Azt nem is mondtam, hogy végül is sikerült megkapnom a jegyeket a tegnapi előadásra… úgyhogy megejtettem életem leggyorsabb színházi újranézését. Én már a színház utáni nap szóltam a Bóbinak, hogy feltételesen készítse magát keddre, merthogy lehet, hogy nagyon-nagyon darab, meg izé, mondta, hogy oké, semmi gond, tud jönni. Meg hát mesélte csak úgy mellesleg, hogy a Nándesz már mondókázik. Behalok, komolyan, oké, Dájí is későn kezdett el beszélni, nade…nade. Mindegy, mi már tudjuk, hogy hogy megy az ilyesmi, addig jó, amíg el sem kezdi, mert utána meg már többet nem hagyja abba.
Szóval, amint biztos lett, hogy a barátnőm sehogy sem tud elmenni a színházba, fixáltam Bóbival, és kedden taliztunk is a WestEndben, jóval a darabkezdés előtt, merthogy kis kávézás-dumálás… most, hogy belegondolok, nem is tudom, mikor találkoztam így hoszabb (értsd egynél több óra) időre a Bóbival, úgy, hogy nem voltak körülöttünk gyerekek…
Beszéltünk a darabról is, én mondtam, hogy hű, ő meg mondta, hogy hű de megijedt, amikor olvasta, hogy az egyik főszereplő, Balla Eszter a pénteki premieren úgy mesérült, hogy azt a darabot ugyan végignyomta becsülettel (na, én tuti nem tudnék ilyen hős lenni), de az évadban már nem tud játszani….
Nabassza, mondom, ez nekem ki is maradt, nem is hallottam, hogy mi van…. És megmondom őszintén, kicsit el is kámpicsorodtam, hogy akkor most ugyanolyan jó lesz-e a darab, meg izé…. De igen, ugyanolyan jó volt. Erdélyi Tímea állítólag egy nap gyakorlás után vette át a szerepet…. Hát, nem semmi… és értékelte is a közönség! Egy idős bácsi még egy virágcsokrot is felvitt neki taps közben a színpadra, amitől Ő láthatóan meg is hatódott, aranyos volt… úgyhogy továbbra is ajánlom nagyon!!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése