Tegnap
családi buli volt az oviban. Az összes gyerek felvonult az összes szülőjével
együtt,volt nagy bográcsozás, rengeteg palacsinta, meg ugrálóvár,meg minden
egyéb, nagyon jól éreztük magunkat. T. nem maradt a végéig, mert neki estére már
hetek óta le volt beszélve a fiúkkal a kártyaparti,úgyhogy fél hét körül
lelépett, de mi a gyerekekkel egész sokáig kitartozzunk. Jobban mondva ők még
maradtak is volna, ugyanis volt még kerti mozi is, amit nagyon élveztek…
A
lényeg, hogy amikor hazaindultunk, D. még elmart az egyik asztalról egy kis
karéj kenyeret.
Miközben
ballagtunk, imígyen nyilatkozott róla:
„Anya,
de jó hogy elhoztam ezt a kis kenyeret, erről emlékezem majd, hogy milyen jó
buli volt…”
Gábor
eközben már előrébb tartott (mindketten bicóval voltak), csak D. kicsit
lassabban haladt, mert azért így nem annyira tudott kormányozni. Utána is
kiáltott G-nek:
„Gáborka,
én csak lassan tudok menni,mert kenyérrel vagyok!!!”
Nagyon
röhögtem…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése