G.és a harapós WC.

És most essék szó G. szobatisztaságáról. Az van, hogy napközben már nem kell neki pelus, illetve a kakihoz tulajdonképpen kéne, mert az istennek sem hajlandó bilibe/wc-be kakilni…. félrevonul, elintézi, majd sipákol, hogy cseréljünk rajt cuccot. Ha mondom neki, hogy ezt nem itt kéne intézni, akkor hevesen tiltakozik. Mikor megkérdeztem, hogy miért nem ül rá a WC-re, akkor közölte, hogy azért, mert a WC őt megharapta… Az egyetlen dolog,ami eszembe jut, az az, hogy valszeg amikor azon ritka alkalmak egyike volt, hogy oda sikerált a kaki (mert volt ilyen), akkor volt egy kis szorulása, fájt neki,és arra a megoldásra lyukadt ki, hogy a WC harap….

Mindegy, ezt majdcsak leküzdjük…. minden nap imádkozom kicsit, hogy üljön rá a bilire, de erőltetni nem fogom… Meg is beszéltük a Krisztivel is az oviban, hogy valószínűleg az is használ majd, hogy látja a többieket (és senki sem visel már pelenkát), hogy hogy intézik a dolgot.

Na, tegnapelőtt este fürdés után aztán közölte, hogy neki már éjjelre sem kell pelus(pontosabban szólva hisztizett, hogy nem veszi fel, mert „meglátják”… tehát szégyelli…). Mondtam neki, hogy oké, akkkor próbáljuk ki… szól nekem éjszaka, ha kell pisilni? Igen.

És tádáááám:éjjel fél három fele szólongatott, hogy anya-anya, mentem,pisiltünk, reggel szárazon kelt… múlt éjjel dettó ezvolt.

Úgyhogy a pelusok elrekkentve. Tudom, hogy lesz még bepisilős éjjel, de pelust soha többet nem adok rá… ha már egyszer levettük, ne kerüljön vissza, nem igaz?