Csend

Nos, mi már újra itthon vagyunk. A kölköket a tervek szerint tegnap két nagy bőröndnyi ruha, egy kisbőröndnyi játék, egy utazótáskányi cipő, és néhány szatyor egyéb kiegészítő társaságában tegnap reggel beraktuk a kocsiba, és lementünk Ballószögre. Mind a kettő visongott örömében, amikor kiszálltunk, pillanatok alatt megszállták a házat, majd kimentek a kertbe, ahol is Apu csinált nekik homokozót, kisházat, libikókát, kis focipályát (két kapuval), és fedett játszóteraszt (ha esne…), és onnan már csak enni, meg aludni jöttek be.

Kész szerencse, hogy Apu némi faforgácsot is hagyott ott, mert természetesen annak volt a legnagyobb sikere… Délután megjött Zsófi és Botond, ment a játék egész estig…majd közös fürcsi a kádban, vacsi, alusz.

Ma felkelés után folytatódott a játék, aztán ebéd után még én fektettem le a kölköet aludni, elköszöntem tőlük: anya most apával hazamegy, ti meg pár napig itt maradtok a Papáékkal, jó?

Gábor reakciója /integet/: Sziaaaaaa!!!!!!!!!

Dávid reakciója: /megvonja a vállát, és elrohan egy kisautóval a kezében/: Papa, papa, figyelj, akkor szerintem majd nézzünk ilyen autót is, jó? Jaa, szia Anya!!!

Ennyi. Úgyhogy ők az ágyba be, mi meg hazajöttünk. Kicsit rendet raktunk, majd leültünk, és csodálkoztunk, hogy de marha nagy a csend…