A macska

Nagy a szerelem minálunk: a hétfőn váratlanul (illetve nem is annyira váratlanul, de majd mindjárt mondom) felbukkant macska osztatlan sikert arat a kölkök körében.

Szóval úgy lett nekünk állatunk, hogy vagy egy hete egyik este, mikor már a kölkök lefeküdtek, ki akartunk szellőztetni, erre azt látjuk, hogy a teraszon ül egy fekete macska. De olyan nagyon szép fajta. Már hogy gyönyörű volt a szőre, nagyon ápoltnak tűnt. Ugye ösztönösen megsimogattuk mindketten, ő meg dorombolva hagyta magát. T. megszólalt: ne szóljunk Dávidnak? Hátha még nem alszik, és szívesen megnézné a cicát… Mondom nemá’, fél tíz van, ha most felizgatja magát a macska miatt, akkor tényleg az életben sose fog elaludni… Erre T. mondja, hogy oké, igaz, akkor adjunk Neki egy kis tejet, vagy valamit, hátha reggel visszajön…és akkor örülnének neki a gyerekek. Melegítettem egy tál tejet, meg összeaprítottam némi párizsit, a dög meg boldogan falt. Aztán jó pár napig nem is láttuk az állatot. Már majdnem el is felejtettem, amikor is hétfőn hazaértünk a gyerekekkel, én nekiláttam nokedlit csinálni a vacsihoz, ők meg kimentek a kertbe játszani. Egyszer csak hallom D. boldog kis hangját a teraszról: nézd, anya, találtam egy cicát!!!! És valóban, a karjában lógatta tartotta fekete cicus… aki egyébként meglepően nyugodtan tűrte, hogy fürdetésig folyamatosan dögönyözzék. Kapott természetesen vacsit, de amikor be akart jönni, akkor azért keményen ellenálltunk. Kedden nem voltam itthon napközben, úgy estem oda a gyerekekért végszóra az oviba, a macska otthon várt minket. Volt nagy játék, és mivel jól tűrte, ismét megetettem, és amikor azt láttam, hogy az étkezőasztal alatt elhever, jót nevettünk rajta, hogy milyen otthon érzi magát. Na, szerdán már reggel megjelent. D. és G. rekordidő alatt felöltözött, hogy még egy kicsit játszanak vele ovi előtt. Én egész nap otthon voltam, és mivel nagyon meleg volt, kinyitottam a teraszajtót. Nm láttam az állatot sehol. Felmentem az emeletre számlázni, egyszer csak jön a dög. De hát olyan kis édin dürrögöt… nanáhogy délután már a kanapén fekve találtam… A kép, ami itt van, vacak ugyan, de nem volt időm a gépet előkapni, csak telefonos…

Most már csak arra leszek kíváncsi, hogy fog reagálni, ha szombaton elmegyünk három napra… mindenesetre vettem egy rakás macskakaját… majd jó nagy adagot kiteszek neki a teraszon az asztal alá, hogy ne ázzon meg… Ja, és odatettem neki a Liza kutya régi házát is… hátha.