Pancsolás újra

Tegnap Lucáék ismét baráti látogatást tettek nálunk… úgy látszik, ebből már hagyomány lesz, ha szerda, akkor Luca! Én mondjuk részemről támogatom ezt a dolgot, mert még Anya is nyugodtabb azokon a napokon, amikor nem csak ketten vagyunk… Nyomatják a pletyit Gabi nénivel, mi meg garázdálkodhatunk kedvünkre. Most az én szobámban kezdtük a játékot, bújócskáztunk, meg egymásra estünk a kanapén, meg csupa ilyen muris dolgot csináltunk (bár néha megrettentem attól, hogy vajon mit is várnak tőlem, és zavaromban a kamerával kezdtem foglalkozni...), majd egy nagy közös kajálás után irány a medence! Ja, a kajálás persze most is úgy ment, hogy nekem a Luca kajája ízlett igazán (mint mindig), így Gabi néni „szimultán etetést” rendezett, ami ugyebár teljesen normális, ha két baba akar ugyanbból az üveges ételből enni… (csak zárójelben jegyzem meg, hogy nekünk is van pontosan olyan kajánk, mint amit Ők hoztak, de valahogy annak más az íze…Talán ha Luca körbenyalná kicsit az én ételesüvegem peremét, az segítene kicsit…) Na, a kertben nagy szám volt, mert Anya és Gabi néni is beültek mellénk a bálnába, amitől nekem olyan jó kedvem kerekedett, hogy csak fröcsköltem, meg kurjongattam, meg néha beleittam a vízbe… Csuda jó muri volt, úgy elfáradtam estére, hogy a fejemből is alig láttam ki! Ma viszont kénytelen voltam új játszópajtit keresni magamnak a magányos hétköznapokra: hétvégén a Mamáék hazahozták Lizát, és én most azt hiszem, hogy rákaptam az állattartás ízére. Rájöttem, hogy egy kutyának nem csak az a haszna, hogy az ivóvizét mindennap ki lehet suttyomban borítani, hanem magával az állattal is lehet játszani! Csóri Liza állandóan bemenekül előlem a házába, de úgy döntöttem, hogy ha a fene fenét eszik is, kicsalom onnan! A végére szegény állatnak már rángott a szája széle az idegtől, pedig én nem akartam Neki ártani… nem is értem, hogy miért nem barátságosabb velem… Aztán amikor Apa hazaért, akkor meg a kocsijával játszottam: már egyedül is fel tudok mászni a vezetőülésbe, és fél órákat eljátszom egyedül, bekapcsolom a vészvillogót, meg kormányt tekerek… Anya felvetette Apának, hogy járjon BKV-val dolgozni, nekem meg hagyja itthon a kocsiját, mert ugyan a járókát utálom, de a kocsiba be lehetne engem paterolni egy-egy nyugisabb fél óra reményében…