Veedákegy

Emlékszem, Dávid is nagyjából ennyi idős volt, mint most Gábor, amikor először végigült egy „egész estés” rajzfilmet. Természetesen nem este, hanem napközben ugyebár (én, mint tudjuk, nem vagyok tévéellenes). És arra is élénken emlékszem, hogy kicsit monoton volt a műsorválasztása, merthogy állandóan a Verdákat nézte…. és ugye mi volt? „Anya, ülj ide!!!”, anya odaül, és lelkesen nézi a gyerekkel a mesét vagy 20percig, de hát ugye 20 perc után általában jön valami tennivaló… tehát az első húsz percet egy hét alatt cirka tízszer láttam. Untam, mint állat, és ráadásul sose tudtam, mi a vége a mesének. Na, aztán egyszer végignéztem, és rájöttem, hogy nem is olyan rossz mese az…

Na, most változott a véleményem újra… ugyanis G. is rákattant a Verdákra… és hiába van azóta második rész is, meg Matuka meséi is külön DVD-n, mindig a „Veeedákegyet” akarja nézni…. újra baromira unom az első húsz percet….