Házi vizicsúszda

Persze Anyék nem hagytak ám végleg engem a aMamáéknál, ma délelőtt meg is érkeztek, befalták a Mama díjnyertes hideg cukkinilevesét, gyorsan összepakolták a cuccaimat (ebben én is sokat segítettem ám…odatoltam Apának a bőröndöt, hogy be tudja tenni a kocsiba!( A Mama meg sutyiban fotózott a konyhaablakon keresztül… Szegény, láttam rajta, hogy nagyon sajnálja, hogy hazamegyek…). Szóval kicsit sietnünk kellett, merthogy ugyebár a múlt héten betojt a medence motorja, és mivel csak több, mint egy hét alatt tudták megcsinálni, a víz annyira bezöldült, hogy Apa úgy döntött, hogy leengedi belőle a vizet, és Anyával kicsit lemossák az alján lévő fóliát (volt rajta egy csomó gusztustalan zöld izé, amit álltalában a motor van hivatva kiszűrni, de az most a szerelőnél pihent). Magát a műveletet nem fotózták, mert nem volt szép látvány, de amikor kész lett, valóban szépvolt a fólia, csak olyan furán gyűrött volt, meg különben is, elég viccesen mutatott a medence így víz nélkül… De aztán, mivel nagyon meleg volt, Apa kitalálta, hogy azért egy kis vizet engedjünk bele, mert mekkorabuliiiiii…. Az is lett! Aztamindenit, hogy én ezt mennyire élveztem! Apa megmutatta, hogy hogyan lehet a slagból folyó vizet felhasználva csúszdázni! Nagyon vicces volt! Mondták is Anyáék, hogy nem is baj, hogy gyakorolok, mert nemsokára megyünk nyaralni, egy olyan szállodába, aminek saját csúszdaparkja van, és hát „namajdott, kisfiam, meglátod!!!!”. Úgyhogy gyakoroltam szorgalmasan, és van egy olyan érzésem, hogy valóban jó buli lehet egy ilyen vizicsúszda! Aztán még az is volt, hogy újabb mázsáláson kellett átesnem, és ugyan látványos súlygyarapodást nem produkáltam (jóvanna, Apám alkatát örököltem, mitől lennék nehéz?), de nagyon szépen már egyedül is le tudom magam mérni!!!! Ez pont elég a boldogsághoz, nem?