Itthon

Tegnap hazajöttünk Olaszországból. Meg fogom írni az egészet,úgy ahogy volt, csak még kérek hozzá egy kis türelmet, esküszöm,legkésőbb a törökországi nyaralás alatt pótlom. De hogy felvegyük a fonalat, folytatom innen, aztán majd bepasszítom az irományt.

Míg nem voltunk itthon, Anyu és Kati vigyázott ugye a gyerekekre, nem volt semmi gond, hála istennek Gábor is csak akkor anyamániás, amíg látja az anyját. Mikor például a múlt héten kedden mentünk le az anyu elé az állomásra, már attól kiakadt, hogy a Mama akarja tolni a babakocsit…. Jut eszembe, babakocsi: azt hiszem, ez volt az utolsó útja neki… a múltkor már akadt volna rá vevőm, de azért nem adtam el, merthogy ha G. lebetegszik még a nyár folyamán, és együtt akarunk menni a boltba, vagy valahova, akkor majd beleteszem… na, pont egy ilyen esetre gondoltam, mint a múlt heti…úgyhogy jól tettem… a babakocsitól valómegválás időpontját egyébként aug.3-ban határoztam meg, akkor lesz G. 3 éves… Újra lezárul egy korszak.

Időközben G. persze teljesen meggyógyult, pénteken még volt nála a doki ellenőrzésre, mindent rendben talált,úgyhogy ma már együtt mentek az oviba. Újra kezdődnek a hétköznapok.