No, pénteken mentem délre NSTzni, hálistennek Kriszti, a szülésznő szerint minden teljesen okés, ha sikerül ezt a hidegfrontot megúszni akkor nem lesz gond (egészen a következő frontig megnyugodhatok…hehe…ahogy itten jönnek-mennek a hideg-meleg frontok, ez nem fog sokáig tartani, de mindegy, lényeg, hogy most OK). Gábor nagyon sokat ficerget a vizsgálat közben, viszont a sok pihinek köszönhetően az összehúzódásokat mutató görbék olyan laposak voltak, mint a Nagyalföld, úgyhogy irány a Balcsi. Nem mondom, bőgtem egy keveset, amikor megszorongattam Dájíkát, azért ennyit már rég voltunk külön, de látszott rajta, hogy nem szenved különösebben, bár a hétvégén végig le se mászott rólam. Sok fotó sajna nem készült, merthogy a múltkor valahova nagyon elkavartuk a fényképezőgép akkutöltőjét, ami továbbra sem került elő, így aztán most kevesebb a dokumentáció, de elhihetitek, nagyon jól éreztük magunkat. Igaz, hogy a tervezett Balatonszemesi élményparkozás kimaradt, mert hát szombaton megjött a beígért viharos idő… ami egyrészt mondjuk nem is volt baj, mert már túlsággal is meleg volt, éjjel se nagyon akart a szobákban 30 fok alá menni a hőmérséklet, így azért volt a viharnak jó oldala…jobban aludtunk éjjel.
Voltuk vasárnap lángosozni is, meg a Dávid beülhetett az egyik autó-hintába, néztünk kacsákat, sokat ettünk, jól éreztük magunkat. Ja, és amikor vásárolni voltunk délelőtt, megláttam ezt a papucsot, és nem bírtam otthagyni… menni a gyerek még neccesen tud benne, de szerintem KELL hogy az embernek legyen egy lábujjközepes paucsa ennyi idősen…nem igaz?
Ma, meg aztán reggel érzékeny búcsút vettünk egymástól, Tamással hazajöttünk, hogy haladjunk itten tovább…holnap jön attila, átpakolja a bébiszobába Dáji bútorát, hogy legalább az kész legyen, merthogy a „naffiús bútor” majd csak pénteken vagy szombaton érkez… remélem, addigra tényleg megjön. Tamás meg lenyírta a füvet, meg kicsit ráncbaszedte elöl is a kertet, mert itten ugye sokkal nagyobb vihar volt, mint Földváron… a szomszéd két fáját is úgy félbetörte, mint a fogpiszkálót… Csóri kutya, biztos nagyon félhetett, bár ez abban nem akadályozta meg, hogy szétcincálja a lakást… de semmi jogalapom nem volt megszidnil, örültem, hogy nem szenvedett maradandó károsodást a lelke a 3 napos egyedülléttől…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése