NST fagyival

Ma kellett mennem NSTre, este hétre beszéltük meg a Krisztivel, hogy megyek, gondoltam, előtte elugrom a Westendbe, merthogy a Next-ben van leárazás, megnézem, hátha nem rabolták még le teljesen… Az ebéd utáni sziesztám után már nem volt bennem akkora nagy lelkesedés, de mondom most már egy hete szinte nem voltam emberek közt, és jó-jó az egyedüllét, de azért kicsit meg kéne mozdulni. Oltári mákom volt, mert pont amikor egy mély sóhajjal elkezdtem öltözni, hívott a Bóbita, hogy beugranának Kecskemétről hazafelé menet, mintegy negyed óra múlva, hogy megnézzék a babaszobákat. Ó, mondom, franyesz, akkor legalább elvisznek majd egy darabig (valami metróhoz), így egyből lelkesebben készülődtem tovább. Jöttek, megdicsértek mindent, aztán együtt mentünk a Népligetig, ők onnan haza, én meg az üzletbe. Vettem is édi kis babaruhákat, és mivel volt még időm, vettem egy jó könyvet is (nagyon jó kis szórakoztató terhes-irodalom, már a neten kinéztem), majd azzal együtt beültem egy fagyikehelyre (szigorúan az NST miatt, márhogy a cukortól mozogjon majd a baba!!!!). Olvasgattam, kanalaztam, majd jött egy MMS, amin a gyerek ezerrel jégkrémezik, címe: „így élek”, úgyhogy én is lefotóztam gyorsan a fagyimat, és visszaüzentem, hogy „én meg így”…. Röhögött is Tamás, hogy tényleg nem tétlenkedem itt a nagy magányomban… A vizsgálaton minden rendben volt, Gábor jó nagyokat ugrott (mondtam én, hogy kell az a fagyi), úgy tűnik, marha jól érzi magát, esze ágában sincs idő előtt megszületni, úgyhogy továbbra is a 08.03. a becélzott időpont… Mit mondjak, sokkal nyugodtabb vagyok így, mintha a szülésmegindulásra kéne várni… de ezt gondolom nem kell bizonygatnom senkinek sem.