Zsófit
megfűztem, hogy mivel Boti úgyis apás hétvégét tart (igen időközben az útjaik
szétváltak. Nem akartam erről hosszasan írni, most sem fogom ragozni, szépen
meg tudnak egyezni mindenben, úgy tűnik, úgyhogy nincs más dolgunk, mint
elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni…), ugyan, jöjjön már el
hétvégére. A sok beszélgetés mellett azért a gyerekekkel sétálni, és
játszóterezni is mentünk, ami már csak azért is jó volt, mert már a múltkor
néztem, amikor kint voltam a kölkökkel, hogy milyen jó kis képet lehet úgy
csinálni, ha fent vannak a dombon… tisztára, mintha az égben állnának… igaz
ugyan, hogy már csak itthon vettem észre, hogy a tutinak szánt képeken G. végig
a kis kukiját markolássza, nade ez most megbocsátható neki… végül is eddig a
nemesb’ szerve ugye a pelusban rejtőzött, nem volt alkalma vele foglalkozni…
D.meg
még konyhatündérkedett is, marha lelkesen segített az apjának az ebédre
összedobott császármorzsa elkészítésében… hiába, no, az én vérem is benne van…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése