Finis

Na, a holnapi bulira nagyobbrészt minden kész van. Teríték ugye megvan, délelőtt megérkeztek a lufik is (Péter, a GLS futár, aki ugye az üzlet nyitása óta naponta jön hozzánk, már kora délelőtt kihozta, gondolta, nem várja meg, míg délután amúgy is jön a csomagokért délután ötkor, had nyugodjak meg hogy ez is megvan…). Katival rögtön fel is bontottuk a dobozokat, majd miután kiörültük magunkat, hogy milyen szépek, minden lufit bezártunk a kisfürdőbe. Az ünnepi ebédhez a csirkék már a hűtőben pihennek szuszmuszolva, azokat már csak melegíteni kell, reggel összesen csak a salit meg a nokedlit kell összedobni. T. elhozta a tortát (nanáhogy cicás, emeletes, az alja epres, a felső része vaníliás… D-t megkérdeztem ugyanis, hogy milyen tortát szeretne, Ő mondta, hogy epres-vaníliásat), asszem nem maradt ki semmi.

Tegnap reggel megvettük T-vel a kisautót. Na, reggel nekiláttunk, hogy pikkpakk összeszereljük… igenám, de kiderült, hogy hát azért az nem megy olyan nagyon gyorsan, és T-nek a felénél el kellett rohannia, mert azért ugye munkanap van… sebaj, mondtam, majd én befejezem a szerelést… Azért el voltam vele még vagy egy órát, de a végére úgy belejöttem, hogy szinte sajnáltam, hogy nincs még egy összerakható verda…

A visszapillantó tükrökre rászerkesztettem két lufit, majd lecsuktam a garázst. 
Időközben megérkezett Klári és Imre is, ők mentek el a kölkökért az oviba. Azért, hogy holnap ne legyen túl nagy az ajándékdömping, mi még ma át akartuk adni a kisautót (mondjuk logikus is végül is ma van a szülinapja). 
Mikor T. is hazaért, kimentünk a garázs elé, felnyitottam az ajtót, és ott állt a verda. D. először meg sem tudott mukkanni örömében.... asszem, erre mondják, hogy ez minden pénzt megért...
És képzljétek, semmi gond nem volt abból, hogy G. is be akar ülni... egyrészt mondjuk G. meg sem kísérelt közvetlenül a volán mögé ülni, rögtön az anyósülésre mászott be, másrészt meg asszem D. is komolyodik-okosodik...
Este hétig furikáztunk a környéken fel és alá... nehezen lehetett őket beterelni a lakásba...