Apa otthonmaradt megint „garázst rendezni”… ez valami nagyon férfias valami lehet, meg kéne tanulnom mielőbb nekem is…). Ja, és még ja! Pezsgőfürdőztem is Apával! Mondjuk kellett is ennyi víz, hogy a játszótér homokját leáztassa rólam…

Pancsolás újra

Tegnap Lucáék ismét baráti látogatást tettek nálunk… úgy látszik, ebből már hagyomány lesz, ha szerda, akkor Luca! Én mondjuk részemről támogatom ezt a dolgot, mert még Anya is nyugodtabb azokon a napokon, amikor nem csak ketten vagyunk… Nyomatják a pletyit Gabi nénivel, mi meg garázdálkodhatunk kedvünkre. Most az én szobámban kezdtük a játékot, bújócskáztunk, meg egymásra estünk a kanapén, meg csupa ilyen muris dolgot csináltunk (bár néha megrettentem attól, hogy vajon mit is várnak tőlem, és zavaromban a kamerával kezdtem foglalkozni...), majd egy nagy közös kajálás után irány a medence! Ja, a kajálás persze most is úgy ment, hogy nekem a Luca kajája ízlett igazán (mint mindig), így Gabi néni „szimultán etetést” rendezett, ami ugyebár teljesen normális, ha két baba akar ugyanbból az üveges ételből enni… (csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekünk is van pontosan olyan kajánk, mint amit Ők hoztak, de valahogy annak más az íze…Talán ha Luca körbenyalná kicsit az én ételesüvegem peremét, az segítene kicsit…) Na, a kertben nagy szám volt, mert Anya és Gabi néni is beültek mellénk a bálnába, amitől nekem olyan jó kedvem kerekedett, hogy csak fröcsköltem, meg kurjongattam, meg néha beleittam a vízbe… Csuda jó muri volt, úgy elfáradtam estére, hogy a fejemből is alig láttam ki! Ma viszont kénytelen voltam új játszópajtit keresni magamnak a magányos hétköznapokra: hétvégén a Mamáék hazahozták Lizát, és én most azt hiszem, hogy rákaptam az állattartás ízére. Rájöttem, hogy egy kutyának nem csak az a haszna, hogy az ivóvizét mindennap ki lehet suttyomban borítani, hanem magával az állattal is lehet játszani! Csóri Liza állandóan bemenekül előlem a házába, de úgy döntöttem, hogy ha a fene fenét eszik is, kicsalom onnan! A végére szegény állatnak már rángott a szája széle az idegtől, pedig én nem akartam Neki ártani… nem is értem, hogy miért nem barátságosabb velem… Aztán amikor Apa hazaért, akkor meg a kocsijával játszottam: már egyedül is fel tudok mászni a vezetőülésbe, és fél órákat eljátszom egyedül, bekapcsolom a vészvillogót, meg kormányt tekerek… Anya felvetette Apának, hogy járjon BKV-val dolgozni, nekem meg hagyja itthon a kocsiját, mert ugyan a járókát utálom, de a kocsiba be lehetne engem paterolni egy-egy nyugisabb fél óra reményében…

Samponbuli

Folyton tanulok új dolgokat… kénytelen vagyok, mondjuk, mert Anya kegyetlenül számonkéri azokat a dolgokat, amiket szerinte, vagy más szerint tudnom kéne. Itten van például az evés. A múlt héten, amikor jött a védőnéni (tényleg, még Ő is volt a múlt héten, csak a nagy forgalomban elfelejtettem mondani), megkérdezte, hogy eszem-e már önállóan. Anya mondta, hogy igen, szépen rágok, meg ilyesmi. Erre a védőnéni mondta, hogy arra gondolt, hogyha falatokat tesznek elém, akkor azokat megeszem-e…Anya sejtette, hogy az nem igazán számít, amikor a boltban kiflit majszolok, mert az nem falat, hanem félkifli, ami ugyebár teljesen más… Úgyhogy tegnap reggel falatokban kaptam a reggelimet, úgy, hogy csak kitette Anya elém a tálcára, és nekem kellett onnan felcsipegetni. Mivel elég éhesen ébredtem, maradéktalanul teljesítettem is a feladatot. Mire Apa felébredt, már mutattuk is Neki az üres tálcát! Jutalmul bemehettem Vele a fürdőbe, amíg borotválkozott, de aztán lehet, hogy ezt megbánta, mert elcsórtam a samponomat, ami tegnap este túl közel maradt a kád széléhez, ügyesen felnyitottam, és egy részét kiborítottam a padlóra… Nem a rosszalkodás vezérelt, esküszöm, én csak segíteni akartam felmosni! Csiszáltam a kezemmel, pont úgy, ahogy Anyától láttam, majd amikor rájöttem, hogy csúszik, kikiáltottam koripályának a fürdőszobát…szerintem nagyon buli volt, Apáék se szúrtak le nagyon, inkább csak vigyorogtak (nesze neked következetesség)… Ja, és ma megkaptam a 15 hónapos kötelező oltásomat is… A dokibácsi fél 12re ígérte magát, úgyhogy Anyának addig valahogy ébren kellett engem tartani, így bevetette a „nézzünk mesét a hálószobában” trükköt… Talán most először még le is kötött egy kicsit a mese… Annyira mindenképp, hogy a Dokibácsi ébren talált. Nem is sírtam nagyon a szuri alatt, így nagyon meg lettem dicsérve (de nagyon haragudtam Anyára, hogy még egy csomó időpontot megbeszélt a Dokival, hogy mikor jön szurkálni, de állítólag muszáj, mert megyünk majd nyaralni, és addigra védettnek kell lennem egy csomó minden ellen… Hát senki nem hiszi el, hogy én nagyon frankón meg tudom magam védeni????)

Vendégjárás

Na, kiderült, hogy a Vira mama is főleg az én őrzésemre lett idecsábítva (na nem mintha Ő ezt egy hangyányit is bánta volna), ugyanis Apa meg Anya tegnap már kora délelőtt elindultak „beszerző körútra”, hogy az új konyhába új keverőtálakat, meg tányérokat, meg ilyesféléket beszerezni…Mi egy cseppet sem bánkódtunk, pont kezdődött a tévében a Producerek, ami egy film, és nagyon jó zenéje van, úgyhogy táncolgattunk kicsit, meg játszottunk is…egészen délig elvoltak Anyáék, és telitömött csomagtartóval kerültek elő (bár Apa poénkodva mondta a Mamának, hogy val’szeg beteg a lánya, mert meglepően keveset költött- pechjére Anya meghallotta, és mondta Neki, hogy estére még úgyis élelmiszer-beszerzés van tervbevéve, majd akkor belehúz egy kicsit, csak hogy szó ne érje a ház elejét), és Anya egész délután a konyhában rendezgette a kincseit. Estefelé meg megejtették a szokásos Teszkó túrát, így a fürdetést a Mama intézte… Nagyon tutin éreztük magunkat, fröcsögtem, meg haboztam, a Mama meg bubikat fújt…. Jól bekajáltam utána, és mire Anyáék hazaértek, én már jófiú módjára nyomtam a szuszt. Másnap reggel meg megküzdhettem a legnagyobb kiflivel, amivel életemben találkoztam, ezt hozták nekem ugyanis Apáék tegnap meglepinek. Nagyon jó kis aji, mert egyben játék, meg kaja is…úgyhogy én ezt reggeliztem, minden mást köszönettel elutasítottam. Délre megjöttek a Papáék, és a délutánt kint töltöttük a játszótéren…sajna ottan fotó nem készült, de higgyétek el, remek volt. Négykor a Papa meg a Mama elindultak haza, majd melegváltásban megérkezett Niki és Franky, és hoztak nekem nagyon éééédes kis mesekönyvet, meg Anyának egy csomó frankó kis pletyit… így aztán estig el is beszélgettünk, meg közben megmutattam Nekik minden új tudományomat (csak sajna a közös fotó itt is elmaradt…). Mondtam már, hogy szeretem, ha ilyen sokan vagyunk? Olyan jó volt ez a vendégeskedős hétvége!!!!

Fürdőruhavásárlás, és egyéb

Ja, azt nem is mondtam, hogy a Nagyi kedden nem egyedül utazott haza, hanem Apa vitte, ami azt jelentette, hogy éjjelre kettesben maradtunk Anyával. Mondjuk, én ebből semmit nem vettem észre, mert addigra már elég fáradt voltam, mire elindultak, előtte még ugyanis megejtettünk egy gyors bevásárlást a Teszkóban, minket kiraktak otthon, és csak utána indultak. Reggel hiányoltam Apát, fura volt, hogy bár hétköznap van, nem megyünk be Őt ébreszteni, de aztán felkelés után nemsokkal megérkezett a Laci (Apa mukatársa), merthogy Apa az Ő autójával vitte haza Nagyit, mert le kellett vinni a régebbi mosogatógépet is, ami a mi autóinkba nem fért be….szóval szegény srác vissza akarta kapni a kocsiját, de Apa még nem ért haza, így velem játszott kicsit. Aztán amikor Apa is megjött, majd Lacival együtt elmentek a dolgozóba, akkor meg nemsokára érkezett Luca az Anyujával, és elmentünk együtt fürdőrucit venni az Anyáknak. Kiderült, hogy itt nem messze van egy fürdőruha nagyker, és oda szabadultunk be. Anya vett is egyet magának, ami a Kékezüst néni szerint (Lucaanyu) nagyon jól áll Neki. Szerintem is, de az én véleményem annyira nem számított…Aztán a szokásos játék-órák következtek Lucával, amikben egyre nagyobb örömöt találunk, egyre jobban tudunk egymással kommunikálni, meg ilyesmi. A tegnapi nap elég laza semmittevéssel telt, ma viszont sokan jöttek ám! Délelőtt befutott a Vira mama, ki s mentünk elé a villamoshoz, mondta, hogy most itt lesz hétvégén, meg ebédre még a Papa is jött a Dédivel, hogy megnézzeneke engem (Dédi ugyanis Papa Anyuja, így Papa általában Nála alszik, ha Pesten van…. Ezért volt a külön érkezés). Megebédeltünk együtt, aztán kollektív alvás következett: én mentem a szobámba szuszókálni, Mama az emeletre, Anya a szobájába, a Papa meg a Dédi meg a kanapén hesszeltek addig…Jó is ez a kis délutáni pihi, én mondom!!! (meg Anya, meg Mama, meg Papa, meg mindenki…)

Zavargások

Szombat reggel felkeltünk, és Anya meg Apa már a reggelinél is komoly haditervet kezdtek kovácsolni a hétvégével kapcsolatban, miszerint Anya a konyhát rendezi be, Apa meg a garázst csinálja szépre és tisztára… Na, gondoltam, hóha, álljunk itt meg egy pillanatra!!! Velem meg mi lesz???? Mondták, hogy semmi gond, majd hol egyiküknél segédkezek, hol a másikuknál… Ó, mondom, ezt aztán kisütöttétek, de mi van akkor, ha én egy ilyen szép nyári napon nem akarok se konyhát, se garázst rendezni? Mondták, hogy én vagyok a legkisebb, és ebbe nekem nem nagyon van beleszólásom…na, mondom, majd….majd én megmutatom! A mellékelt fotó még a megbeszélés után nemsokkal készült, aholis azt mutatom be, hogy Anya meg Apa milyen árbrándokkal telten vágtak neki a napnak…tudtam, hogy ezt várják tőlem, úgyhogy megmutattam, hogy értem én, hogy mit kéne tennem…De a vége az lett, hogy délután fél kettőre nagyobb kupi volt, mint amikor nekiálltunk a projektnek, mert én hamar abbahagytam a szüttyögést, és onnantól kizárólag az Ő kínjaikat növeltem, és mindenhova dadugtam az orromat, és Apa ebéd közben majdnem sírva hívta a Klári nagyit, hogy a vasárnap délutánra tervezett érkezését (konyhaszemlét akart szegény asszony tartani) hozza már előre ma estére, hogy legalább holnap délelőtt valamit lehessen haladni.. Még jó, hogy a Nagyira mindig lehet számítani, mindent eldobott a kezéből, és este hétre már itt is volt. Úgyhogy vasárnap helyreállt a lakásban a rend, tegnap még volt egy kis rendezkedés, de a mai napot már együtt töltöttük a kertben Anyával és a Nagyival (csak szegény Apa ment megint dolgozóba), és nemrég a Nagyi már egész nyugodtan mehetett haza, elhitte, hogy talán mostmár az úgynevezett szülők is megbírkóznak egyszerre velem, és a ház körüli teendőkkel… De én azt hiszem, hogy legközelebb azért jobban kikérik a véleményemet a hétvégi programmal kapcsolatban!