Esküszöm, amint megszületik Bóbi babeca, és végre meg tudjuk nyitni a „bótot” is, visszatérek a rendszeresebb blogíráshoz is…meg a fotózáshoz, ami ugyan mint tudjuk, a profi szinttől messze van,de legalább kép… de most valahogy semmit nem éreztem olyan súlyú dolognak, hogy olyan nagyon kedvem legyen írni róla… Minden reggel úgy kelek fel, hogy na, hátha ma megyünk szülni, minden programot úgy próbálok beütemezni, hogy bármikor félbehagyható legyen (ergo nem tervezek semmit, és nem is nagyon megyek sehova).
Tegnap jött Klári mami Imrével, a gyerekek nagyon boldogok voltak, amikor ők mentek értük az oviba, ma reggel is velük mentek, majd Kláriék nekiláttak, hogy rendbe hozzák a kertünket…
Imre kertészmérnök, és hát ugye ez is egy szakma… jó, az igazság az, hogy én sok mindent megcsinálok, egyedül összeszerelek egy közepes Ikeás szekrényt is akár, de a kertészkedést utálom… nem is szerettem sose, ha csak lehet, próbálom megúszni (jó, a nyáron volt olyan is, amikor egyedül voltam itthon, hogy nekiláttam, és lenyírtam a füvet, mert már nem tudtam nézni, de ez a max.). T. néha nekiesik, hogy kicsit „ráncbaszedje” a sövényeket, meg ilyes, de hát „a szakember az szakember, tuggya hogy van az”.
Szóval ők nekiláttak a kertek, mi meg rendes, segítőkész fiatalokként fogtuk magunkat, és beálltunk segíteni elmentünk a Bauhausba, vettünk még egy csomó növényt, amit majd (miután kigazolták) el lehet ültetni a kertbe. És pluszban abban is megegyeztünk, hogy mi jól elmegyünk ebédelni. Igen, kettesben. Emlékeztek, mi volt a legutóbb? Igen, el kellett rohanni az ebédről…. gondoltam, hátha most is el kell majd rohanni, mert beindul a szülés…
Jó, ez csak egy mondvacsinált ürügy volt, persze, de T. is hálisten kapott az alkalmon… különben is, csodálatos idő volt, és jövő héten úgyis bezárják a Borkonyha teraszát, ha még akarunk egy jó ebédet kint, akkor most vagy soha.
Az ebéd természetesen hibátlan volt, és most erről kivételesen kép is van… nem, nem tervezett, Facebookról csórt kép, az étterem saját oldaláról vettem, ahova Tamás (nem az enyém, Ő képen is rajta van,ugyebár) kiposztolta az utolsó szép tavaszi „terasz-napokat”. Ismét rá is döbbenhettem az internet hatalmára, mert délután már azzal hívott Dorci, hogy „látom, még nem szültök”. Mondjuk T-t kicsit kiröhögték a munkatársai, mert bent nemes egyszerűséggel csak annyit mondott, hogy munkaebédre megy… még jó, hogy Ő a főnök J De így is cinkelték, hogy szinte titokban kell ellógni a feleségével, ha nyugit akar J Én mindenestre örülök a képnek, legalább van rólunk közös kép, mert ugye az elég ritkán készül… és ha már kép, akkor a kajákról is teszek fel, mert érdemes…
Előételnek bikaherét ettem, ami ebben a formájában már ugye elég guszta (mikor „készülés” közben láttam, szintén a fészbukon, szintén Tamás által posztolva, akkor megfogadtam, hogy én ezt sose, nade ha már ott vagyok, akkor nanáhogy), T. tolt egy vadast (miután bepuszilt egy nagy tál pityókalevest), én meg főételnek meleg bébispenót salátát tormahabbal… desszerteztünk is, kis kapros tejberizs kaporfagyival nekem, csokiszuflé T-nek… Jól tartottak minket, na.
Mire hazaértem, a kert már annyit szépült, hogy azt hittem, rossz helyen járok… igen, tudok élni. De rendes voltam, és egész részletesen elmeséltem az addigra jól kifáradt Kláriéknak, hogy miyen jól is éreztük magunkat… anyum jól van.
