



"Nem volt és nincsen bűnöm, nem volt naplóm és nincsen vitrinem,
nem volt vágyam, de nem is bánom, csak kerestem volna szüntelen.
Nem volt nagy mit építettem, de katedrális volt csak nekem,
nem volt mindig túl jó velem, de milyen lesz majd nélkülem?
Mert elmegyek, ne sírjatok, csak álmodni vágyom hosszú álmot, mélyen, csendesen.
Most elmegyek, de itt hagyom a jövőt nektek, s a legendákat, csak egy kicsit fáj nekem.
Nem volt szép mit összeraktam, félkész marad a nagy kirakós játék,
nem volt mindig igaz hitem, de enyém marad, és nekem mindig érték.
Nem volt nagy, mit építettem, de katedrális volt, azt hiszem,
nem volt mindig túl jó velem, de milyen lesz majd nélkülem?
Mert elmegyek, ne sírjatok, csak álmodni vágyom hosszú álmot, mélyen, csendesen.
Most elmegyek, de itt hagyom a jövőt nektek, s a legendákat, csak egy kicsit fáj nekem." Miriam NefelejcsÉlt: 2007.08.15-2007.08.20. Nyugodjék békében.
Ó, micsoda helyek vannak a világon!!!!!!!
Ma reggel kaja után megint összekaptuk magunkat, és először is lementünk Balatonföldvárra a Klári nagyihoz, útközben vettünk nekem egy csomó papit (Anya kísérletezős kedvében van), meg egy jó nagy csokor virágot, mivel vasárnap Klára nap van, és mentünk nagyit köszönteni. A Nagyi nagyon örült a virágnak, meg persze nekem is. Aztán megebédeltünk (illetve Anyáék), és elindultunk tovább. Felmentünk egy óóóóóóltári nagy hajóra, ami olyan nagy volt, hogy az egész kocsit elbírta, sőt, sok kocsit elbírt!!!!, és átmentünk a Nagy Víz másik partjára, és ott tényleg ott volt az a nagy ház, amit Anya ígért…valami fantasztikus volt! Nagyon szép a parkja, meg van benne teniszpálya is, ott találkoztam Apa kollegáival, meg azok barátnőivel, aztán mindannyian együtt vacsiztunk egy nagy teremben, ami teli volt kajával…oltárira sajnáltam, hogy én csak üvegeset ehetek!!!!!! Na, majd jövőre…
Aztán a sok élmény miatt kicsit nehezen aludtam el, Anya az elveit félretéve ringatott kicsit, kint az erkélyen…….ilyen látványra azért nagyon jó elaludni…az embernek szép álmai lesznek tőle…..
Én ezt nem hiszem el, komolyan mondom….az ember hazajön nagy gyanútlanul, és egy csomó szörnyűség történik. Amikor tegnap hazajöttünk délután, akkor még nem sejtettem semmit….Örültünk egymásnak Apával, megmutattam az összes új trükkömet, amit tudok (lábfogás, kukicibálás, sikítás), és meg is dícsért, hogy mennyire ügyi vagyok…erre másnap elmegy dolgozni, viszont rögtön utána beállít a dokibácsi, és megint MIND A KÉT combomba bead egy oldást….hát most nem azért, de ha én ezt tudom, akkor haza sem jövök…és ez még mind semmi….épp hogy kialudtam magam az oltás után, felébredek, persze éhes vagyok, erre Anya valami vacakkal akar megetetni…Ő borsónak hívta, és állította, hogy nem mérgező, de hát ne tudjátok meg, hogy mennyire pocsék íze volt!!!!!És az egész nappalit tele kellett köpködnöm vele ahhoz, hogy abbahagyja a lapátolást…
áááááááááááá….
úúúúúúútálom a borsót!!!!!
Mindenesetre megnyugodtam, mert megígérte, hogy ezzel most egy darabig nem próbálkozik…..
Este meg láttam ám, hogy újfent a bőröndben pakolászik, és el is mesélte, hogy holnap megyünk a Balcsihoz, de most nem a Nagyihoz, hanem a másik partra, északra, a Klub Tihany nevű szállodába…állítólag a szálloda olyan, minta házunk, csak sokkal nagyobb, sokkal-sokkaltöbb szobával…na, kíváncsi leszek….
No, a kecskeméti létünk megint olyan vidámra sikeredett, mint a múltkor…én nem is értem, hogy Anya és Nagyi hogy a csudába nem unják meg a boltokban való mászkálást…
Komolyan mondom, szinte megörültek neki, hogy a hosszú forró időszak után, amikor megjött a lehűlés, rám akarták adni a rugdalózómat (3 hete nem volt rajtam rugi), és kiderült, hogy én azt sutyiban jól kinőttem. Felkiáltottak, hogy „hó, el kell menni a gyereknek venni pár göncöt!!!”…..és rvendeztek. Elmentünk egy naaagy üzletbe, ahol annyi cuccot vettek nekem, hogy a végén kaptunk egy lufit, amire rányomtatták az arcképemet…
persze, a képen alszom, mert ki bírja ki ébren azt a hosszú válogatást a ruhák közt? De szerintem azért nagyon szép kis kép lett.
Közben voltak a Zsófiék is megnézni engem, a Fecó ökörködött, meregette a szemét, én meg jókat röhögtem rajta, hogy milyen bután néz ki.
Aztán voltunk Anya munkahelyén is, segítettünk nekidolgozni, Anya meghívókat hajtogatott, én meg szórakoztattam Őket….nem is olyan szörnyű ez az irodai munka, mint ahogy mondják!
No, most kimaradt egypár nap, elnézést a Kedves Olvasóktól, de Anya azt mondta, hogy „Ne haragudj, Kisfiam, de nem tudok annyi időre elszakadni a klotyótól (ez olyasmi, mint a pelenkám, csak a felnőttek használják), hogy most blogot írjak….Elkapott valami vírust (ez meg olyasmi állat állítólag, mint a kutyánk, csak nagyon apró, és harapja belülről az embert), amitől sokat használja a klotyót….
Apa nagyon aranyos volt, mert amikor látta, hogy mennyire ramatyul van Anyu, akkor elhozta Neki meglepinek a Vira nagyit, hogy legyen, aki segít engem tutujgatni…úgyhogy most aztán el voltam látva Nagyikkal! Aztán tegnap úgy döntöttünk, hogy a teljes regenerálódásig lejövünk hármasban Kecskemétre…úgyhogy tegnap este már itten aludtam! De már megismertem mindent, még a Nagypapát is! Nagyon franyesz kis fészket csináltak nekem Anyáék az egyik díványon (mivel a mobilágyamat Földváron hagytuk, azt hittük, hogy most nem fog kelleni), akkorát durmoltam rajta, hogy csak na! Szinte úgy kellett felkelteni kajálni….pedig az az én esetemben nem semmi, elhihetitek