Tuti aji

Azt mondta hét elején a Viki, hogy a Dávid egyre szívesebben ül le színezni, és figyeljem meg, egyre szebbek is a munkái. Valóban, ami benne volt a kosarában,egy kiszínezett oldal, az szerintem még egy iskolásnak is becsületére vált volna. Egy csomó gyereket ismerek, aki az ő korában már nagyon szépen rajzol, de én már ezzel is nagyon elégedett vagyok. Végül is, kitől örökölt volna nagy rajztehetséget? beérem azzal, hogy jól tornázik, nagyon okos, választékosan beszél, de nagy képzőművészeti alkotásokat nem várok tőle. Igazából türelme sincs hozzá. Viszont ez a kiszínezett oldal adott okot némi reményre azzal kapcsolatban, hogy hát hátha, néha majd tényleg leülhetünk együtt is kreatívkodni kicsit. Na, és amiért ezt elmondtam, az az, hogy elmeséljem, milyen jó kis ajit lőttem neki húsvétra. Már nagyon meg voltam lőve, mert nem akartam a 880. dzsippet megvenni, de tényleg nem volt ötletem. Erre a probléma magától megoldódott: beléptem az Europarkba, és rögtön nekimentem egy kis közbenső bodegának, amiben olyan pólókat árultak, hogy ilyen fekete-fehér kiszínezhető minta van rányomtatva, amit a csomagban található textilfilc festékkel lehet kiszínezni. Fogja a gyerek, kifesti, ahogy neki tetszik, mosáskor kijön, oszt kezdheti elölről. Zseniális az ötlet szerintem… most már csak ússzam meg az átadást hiszti nélkül (értsd: miért  nem dzsippet vettééééééélll!!!!! Buta vagy!!! (alternatívaként lehetek még: kakis, rossz, vagy (újabban) értetlen)).