Húsevő Farkas

Tegnap este rájöttem, hogy talán túl sok horrort néztem-olvastam már életemben….hogy miből jöttem rá? Hát kérlek:

Gyerekek időben lefektetve, mi meg nézzük Cicukával a tévét. Ilyenkor ugye elő szokott fordulni, hogy D. még cserkel egy kicsit, kijön ezért-azért, de mivel nem igazán tud nagyon halkan osonni, általában hamar lebukik.

Most azonban nem hallottunk semmit, így aztán, amikor gyanútlanul elindultam a folyosó felé, hogy WC-re menjek, hirtelen megláttam valamit a szemem sarkából (természetesen nem fényképezővel megyek pisilni, a képeket a szívroham után csináltam, csak hogy valamennyire tudjam szemléltetni a szitut…megjegyzem, akárhogy próbálkoztam, a fotó nem igazán adja vissza a hangulatot). Én ugye egy üres folyosóra számítottam, erre a sarkon valami nem oda illő foltot vettem észre… aminek (a nappaliból rávetülő kislámpa fénye miatt) villogott a szeme. Gyerekek, egész komolyan megijedtem, hirtelen még a kezem is elzsibbadt, és csak megálltam… kellett három mély levegő, mire le mertem hajolni a játékkutyáért… D. úgy látszik valamikor az est folyamán kiosont, és úgy lehetett vele, hogy ha már ő nem lehet aktív részese az estének, legalább az alvókutya had’ szórakozzon….

Leszokok a horrorról…nem normális, hogy ritmuszavarom támad egy 30 centis plüsskutyától.

Egyébként a kutyust most kapta Aputól, ez az első állatka, ami iránt némi ragaszkodást mutat. Amikor lefekvéskor kérdeztem, mi a neve, rögtön rávágta, hogy Farkas. Majd némi töprengés után hozzátette:

-Húsevő Farkas.

Én nagyon vihogtam magamban, mert (akkor még) abszolút ártalmatlannak látszott a kiskutya, és hát a Húsevő Farkas név alapján nem ilyen állatra asszociálnék…

Mondjuk D.nek is átfuthatott ez a fején, ugyanis mikor már indultam ki a szobából, utánam szólt:

-Anya, nem hívhatom egyszerűen csak Kutyusnak????