Haverok

Pénteken este megállapítottam, hogy G. ellenáramban való 20 perc úszás után milyen hamar el tud aludni…

Kicsit féltem, hogy mikor megyek érte az oviba, sírni fog D.után, de hálistennek esze ágában sem volt. Rögtön azzal kezdte, hogy ugye, elmegyünk fagyizni…. mondom, persze. Apám, ez egész úton dumált (igen, tőlem…), mintha élvezte volna, hogy most nem fog D. az első mondat után közbevágni… Fagyiztunk, majd hazajöttünk,és irány a medence… Új kedvence G-nek a „nagy víz”, ami azt jelenti, hogy bekapcsoljuk az ellenáramoltatót (kis medencénél praktikus, így lehet igazából is úszni), és ő megpróbálja magát odaküzdeni… esküszöm, vagy 20 percig evickélt sodrás ellenében. A vacsival persze ezek után nem volt gond, és fél kilenckor kvázi magától ment is aludni… ritka nyugis esténk volt, meg kell mondjam.

Szombaton T. elindult a Balcsiról, de nem haza jött, hanem bement az irodába dolgozni az új áruházon, hozzánk meg jött majd vendégségbe a Bóbi a két gyerekkel, meg a mama. Lett ám vidám, mozgalmas hétvége!

Gábor és Nándi oltári jól egymásra találtak (kivéve, hogy mind a kettőnek pont az a játék kellett, amivel a másik épp játszott), és Petrával sem volt semmi gond. Bóbi szombat délután és vasárnap délelőtt is kivitte a két fiút a játszótérre, a fennmaradó időben pedig főként medencéztünk. Piszok hamar elment ez a két nap… tegnap 3 körül T.is befutott, beszállt a medencézésbe, volt nagy öröm a fiúk részéről, ahogy nézték, hogy ugrál a vízbe.

Bobóék végül is csak 5 után indultak el hazafelé, még akkor is olyan meleg volt, hogy a nyelvünk lógott… be se jöttünk hétig a kertből. Ma meg kezdődött ugye az új hét…hármasban. Fura lesz.