Fagyi minden nap

Azt hiszem, lassan áttérhetünk a nyári időszámításra olyan téren is, hogy tényleg visszajött programba a fagyizás. D. már vagy két hete várja, hogy a péknél fagyit is lehessen kapni, ugyanis ő emlékszik, hogy tavaly is minden nap, ovi után együtt elsétáltunk, és habzsi-dőzsi.

Hétfőn mentem ugye értük, Viki és Anna pont a kapuban voltak, mondom hello, lányok, hogy voltak ma a kölkök, melyik volt a rosszabb, erre mondják, hogy hát mind a kettő, mint az angyalok… mondom, tuti, hogy az én gyerekeimről beszélgetünk? Na, majd bizti én kapom meg a rosszaságot belőlük mára…. de nem, képzeljétek, bementem, nulla harccal felöltöztünk, majd mind a kettő megfogta a kezem, hogy hát akkor menjünk el a pékhez, és vegyünk „valamit”. Pont bekanyarodtunk a pék utcájába, amikor jött szembe egy pasi, kezében fagyival…. kel ragoznom, milyen öröm volt ott? Kaptak egy-egy fagyit, utána kézen fogva sétáltunk haza, közben nyalták a fagyijukat, és beszélgettünk… éljen a nyár.

Kedden ugyanígy történt, szerdán dettó, és ma is voltunk…. és már most úgy feküdt le D. hogy hát akkor ugye holnap is megyünk?

Én meg napközben most elég jól voltam az elmúlt két napban…. a Borkonyha megnyitotta a teraszt, tegnap ott ebédeltünk Dorcival és T-vel, Dorci leendő üzletéről beszélgettünk, közben persze végigkóstoltuk az új étlapot,továbbra is hibátlan, van egy olyan érzésem, hogy minden megbeszélésemet ide fogom tenni….

Ma meg végre kipróbálhattam az Onixot. Ildi barátnőm és egy kedves barátja olt a partnerem. Ildivel nagyon jól egymásra találtunk, főleg ugye a kajaszeretet hozott minket össze… csuda csaj, olyanokat röhögünk, hogy még….

Kaja előtt még vettünk csodagyurmát a kölköknek, meg elmentünk a Culinarisba is, vettem Cicukának tonkababos szórócukrot, kaja után meg Ildi gyorsan hazadobott, merthogy már itt vártak az első Vaterás vevőim, elvitték a narancssárga babakocsit. Hiába, lassan meg kell szabadulni a bébicuccoktól…bár nem tudom, hogy meddig lesz nekem türelmem ehhez a Vaterához….