Gyilkost???

Már akkor tudtam, hogy ezekkel a delfinekkel azért lesz némi gond, amikor a Bóbita mondta, hogy neki van két óriási nagy állata. Történt ugyanis, hogy vagy két hete meséltem a Bobónak, hogy újabban nagy a plüssállat mánia itt minálunk, és hogy D. pl. előszedte azt a plüssdelfint, amit még vagy 3 éve kapott a Kláritól, és most mindenhova azt visszük magunkkal. Erre mondja, hogy hát neki van két marha nagy plüssdelfinje, amit még a Ricsi albérlői hagytak ott a lakásban, kell-e az nekem. Mondom, óháthogyne, biztos nagy sikere lesz. Mondja, hogy tök aranyosak, az egyik egy gyilkos delfin (bálna), a másik meg egy szimpla kék. Ujuj, mondom, gáz lesz, nem egyforma… de aztán úgy voltam vele, hogy két nagy még mindig jobb, mint a semmilyen….

Ráadásul rá pár napra D., a saját sima kis kék delfinjét szorongatva mondta nekem, hogy képzeljem el, van olyan delfin, ami gyilkos delfin!!!!!!!! (a sok felkiáltójelet is utánamondta…ha értitek…) A hatásszünetet kihasználtam arra, hogy erőst csodálkozó arcot vágjak, erre boldogan folytatta, hogy az fekete-fehér, nem ilyen kék, mint ami a kezében van (jaj, még el se mondtam, hogy az igazi „sima” delfin nem is kék, hanem szürke….), hanem fekete-fehér!!!!!! Mondom, nahát. Erre persze jött a „majd veszel nekem egy olyat???” Háhá, most teljesen őszintén mondhattam, hogy: igen, kisfiam, ha jó leszel, kapsz egy olyan delfint…

Tegnap Bóbival cseteltem egy kicsit napközben, és mondja, hogy megy be a Ricsi valamiért Thez az irodába, ó, mondom, figyimá, nyomd már a kezébe a két delfint!!!! R. be is vitte az állatokat, és T. ma este haza is hozta…. Igen, talált. Összevesztek. Sőt.

D. először boldogan ráfeküdt a „gyilkos”ra, G. meg boldogan ölelgette a sima delfint… de két perc után D. úgy döntött, hogy a sárga oldalú (?????) kék delin sokkal színesebb, mint a fekete-fehér, és az hiába nem gyilkos, neki az kell…. G. meg kiállt magáért, és a delfinért, és nem adta….

Hú, ha láttátok volna…. D. most először nem sírt, nem ordított, nem hisztizett, hanem egész komolyan megsértődött. Durcás arccal ült le vacsizni, és nem volt hajlandó enni egy falatot sem…mikor kérdeztük, hogy tonképpen’ mi baja (tudtuk, de hallani akartuk…), mondta, hogy nem is hajlandó elmesélni…

És nem, nem vettük el a kicsitől a kéket… Mondtuk D-nek, hogy Ő kért gyilkos delfint nem is olyan régen (tényleg nincs 2 hete, hogy mondta), megkapta, és legyen kedves egy kicsit megbecsülni, különben elég sokára lesz az legközelebb, hogy bármit is megkap, amit kér….

Mindenesetre az ágyba nem vitte magával a dögöt, de kíváncsi leszek, mit tesz majd holnap reggel….