Szöveg

Ahogy jöttünk hazafelé tegnap, D. mesélte a kis élményeit… és olyan jó volt hallgatni, főleg, amikor már olyan kis felnőttesen magyarázott:

-képzeljétek, láttunk egy cicát, aminek az volt a neve hogy Tigris, meg egy kutyát, akit úgy hívtak, hogy Liza…

- és mikor láttátok őket?

-Hát amikor voltunk a Pistánál!!!!

Hogy ki ez a Pista, akivel a gyerekem már ilyen viszonyban van….csak így. Pista.

Aztán én meséltem neki, hogy időközben letöltöttem Neki egy új mesét, a Benjit, és képzelje, amikor akkora voltam, mint ő, én is szerettem a Benjit nézni. Erre ő:

-Te is mindig azt nézted dévédén?

Mondom mikor én olyan kicsi voltam, akkor még nem volt se videó, se dévédé…

-És Anya! Akkor csak a Minimaxon tudtál mesét nézni????

Na, azt a szánalmat láttátok volna a szemében, amikor bevallottam neki, hogy akkor bizony még minimax sem volt…

Ja, és az este folyamán az is kiderült, hogy a fater sokat beszélgethetett vele, és D. fittizett is a tudásával. Megfogott egy szúnyogot, és felemelt ujjacskával, kioktató hangon közölte:

-Anya, ezt úgy is hívják ám, hogy vérNYALÓ!!!

Tudom, nem szép kiröhögni, de hogy lehet ezt megállni???

És még egy: kapott az aputól egy kis játékkutyát, és mondta is, hogy most majd azzal alszik. Ilyen kis 30 centis, barátságos pofájú kis tarka játékkutya. Megkérdeztem D-t, hogy mi legyen a neve…

-Farkas! Anya, az ő neve Farkas! Nem is!!! Húsevő varkas!!!!!!!

Ja, pont úgy néz ki….

Öt perc múlva D. is rájött, hogy ha valaminek ilyen félelmetes neve van, kkor nem biztos, hogy jó lenne vele aludni, úgyhogy helyesbített:

-Anya, nem hívhatjuk egyszerűen csak Kutyusnak?