Gábor Cica nevű macijai

Gábornak új hobbija van, olyan, ami Dájínak sosem volt, méghozzá a plüssállatok. D. valahogy sose volt oda a szőrös dögökért, Gábor azonban ebben is egy kicsit más. Már pár hónapja van egy kedvenc kis macija, amivel szeret aludni, mindig oda is nyomom a kezébe alvás előtt, megölelgeti, és boldog. Annak mondjuk nem örültem volna, ha olyan szintre jut vele, hogy aztán a medve nélkül meg sem tudunk mozdulni, úgyhogy bevallom őszintén, néhány alkalommal eldugtam a medvét (gonosz vagyok, tudom), és lefekvéskor egyszerűen mondtam Gábornak, hogy most nem tudom, hogy hol a maci, de ha gondolja, ölelje meg a kispárnát- erre ő megölelgette a kispárnát, és rendben volt a lelke. Higgyétek el, ezt nem azért csináltam, mert egy állat vagyok, de tényleg nem vagyok híve annak, hogy aztán ha elveszik a dög, akkor jöjjön egy két hetes idegbaj, hogy most mi lesz a gyerekkel…

Szintén ezt a szitut elkerülendő előszedtem még 3 medvét, és úgy tűnik, G. mindet egyformán szereti: mindet Cicának hívja ugyanis…. Hiába mondom, hogy ez brummbrumm, nem érdekli. Cica és kész. Néha megszólal: Cica, cica!- és keresgél, és amint valamelyikre rábukkan, megörül neki, két percig nyomorgatja, majd bevágja a többi játék közé, és 2 órán keresztül nem is foglalkozik vele. Egyet egyébként már akkor bevittem az oviba, amikor elkezdett ott aludni, de tegnap, amikor pakolásztam a kis kosarát, odajött Kriszta, és mondta, hogy az állatot nyugodtan hazavihetem, mert Gábor sosem kéri alváshoz… úgyhogy a benti medve is csatlakozott az itthoni kompániához, néha (nem gyakrabban, mint a többi) nyomorgatva van, és kész. És természetesen neki is Cica a neve…