Családi Nap az oviban

Tegnap családi buli volt az oviban. Az összes gyerek felvonult az összes szülőjével együtt,volt nagy bográcsozás, rengeteg palacsinta, meg ugrálóvár,meg minden egyéb, nagyon jól éreztük magunkat. T. nem maradt a végéig, mert neki estére már hetek óta le volt beszélve a fiúkkal a kártyaparti,úgyhogy fél hét körül lelépett, de mi a gyerekekkel egész sokáig kitartozzunk. Jobban mondva ők még maradtak is volna, ugyanis volt még kerti mozi is, amit nagyon élveztek…

A lényeg, hogy amikor hazaindultunk, D. még elmart az egyik asztalról egy kis karéj kenyeret.

Miközben ballagtunk, imígyen nyilatkozott róla:

„Anya, de jó hogy elhoztam ezt a kis kenyeret, erről emlékezem majd, hogy milyen jó buli volt…”

Gábor eközben már előrébb tartott (mindketten bicóval voltak), csak D. kicsit lassabban haladt, mert azért így nem annyira tudott kormányozni. Utána is kiáltott G-nek:

„Gáborka, én csak lassan tudok menni,mert kenyérrel vagyok!!!”

Nagyon röhögtem…

Nem túl jó kép...

... de a lényeg látszik. Meghatódottan néztem ma D-ék falitábláját, ahova mindig kiteszi Viki az épp aktuális művüket a gyerekeknek. A képeken újságokból kivágott képek voltak. Én ahogy hirtelen ránéztem, azt gondoltam, hogy választaniuk kellett, melyik hasonlít legjobban a családtagokra, és ezt kellett montázzsá alakítani. Rögtön meghatódtam, hogy D. milyen szépnek lát engem....
Aztán azért megkérdeztem: 
-Kisfiam, Anya szerinted ilyen szép?
-Jaj, Anya! Nem az volt a feladat, hogy ki milyen szép! Csak hogy legyen a képen néni is, bácsi is, meg gyerek is!!!!!
Jaaaaaa...........francba.

És megint Borkonyha....

.... naigen. De ma is volt indokom: Kriszta barátnőm szülinapját ünnepeltük. Jó, igaz, hogy két-három hetente amúgy is elmegyünk együtt ebédelni, de mégis más, ha ünnepi alkalom ;-)
És igen,megint nagyon jó volt ;-)

Étteremben a fiammal

Ma megint mérföldkőhöz érkeztünk.

Szept 18-án a következőt írtam a fészbukra:

„ D. kitalálta, hogy vigyem el étterembe. Egy hete ezt mondogatja,hogy csak mi ketten menjünk el étterembe. Ma újra szóba hozta, mikor G. kiment a szobából, és hogy nyomatékosítsa, hogy mennyire szeretné, közölte: -Anya, tudom, hogy akkor megyünk, ha jó leszek. És képzeld! A rosszaság most is itt van bennem (mutatott a mellkasára), de én visszafogom magam, és nem engedem, hogy kijöjjön!
Ezek után hozzátette, hogy már kitalálta, pontosan hova akar menni: -Ja és Anya! Oda menjünk, ami a te kedvenc éttermed! Szombaton, ebédelni!
Őőőőőő.... ott is visszafogja majd vajon a rosszaságot? :)))”

Na, ma erre választ kaptunk: igen, visszafogta.

Akkor mondtam neki, hogy ha szépen viselkedik az elkövetkező napokban, akkkor izsten az atyám, szombaton elviszem ebédelni a Borkonyhába.

Tegnap este már alig bírt elaludni az izgalomtól, ma már hétkor fent volt, úgyhogy fél 11kor szépen összekészültünk, és elmentünk kettesben ebédelni. Az étterem már felkészült ránk lélekben, előre szóltam, hogy kiskorúval leszek nehezítve, így az amúgy sem hibátlan stílusom lehet, hogy még durvább lesz J Egy szavam se lehet, minden nagyon Rendben volt, Tamás (nem az itthoni, az ottani) még a konyhába is beengedte Dávidot, aki rettenetesen élvezte az egészet, baromira tetszettek neki a nagy gépek, a nagy sürgés-forgás, minden….

Evett is rendesen (külön nekikészítettek paradicsomos tésztát a fiúk), úgyhogy azt hiszem, újra megbizonyosodhattam afelől, hogy előbb-utóbb komoly ember lesz a bébikémből….

Egyébként én is nagyon finomakat ettem. Az előételem alatt D-t is egrecírozgattam, de mire azzal végeztem, ő be is fejezte a saját kajáját, és hogy nyugodtan megehessem a (halas, kagylós, csodálatos) főételemet, Tamás bevitte D-t a konyhára megint, hogy együtt tálalják ki a desszertünket (fagyiztunk, naná).

Jövünk majd máskor is együtt, főleg majd tavasszal, amikor már a teraszra is ki lehet majd ülni…

Szerelem....

Mikor mentem az oviba, D. és Bogi nevű csoporttársnője egymás mellett feküdtek hason,és csak úgy ragyogtak. Bogi egyszer csak lenyalt egy puszit D-nek, majd rám nézve közölte: -Nekem Ő lesz a feleségem!!! D. kijavította: Nem, te leszel a feleség, és én a férjed.... Na, vacsi közben azért rákérdeztem. -Dájí, mióta vagy szerelmes a Bogiba? Vállrántás, majd: -Csak szerelmes vagyok...ennyi!!!!
Na, vonjuk be G-t a társalgásba: -Gáborka, neked van szerelmed?- Bólogat. -És ki? - Hát a Noi, a Kriszti, az Otília.... meg Izabejjja!!!!!!!!!

Hiába, no. G-ről már most ehet tudni,hogy nagy nőfaló lesz… esküszöm, még a szeme sem áll jól…

Az álmok néha valóra válnak...

Tegnap,miközben itthon dolgoztam, hívott T., hogy megérkezett a nagy megrendelés. Egy cég rendelt egy csomó ékszert, harminc darab híján 3000 darabot, ami nagyon tuti. Holnap asszem megvalósíthatom egyik gyerekkori álmomat: mint minden gyerek, én is nagyon szerettem matricázni. Mindegy volt, hogy milyen matrica, hova ragasztjuk, a lényeg, hogy ragasszunk…

No, holnap 3000 zacskóra kell 3000 címkét felragasztani… mindenkinek kívánom, hogy egyszer váljanak valóra az álmai ;-)