Zavargások

Szombat reggel felkeltünk, és Anya meg Apa már a reggelinél is komoly haditervet kezdtek kovácsolni a hétvégével kapcsolatban, miszerint Anya a konyhát rendezi be, Apa meg a garázst csinálja szépre és tisztára… Na, gondoltam, hóha, álljunk itt meg egy pillanatra!!! Velem meg mi lesz???? Mondták, hogy semmi gond, majd hol egyiküknél segédkezek, hol a másikuknál… Ó, mondom, ezt aztán kisütöttétek, de mi van akkor, ha én egy ilyen szép nyári napon nem akarok se konyhát, se garázst rendezni? Mondták, hogy én vagyok a legkisebb, és ebbe nekem nem nagyon van beleszólásom…na, mondom, majd….majd én megmutatom! A mellékelt fotó még a megbeszélés után nemsokkal készült, aholis azt mutatom be, hogy Anya meg Apa milyen árbrándokkal telten vágtak neki a napnak…tudtam, hogy ezt várják tőlem, úgyhogy megmutattam, hogy értem én, hogy mit kéne tennem…De a vége az lett, hogy délután fél kettőre nagyobb kupi volt, mint amikor nekiálltunk a projektnek, mert én hamar abbahagytam a szüttyögést, és onnantól kizárólag az Ő kínjaikat növeltem, és mindenhova dadugtam az orromat, és Apa ebéd közben majdnem sírva hívta a Klári nagyit, hogy a vasárnap délutánra tervezett érkezését (konyhaszemlét akart szegény asszony tartani) hozza már előre ma estére, hogy legalább holnap délelőtt valamit lehessen haladni.. Még jó, hogy a Nagyira mindig lehet számítani, mindent eldobott a kezéből, és este hétre már itt is volt. Úgyhogy vasárnap helyreállt a lakásban a rend, tegnap még volt egy kis rendezkedés, de a mai napot már együtt töltöttük a kertben Anyával és a Nagyival (csak szegény Apa ment megint dolgozóba), és nemrég a Nagyi már egész nyugodtan mehetett haza, elhitte, hogy talán mostmár az úgynevezett szülők is megbírkóznak egyszerre velem, és a ház körüli teendőkkel… De én azt hiszem, hogy legközelebb azért jobban kikérik a véleményemet a hétvégi programmal kapcsolatban!