Megint
hétvége, hálistennek jó idő. Mi bent készítjük az ebédet, G. és D. kint
játszik.
D.
egyszer csak beront, és teljesen felháborodva mondja:
-Nahát!
Ez a Gáborka!!!! Mondok neki valamit, és mintha a falnak beszélnék!!!!
Erre
mi egyszerre odafordítottuk a fejünkte T-vel,és kórusban vágtuk rá:
-Ugye,
milyen szar érzés?????
Láttátok
volna a fejét…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése