És elölről....

D. ugyan már szerda óta teljesen láztalan, de nem akartam semmit a véletlenre bízni, így csak ma ment először oviba. Még most is itthon tartottam volna szívem szerint hétfőig, de ma mentek az ovival a Nagy Sportágválasztóra, és gondoltam, erről azért kár lenne, ha lemaradna… és ha már így, meg is beszéltem a Zsófival, hogy mivel amúgy is ma jön a Bóbitához, hogy a hétvégén kicsit segítsen Neki a pakolászásban, jöjjön el velem ebédelni (igen, a Borkonyha volt betervezve… mit csináljak, ha most ez a kedvenc???). Lefixáltuk, én be is mentem Tamással az irodába, miután a gyerekeket leadtam az oviban, mondom délig ott dolgozgatok (igen, dolgozgatok, nemsokára minden kiderül, el fogom mondani (már aki még nem tudja) hogy mit is, hogy is, türelem), aztán majd onnan megyek… hát, tervnek szép volt… fél 11kor jött a telefon az oviból, hogy Gábor lázas… azt hittem, tökönbököm magam, komolyan… rohanás, gyerek hazahoz, láz lehúz, anyázás… Sose lesz ennek vége… és ami a legnagyobb gáz: kezd fájni a torkom…