szerda, január 30

13???



No, azért most már nem vagyok teljesen biztos benne, hogy nekem 2013 teljesen a szerencse éve lesz…. pedig úgy eldöntöttem! Ja, hogy ez nem így működik????? Úgy látszik, nem….
Volt ugye már év legelején ez a G. féle pukli…. na, oké, most már alig látszik, hallelúja…. talán már nem lesz semmi, letudtuk a rosszat az évre.

Ma van T. születésnapja, gondoltam, nem sütök tortát, megbeszéltük ugyanis, hogy Wellington-bélszín lesz a vacsora, elég lesz azt nekem megcsinálni. Úgyis már hetek óta halasztódik megint, hogy a Krisztával elmenjünk ebédelni (még valamikor dec. legelején taliztunk legutóbb, azóta csak annyi időre, amíg a karácsonyi vacsit megköszöntem neki)., akkor csinálom azt, hogy belefér kedden egy nyugis ebéd, aztán elszaladok a tortáért, majd azzal hazamegyek, háromra itthon is vagyok, úgyis jön Klári, aztán ma már csak a hús…… ect.
Már az gyanús volt, hogy karamboloztam a villamossal…… jó nem kell megijedni, nem én ütöttem el a villamost, hanem a villamos,amelyiken ültem, az ment neki egy autónak (szépen le is amortizálta…. érdekes egyébként, hogy egyik sofőr sem anyázott, gondolom, mind a kettő annyira megijedt, hogy örültek, hogy senkinek nem lett komolyabb baja… baromi nagyot fékezett ám a szerelvény, jó pár ember repült halomra…..). Én veszettül öleltem hál istennek amúgy is a tortadobozt, úgyhogy annak sem lett gondja, de azért megijedtem….

Na, hazavergődtem, aztán Klárival együtt elmentünk a kölkökért. Röhögve meséltem mindenkinek a villamost, és magamban újra tettem egy pipát a már megtörtént rossz dolgok mellé, gondoltam, oké, 13-as számnak most lehet, hogy igaza volt, de akkor az évre most már tényleg elég legyen….
Hát, éjjel arra ébredtem, hogy G. áll az ágyunk mellett, és annyira, de annyira befullad, hogy látszott rajt, hogy tényleg meg is ijedt nagyon…. iszonyatos hangokat adott ki, úgyhogy nem is gondolkodtam el rajta, hogy a párával, vagy a hideggel kezdjem, hanem farkafelvágva rohantam a kúpért…hogy az éjjel hátra lévő részét (amikor hol az ölemben ült a pára előtt, hol mellettem feküdt a földre sebtiben letett paplanon,mert az ágyában nem akart megmaradni, hanem csak kapaszkodott belém) ne is részletezzem….
Úgyhogy a mai szülinapra a kisfiammal együtt készítjük a húst……

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése