Miután G. gyógyultnak nyilváníttatott, reggel elmentünk az oviba… Délután háromkor jött a telefon, hogy most meg D. lázas… Rohanás, negyed óra múlva már itthon volt. A gáz az volt, hogy nekem négyre vissza kellett menni szülőire, de hálistennek pont ugye itt volt Tündi, aki addig vigyázott D-re…Különben bajban lettem volna, azért G. első szülőijén csak ott kéne lenni (holnap Dávidé lesz, de ha az kimarad, az azért nem tragédia, majd begyűjtöm az infókat utólag). Tündi nagyon aranyos volt, ott ült végig az ágya mellett, egész fél hatig, amíg be nem futottam Gáborral…
Úgyhogy most a héten Dájít fogom pátyolgatni, jó lenne péntekre gatyába rázni, mert sportágválasztóra mennének az ovival…. Nagy baj nincs, kis láz, de nem fáj hálisten semmije, csak kicsit elesett… mindegy, kezelünk, pihen, oszt meglátjuk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése