Mint mondottam volt, azért kellett Klárinak is eljönnie, merthogy tegnapra meg színház volt előirányozva. T. egyik kedves ismerőse meghívott minket a Csoportterápia című új musical-komédia premier előtti bemutatójára. Én ugye amúgy is alapból szeretem a musicaleket… nade ez… ez kész. Annyit röhögtünk rajta, hogy az elmondhatatlan.
A sztori a következő: csoportterápiát tartanak a művelődési házban… eljön jópár ember: három férfi, három nő…egy üldözési mániával súlyosbított testképzavaros lány, egy amnéziás fiú, egy táncos fiú, aki nemi identitásának elfogadtatásáért küzdene, egy krónikus hazudozó, egy megrögzött hipochonder és egy plázacica. Ők ott vannak, az orvos késik… vagy nem jön. Nem tudni, ezért ők maguk analizálgatják magukat. És egyrészt ugye rájönnek, hogy nem csak a másik hülye, és a másik se annyira, és ha meg igen, az sem olyan nagy baj néha…
Mondom, ritka vicces darab annyira, hogy én már a szünet előtt eldöntöttem, hogy záros határidőn belül szeretném megnézni újra. Aztán a szünet után nem sokkal az is bevillant, hogy egy kedves barátnőm épp előző nap mondta, hogy a fenébe is, keddre jegye volna erre a darabra, de valami nagyon közbejött, vevőt kell találnia… amint vége lett a darabnak, már pötyögtem is neki az sms-t, hogy ha eddig még nem talált megoldást erre a problémájára, akkor ugyan már, ne is keresgéljen tovább, én szívesen elmegyek… gondoltam, úgyis nemsokára jön a Bóbita születésnapja, akkor elviszem „alkalmából”, mert tuti biztos voltam benne, hogy nagyon fogja élvezni…mint ahogy mis is nagyon élveztük.
A képet természetesen nem én készítettem (tilos, és én rendes vagyok), rákattintva viszont nagyon jó leírás olvasható a darabról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése