Tegnap Cicuka elutazott reggel az éves kanbulijára. Minden évben rendeznek a haverjaival egy három napos heppeninget (megjegyzem, nagyon helyesen) Tiszacsegén, összejönnek páran haverok, oszt három napig ereszd-el a hajam.
Mivel én meg vasárnapra meg vagyok hívva Dájíval (pontosabban D. van meghívva, de ugye én is megyek) egy szülinapi partira, kellett egy kis szervezés, ugyanis Gábort nem akartam vinni, így aztán megbeszéltem Anyuval, hogy hétvégére eljön. Tegnap ki is mentem elé a vonathoz, így mire az oviból hazaértek a kölkincék, addigra már a Mama is itt volt. Volt nagy öröm, meg együtt játszás, meg minden (D. csak egyszer kérdezte meg, hogy „a Mama miért jön mindig???”). Ma a Bóbita is átugrott délelőtt, most Nándesz nélkül, merthogy Nándi a múlt héten beteg volt, és még nem mertünk rizikózni, nehogy az összeeresztésből az legyen, hogy most meg az én két kölköm betegszik le…így aztán legalább vele is tudtunk nyugiban (már amennyire D-ék mellet nyugiban lehet) beszélgetni kicsit.
D. aranyos volt nagyon, nézte-nézte Bóbi nagy pocakját, majd egyszer csak megszólalt:
-Bóbika, mikor fog kikelni a kisbaba?
Hát, nagyon röhögtünk…
Az ebéd utáni alvás után meg Anyuval kivittük őket a játszótérre, ott jól elvoltak (meg útközben is, ahogy a kerítéseknél abajgatták a kutyákat…)… a fene essen ebbe az időbe, hogy itt a medence, de jó idő, az nincs, alig lehet megmagyarázni a gyerekeknek, hogy miért nem hódolhatnak az úszási szenvedélyüknek…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése