Érdemben nem nagyon tudok hozzászólni az elmúlt pár naphoz, lévén többnyire ugye a hálószobában tartózkodtam. Isten áldja meg a Katit, komolyan, pillanatok alatt átvette a szerepemet, főzött, elvitte D-t az oviba, mosott, egész nap elvolt Gáborkával (aki csak holnap mehet oviba, bár hála istennek szerda óta gyakorlatilag semmi baja, de úgy voltunk vele, hogy a legjobb, ha kicsit megerősödik, nehogy megint az legyen, hogy visszamegy az oviba, épp-hogy-meggyógyultan, és megint benyal valamit), elment G-vel együtt D-ért minden nap, sétáltatta, fürdette, vacsiztatta őket…
Én csütörtökig alap-üzemmódban működtem csak (úgy is épp hogy), csüt-pénteken már legalább tudtam kicsit dolgozgatni az ágyban (ja, igen, nemsoká indul a kis „bótom”, amint beindul, írok részleteket is), de huzamosabb ideig felkelni még nem… Tegnap délelőtt már egész elviselhetően éreztem magam (de továbbra is szorítok, hogy még pár napig ne szüljön a Bóbi), el is mentem T-vel a kölköknek ruhákat vásárolni. D. is nőtt a nyáron, kell neki őszi cucc (bár a 110-esek még kicsit nagyok…), Gábornak is kellenek nadrágok, mert ugye amit D. kinőtt, az már nem túl szép (lévén elég sokáig hordott egy-egy méretet). Be is vásároltunk, nem egész 3 óra alatt végeztünk, a végére úgy kinyúltam, mint aki egész délelőtt kapált, úgyhogy a délután megint a döglődésé volt.
Ma reggel már tényleg egész jól keltem, át is pakoltam mind a két gyerek összes szekrényét, ki a kinőtteket-szakadtakat, kimostam az újakat, bepakoltam…
Kati ma délután ment haza, estére viszont átjött az Anyu, merthogy péntek óta a Bóbitánál van úgyis (ő lesz Nándival, amíg Bóbi a szüléssel, meg a pár nap kórházi bentléttel lesz elfoglalva), és gondolta, amíg lehet, még egy kicsit megnéz minket is… holnap reggel meg majd megy vissza Bobóhoz.
Én meg felhívtam Bobót, hogy mostantól már újra számíthat rám… keddre van kiírva, kíváncsi vagyok…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése