Gondoltam,
hátha már eljött az az idő, amikor nem kell kamuzni G.nek azzal kapcsolatban,
hogy miért is jön a doktor bácsi. Lehet, hogy simán csak tesztelni akartam,hogy
mit bír a gyerek?A múltkori oltásnál ugyanis az volt, hogy G. még csak el sem
sírta magát. Jött a doki a szokásos szöveggel, hogy csak egy kis szúnyogcsípés,
ez meg nézett körbe, hogy „hóóó van szúúúnyog?’”, és addigra már végeztünk is.
Ezen felbuzdulva ma, felkelés után,mikor megkapták a „goood morning”
kakaójukat,mondtam nekik, hogy ma kicsit később megyünk az oviba (hatásszünet,
és be is jött, amire számítottam, mert először hurráztak, majd jöttek a
miértek). Mondtam, hogy jön a doktor bácsi. Következő kérdés persze D-től jött:
és nem fog szurit adni? Ekkor vettem egy mély levegőt, és mondtam, hogy de,
Gáborka fog kapni egy pici oltást, de csak azért,hogy ha belemegy a kullancs,
akkor ne legyen beteg (igen, tudom, a Twinrix hepatitisz ellen dzsal, de mégis,
ekkora kölköknek hogy magyarázom el a fertőző májgyulladást??? Az őszinteségnek
is van felső határa…)
És
képzeljétek, G még ettől sem akadt ki. Részletesen elmagyaráztatta magának a
kullancsot, hogy az milyen, miért csíp, miért is akarja őt megenni,ésatöbbi…és
amikor megjött a doki, szó nélkül hagyta magát beoltani…igazából még csak le
sem görbült a szája…oltári büszke voltam, gondolom, nem kell ragoznom…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése