A telefon

Ma érzékeny búcsút vettem D-től (már amennyire hagyta), hogy akkor a következő egy hetet a Klári maminál töltse. Az érzékeny búcsú azért nem volt egyébként az igazi, mert a gyerek, mihelyst beült a kocsiba, rögtön kézbe fogta a szórakoztatására odakészített tabletet, és onnantól már a puszi sem volt érdekes.

Úgy volt egyébként,hogy délután fél háromra hazaért az apja, és együtt elballagtunk, hogy hazahozzuk mind a két gyereket. Kicsit tartottam tőle, hogy G. cirkuszolni fog, így aztán eléggé örültem, amikor az oviban azzal fogadtak, hogy a kicsik még lent esznek, így gyorsan megfogtuk D-t, hazavittük, és mondtuk Gyöngyinek, hogy majd én külön visszamegyek G-ért. Itthon már össze volt pakolva a cucc, úgyhogy negyed órán belül el is indultak… én meg már épp elkezdtem sajnálkozni, hogy nem volt valami érzelmes elköszönés, amikor is nem egész egy óra múlva cseng a telefon. Látom, T. Felveszem, erre közli, hogy D. akar velem beszélni. Megörülök, kérdezem mizu. D mondja, azért hívott, hogy elmesélje, hogy 3 bogár felkenődött az üvegre. Mondja-mondja, egyszer csak nagy csend, csak a kocsizaj hallatszik. Veszettül hallózok,egyre hangosabban, egyszer csak beleszól:
-Csak azt akarom még mondani, hogy most már leteszed? Már eleget beszéltünk.....