Már csak pár nap

Hétfőn a gyereknek a másik nagyiékhoz való átszállítását úgy oldottuk meg, hogy a Tamás meg Dájí még Földváron megebédeltek, aztán beugrottak értem (de szó szerint, épp hogy csak beszálltam én is a kocsiba), és irány Ballószög, hogy a héten még ottan is nyaralhasson egyet a szegény gyerek. Így viszont legalább pár órát én is tölthettem Vele, mostanra azért már hiányzik rendesen… Játszottunk is egy jót még, aztán hat körül hazaindultunk, hogy a legkisebb érkezéséig hátralevő pár napot kettesben töltsük…ilyenre már nagyon régen volt példa… Bele is zavarodtunk, annyira, hogy már majdnem otthon vettük észre, hogy Ballószögön maradt a Tamás laptopja, meg még pár dolog, de aztán gyorsan ki is találtuk, hogy majd legalább csütörtökön lesz ürügy „meglátogatni” a gyereket…

Otthon Tamás körbecsodálta a szobákat, majd az elmúlt 2 napban a tökéletes hedonizmust is megvalósítottuk: az NST-n, meg a Teszkón kívül nem mentünk sehova, éjjel 2ig dvd-ztünk, meg ettünk, fél11kor keltünk, úsztunk, aztán megint ettünk, aludtunk, esetleg néha megvédtük az univerzumot az ellentől (Metroid3)…. Most már örülök is, hogy nem vagyok egyedül itthon, bár nagyon úgy tűnik, hogy a Gábor lesz annyira kis szófogadó, hogy nem születik meg harmadika előtt. Meg így legalább Tamás is el tudott velem tegnap jönni az NSTre, Dávidnál ez például tök kimaradt Neki (én is összesen egyszer voltam). Neki is tetszett a kórház is, a szülésznő is, remélem, tényleg minden rendben lesz.

Na, ma aztán azért viszonylag korán felkeltünk, kocsiba ültünk, és elmentünk Ballószögre, Dáviddal autóztunk egy kicsit (mert persze vittünk neki ajándékot, még az a szerencse, hogy már a legelején eldöntöttük, hogy következetesek leszünk, és nem kényeztetjük a gyereket…ebből csak a következetesség maradt meg: következetesen megveszünk minden szart, ami a szemünk elé kerül, és elkapatjuk a kölyköt), elmentünk ebédelni, meg fagyizni, láttunk igazi tűzoltóautót, aztán Anyuhoz is bementünk a klubba, addigra végzett a melóval, hazavittük őket Ballószögre, és amikor a gyerek ment a délutáni sziesztájára, mi hazajöttünk.

Még pont tudtam egy rövidet aludni, merthogy 5re meg nőgyógyászhoz kellett mennem az uccsó vizitre (amiről három hete meg voltam győződve, hogy nem fogok én már erre eljönni). A Bobónak is persze mostra volt időpontja, úgyhogy a dokinál taliztunk. Először én mentem be, a doki megnézett, és megbeszéltük, hogy akkor hétfőn lesz a nagy nap, vasárnap még menjek NSTre a biztonság kedvéért, és akkor majd a Kriszta megmondja, hogy hányra van kiírva a műtét. Egész megnyugodtam, örültem, hogy nem lett előbb baba, jó lesz ez így „lezsírozva”. Még röhögtünk kicsit a dokival, mondtam, hogy aztán vasárnap se pia, se nők, korán menjen aludni, aztán átadtam a terepet a Bobónak, és kint szorítottam, hátha kiderül vizsgálat közben, hogy fiú-e, avagy lány a babece, de sajna akármi is, nagyon igyekszik titkolni, a Doki hiába UHzott egy csomó ideig, nem látta….sebaj, nemsokára eljön a genetikai UH ideje, akkor majd azért már tuti „lebukik” a rejtőzködő…. Még beültünk a Mekibe egy kis nassra (a Bóbival, nem a Dokival), aztán mindenki sietett haza a párjához… kíváncsi leszek én erre a hétfőre…néha úgy érzem, hogy sose jön el…..

A mellékelt képeken meg a (már meglévő) gyerekünk elmúlt pár napjáról látható képes összefoglaló (só tétta!!!!)