Hálistennek
ez az év elkényeztet minket a négy napos ünnepeivel. Most a május1 miatt van
egy újabb…és ha május elseje, akkor jöjjön a már évek óta bevált program: irány
Ballószög, ahol megünnepeljük Botit, fennállásának harmadik évfordulója
alkalmából, és kedden meg majd majálisozunk egy jót.
Reggel
felkelés után elindultunk, kevés nyígással odaértünk, és mákom is volt nagyon,
mert D. csak a kiszállás pillanatában hányta el magát, így megúsztam a
kocsitakarítást. (A vadiúj szandiba bújtatott lábamat is sikerült időben
félrerántani…).
Mondjuk
szerencsére a vidéki levegő (meg az uncsitesók közelsége) mindenre jó gyógyír,
úgyhogy utána már senkinek eszébe sem jutott a malőr, és én is csak két perig
aggódtam, hogy ez most vajon valami betegség jele, vagy megint csak
felkavarodott a gyomra (nem bírja olyan jól az autókázást… én nem is értem…és
amikor 2 évesen elmentünk egész Olaszországig?????).
Szóval
ott már minden rendben volt, nagyot ebédeltünk, majd megbeszéltük, hogy B.
köszöntése majd csak alusz után lesz. Jobban is jártunk így mert az összes
gyerek bezsongott természetesen az ajándékoktól, még este is alig akarták azokat
kiengedni a kezeik közül…
Petra
egy kis tündérbogyó, hatalmas kislány, csuda hajzattal… de nem, nem mozdult meg
bennem semmi, nem kell aggódni :)
Sőt, kérdeztem
Dávidot is, hogy na, kell egy ilyen kis hugi nekünk otthonra????
„NEM!!!!”Akkójó.
A
nap szereplői voltak még: torta, kert, víz, később tűz.