Nos, ma beütött… Én esküszöm, hogy semmit nem láttam még reggel a Gáborkán, semmi jele nem volt, hogy bármi baja volna… Sőt, tegnap este én főzni voltam, T. volt a gyerekekkel, és most égre-földre esküdözik, hogy Gáborka egy csomót evett, ugrált, minden, nem volt baja…de lássuk, mi volt:
Mára megbeszéltük Tamással, hogy most aztán már tényleg bevezetjük a tavaly tavasz óta tervezett „legalább két hetente egyszer menjünk el ebédelni” projektet…
Asztalt foglaltam, oda is értünk fél egyre az étterembe… és mihelyst a székhez ért a fenekem, csörgött a telefon, ovi, hogy hát G. lázas…
T. mondta, hogy azért azt a kaját, amit már kikértünk, gyorsan együk meg, gondolhatjátok, lapátoltam, mint állat, aztán futás…
Az ovihoz érve láttam, hogy G. az irodában fekszik, feje az egyik óvónő ölében, és kornyad rettentően… úgyhogy hazahoztam, konzultáltam a dokival, mondta, hogy most aztán annyi vírus van, hogy ihaj, megbeszéltük a kezelést, úgyhogy most betegápolás… ideje volt, majdnem egy hetet járt oviba…Olyan kis elesett szegénykém, remélem, ha lejjebb megy a láza, akkor már nem lesz ennyire nagyon kornyadt… a doki azt mondta, hogy ez hálistennek elég gyorsan lefutó betegség, remélem, így is lesz, ugyanis pénteken jön az Anyu (én meg jól lelépek, CIB buli lesz, ki nem hagynám, ugye), szombaton meg a Bóbi meg a Zsófi, és Anyunak szülinapot ülünk…. nem volna baj, ha senki nem vinne haza semmi extrát…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése